A legszebb árny

1
Szívem kitépte egy árny,
Egy vörös hajú árny.
Kék szeme mindig nevetett,
De szívből rám sose nevetett.

2
Nem ígért és nem áltatott.
Csak egyszerűen kirakott,
Mielőtt beléptem volna
Így legalább nem fáj annyira

3
Tegnap még olyan szép volt az ég,
Kék volt akár a szeme,
Ó a szeme úgy égett bele lelkembe,
Akár a legmélyebb seb ami létezik az életben,

4
Tegnap még színes volt a világ,
Ma már seszínű minden,
Élettelen a föld nekem,
Tegnap még minden olyan könnyű volt,
A madarak csiripeltek, a táskám könnyű volt,
A szerelem csak egy játék volt amibe be kellet szállni,
Ma már el akarok rejtőzni szívem összes sebével nyugodni.

5
Mit kellene tennem hogy mindez ne így legyen?
Mit? mit? mit? istenem mit kellene mégis tennem?
Mit kellene tennem hogy akarjon engem?
Mit kellene tennem hogy észrevegyen?
Ez kérdezem minden nap és nincs válaszom se,
Reményem, se, életem se, semmim se.
Egy üres doboz vagyok csupán, kiloptak belőle mindent,
Értéket, értéktelent, mozdíthatót, mozdíthatatlant,
És itt maradtam egyedül, már a lélek se hajt.