A Semmibe

Ma megint felsírt bennem a csend,
S hangját nem nyomta el hamis rend.
A kín dala búgott bennem,
Elcsúfítva a szépet mindenben.

Nem mintha gyakran láttam volna,
Rajtam sohasem segített a lélektorna.
S most a bűnös élet megint reménytelen,
Félek bűnhődésem fájón végtelen.

Mit tettem ellenedre Világ?
Hisz méltatlan nem kértem babérág!
Vagy tán elég gond, hogy vagyok
S mindent csak ezért kapok?

Élet! Az utolsókat nyögöm,
S petícióm eléd lököm:
Hol van az ígért igazság,
S miért nem ér semmit a jóság?

Mire van hát minden,
Ha nekem lelkem sincsen?
El is hágy az isten,
Nincsen többé szívem.