A megbántott kedveshez

Ha valaki el akar menni,
Engedd el, ne hagyd őt szenvedni!
Ha más mellett lel boldogságra,
Engedd Őt végtelen útjára!

Mert hiába szereted, ha Ő nem szeret,
Boldogtalanságra ítéled életed.
Mert jogod van hozzá, hogy boldog légy,
De ehhez el kell engedned a kezét!

Lehet, hogy fájni fog az elválás,
De az idő ad majd szívednek gyógyulást.
Szemedből a könnyek lassan felszáradnak,
S talán rád mostmár a megérdemelt boldogság várhat.

Mert nincs többé hazug szó,
Nincs több hamis csók,
Nem kell hinned az üres ígéreteknek,
Nem kell elszenvedned az eltitkolt tetteket.

Lesz majd, aki Téged őszintén szeret,
Akinek Te jelented az életet,
Aki szíve csak érted dobog, s aki azt mondja neked:
Melletted oly boldog vagyok!!