Fiatal nő fekszik a díványon,
hosszú szőke haja terül szét a párnákon,
mint ezernyi aranyfonál.
Elréved, elgondolkozik,
szemeivel a távolba tekint.
Kezeivel gömbölyke hasát símogatja,
babája szeretete vígasztalja.
Érzi ahogy a pici megmozdul
ő ezt mosolyogva veszi tudomásul.
Fekszik ott egymaga
és mégis ketten.
Öleli az életet,
mert ennél nagyobb öröme
nem lehet.
Mosolya olyan édeskés,
mit senki sem érthet,
és ha ránéznek
a boldogság megérinti őket.
Anya és picije,
csak így ketten.
Itt a világ közepén,
mégis egymagukban
a világot kizárva, még
egymással beszélgetnek
szavak nélkül könnyedén.
A nyitott ablakon át
befúj a hűs tavaszi szél,
üdvözli kedvesen
a születendő csemetét.
Megérinti a nő arcát
és védőn elsiklik fölötte,
majd az ablakot maga után beteszi,
ne zavarhassa meg őket senki.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?