A kékszakállú herceg vára

Szemed színe szívemen
Lágyan átsuhan, mint
Ajkam kezeden,
Álmot hintve int,
Hogy őt soha ne feledd,
Csak őt szeresd.

Menekülj hozzá szállva,
Boldoggá válva
Hozzá mindig légy hű, s igaz;
Ne érdekeljen, hogy ki mire szavaz.

Utat ne keress a távolban,
Ne akard őt sehogy hamisan kérve,
Hogy álmát veled élje, mint valóságot
Képzelve szülő korcs, ős-nemes ágy
Gyümölcse, melyben még izzott a vágy
Szikrája, hogy perzselje, zúzza a falakat,
Mint Jerichó kürtje a hazug szavakat.

Titkok mindene boruljon fölétek,
De egymástól rejtve kérjétek
A másik mélyét fedő kút zárját,
Melynek megleled párját
Az utolsó szobában,
A kékszakállú várában.