A szerelem villámcsapásként ér, s beragyog a fénye,
Csodálom, és bármit megtennék én érte.
A szerelem elvarázsolt, fénye beragyagott,
Elsodort, mint egy szélvihar, utánam romokat hagyott.
A szerelem megigézett, elcsavarta fejem,
Elvakított, elnémított, eltörte két kezem.
De a szerelem tette íly széppé az életem,
A világon nincs szebb dolog, mint; a szerelem!
Lencsés Anita
2005. március 15.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-28
|
Regény
A Donovan Reklám dinamikus világában Katherine Manson keményen dolgozik, hogy bizonyítsa tehetségét,...
2025-02-27
|
Horror
Arra jutottam, hogy kevésbé finomnak kell lennem. Az ajkaimmal O alakot formáztam és a nyelvemet...
2025-02-25
|
Novella
Egy olcsó motelban szálltam meg, a mellet lévő kocsmában rágyújtottam egy vicces cigire és...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?