A tigris harca, a harcom

Csak kapálódzok mind hiába
Mint a tigris, ketrecbe zárva.
Kinyúl mancsával és csapkod,
De nem ér el semmit, s morog.

Néha meg-megakad karma,
De nem ér el semmit a drága.
Csillog a szemében a vágy,
S lesi mikor nyúlhat tovább.

Én is csak pislogok, kicsi a ketrec,
S várom a napot, mikor kiengednek.
Egyedül a világban, egymagam,
Végtelen harc, végeláthatatlan.

Ha adnak neki enni, hát eszik,
S ha éhes marad, nem tehet semmit.
Nekem ennél több kell, s teszek érte,
De ha nem engednek ki, úgy vége.