A szerelem örökre halott...

Fáj a lelkemben, csak ott, hisz ez csak egy érzés,
Elmúlik e valaha, bennem legbelül ez a fájdalmas vérzés,
Tudom te már elfeledtél, engem magányosan, csak úgy otthagytál,
S magad után csak nyomokat, lelkemben vérző sebeket hagytál,
Csak sírok, égnek szemeim, mert ez a szerelem örökre halott,
De tudd ! Én soha nem feledlek, örökre szívemben őrizlek, legbelül ott,
Nem hiszed ? Egyszer majd úgyis ha már érzed, hogy neked minden elveszett,
Majd akkor jössz rá, hogy van egy lány aki tiszta szívéből szeretett,
Most még büszke vagy, csak mész önzően a magad feje után,
Te is tudod, hogy mit súg a szíved, egyszer észre veszed talán,
De még nem ! Nem, mert te nem szenvedtél minden nap, úgy ahogy én,
Nem te voltál az, ki úgy érezte sokszor már, hogy áll a szakadék szélén,
Soha nem láttad, de sírtam minden éjjelen, s azt sem ahogy magammal küzdöttem,
Nem érezted azt amit én, hogy valami gonosz árnyék áll mögöttem,
Az az árnyék a szívem, mi azt súgta elhagysz, s örökre egyedül maradok,
Súgta, hogy te leszel az ki miatt, minden álmatlan éjjelen sírva fakadok…