Régóta éltem már záporban
Vártam, mikor lehetek újra fátyolban
És végre el is jött amire vártam
Amiért harcba szállok bátran
Az a bizonyos fény
Vagy egy csodálatos lény
Azt sem tudom, hogy angyal vagy ember
De érte megküzdök bármekkora haddal, sereggel
Ő az én napsugaram mely kitisztítja az eget
Csak neki akarom mondani: örökké veled
Záport többé semmi sem okozhat
Derűből vihart csak az ő távozása fokozhat
A szívem azon része most lángra gyúlt
Amelyre azt hittem már rég kimúlt
De ő megmutatta tévedtem
S emiatt belátom vétkeztem
Egyszer ugyan azt mondtam sosem teszem
Ám a következő kéréssel ezt megszegem
Kérlek Isten add őt nekem
Érte az összes kívánságod megteszem
Hisz mi egyek vagyunk név a névben
Az örömtől a mennyekig szállunk kéz a kézben
Had érezzem megint, hogy ember vagyok
Arra a kis időre míg meg nem halok.
2007.05.30
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Esetleg olvastad a többi versemet is? Ha igen remélem tetszettek azok is
üdv