A tavaszra vártam...

A tavaszra vártam, de a tél érkezett,
Mely megdermesztette testemet, lelkemet.
Egykor lángoló szerelmünk tüzét kerestem,
De csak a parázs hűlt helyére leltem.

Régen e tűz lángolt és én majdnem elégtem,
De csak melegedtem tüze közelében.
A tüzet táplálni kel, de én elfeledtem,
A láng kihunyt, de én észre sem vettem.

Most nagyon fázom, szinte reszketek,
A kihunyt tűz mellett meleget keresek.
Megpróbálnám újra szítani a tüzet,
Mely felmelegítené dermedt szívemet.

Hogy még feléleszthetem él bennem a remény,
De hiába, hisz már hamuját is elfújta a szél.
Hamuja pernyeként hull a szívemre,
Fátyolként borul kihűlt szerelmünkre.