A szerelem erejéről

Sárgállik már fényes Napunk odafenn az égen,
Harmatos dér ül a füvön kinn a sivár réten.
Kinézek, és azt látom, hogy ritka még az utca,
Sajnálom, de elfogadom: elmúlt a nyár újra.

Semmi dolgom nincs ma, hiszen szabadságon vagyok,
Örömömben így kiáltok: jöjjenek a csajok!
Borotválok, felöltözöm, kirittyentem magam,
Egy kis zselé sosem árt, hisz szerteáll a hajam.

Gondolkozom problémámon: melyik lenne ma jobb?
Keresgélni, kutatni egy komoly kapcsolatot?
Vagy inkább egy frankó helyen felszedni egy bigét,
Ki harminc perc elteltével odaadja testét?

Egy ideig nem vágyom még hisztis feleségre,
Aki mindig sóhajtozik: „Jöjj már haza végre!”.
Imígyen az utóbbiban nem találok hibát,
Indulok is szélsebesen, ostromlom a pinát.

Alig öt perc elmúltával meglátom a spinét,
Kinek teste csodálatos, megéri a pénzét.
De amikor odamentem, valós csoda történt:
Hozzám szólt, és úgy éreztem, akarom a szívét.

Mézes szavát itta fülem, szemem is fennakadt,
Nem juthatott az eszembe egy bűnös gondolat.
Este pedig megcsókoltam, az volt ám az álom!
Minden érzés látható volt a két izzó szájon.

Miket mondtam pár órája, te atyaúristen!
Hisztisek a feleségek? Lehet, de nem minden!
Olyan dolgot állítottam, mit nem lenne szabad,
S aki erre nem jön rá, az végleg buta marad.

Sárgállik már fényes Napunk odafenn az égen,
Friss levelek rügyeznek ki a tavaszi réten.
Esküvőre készülődik két szerelmes ember:
Legboldogabb pillanatom tíz perc múlva jön el.