a szerelem!

Ezüstös fényében ragyog a hold,
Csillagok fénye játszik a tó tükrén,
Valaki a csendben csak rád gondol,
S nélküled neki bús ez az éj.
Bánatos arcal nézi a vizet,
Melyben mosolygós arcod képét látja,
te szeliden kitárod felé kezed,
S erre ő boldogan a nevedet kiáltja.
Egybefort ajkak gyengéd játékát,
Nézik irigykedve a csillagok,
S suttogják veled ajkad sóhaját,
Kedvesem csak a tied vagyok.
Jaj de csak méla ábrándkép volt,
Eltünt az arc-az ölelő kezek,
A balga kis szíven nevet a hold,
S a tó elnyeli a fájó könnyeket.