Lábnyomok mélyen a sárban, vaskapu csapódik.
Vörös haj és méregzöld fűcsomó tekeredik.
Egzotikus kígyóként, áldozatra éhesen,
Dühösen örvénylik tornádó erejű szélben.
Melankolikus dallamok; lángoló babonák.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődöm, ezzel is hódolva néked.
...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
bakos1022 ·
Kicsit elbizonytalanodtam... szép a mondanivaló, de valahogy nem igazán jött át, tudott megfogni... végül azonban nyomtam egy zöldet. 
:grinning:
:grinning:
mooney16 ·
Lehetett volna valami nagyobb gondolattal lezárni, nem jut eszembe semmi, de nem is tűnődök rajta. De amúgy szépen írtad le és tetszik! Zöld!
Pusheen ·
Valahogy nekem ez még nem teljesen vers, de érdekes, ígéretes kezdet. Nem szavaztam.