Álarcban
Halott a tündérlelkem.
Fáj a nyugalma,
sivár, üressé lett,
nincs már hatalma.
Kékhidegen csillogó
fagyos leheletek,
itt keményítik,
ölik a szívemet.
Álmom színes még,
hol piros, hol égszínkék,
s mire felébredek,
feketére festették.
Csalok a csókkal,
öleléssel, mi rajtam van,
csak álarc, nem nevetek,
üvöltök, ordítok magamban.
Valaha pillanatok voltak,
- órák és napok - percek
most érzem csak, hosszú,
végtelen évezredeknek.
Miért lángol, miért ég
a szerelem? - miért,
ha így fáj, miért adtad!
Vedd vissza, Istenem!
Néma, süket a világ,
nincs zene, nincs dallam,
színész vagyok most is,
pedig nem akartam
- de -
hiába próbálok élni,
belehaltam.
2005.02.19.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?