A magány egy sziget,
S lakója én vagyok.
Ficánkolva elkerülnek,
Mind a szabad halrajok.
Fekete villámok,
Cikáznak fejemben.
Színes halak képe,
Csillámlik remegve.
Megfagy a hal vére,
Szikra pattan és láng.
Véres húscafatok,
Terítik be a sárt.
Elvadulva bambán,
Állati szükségek.
Pogány oltár előtt,
Segítséget kérek.
Elmém homályosul,
Felemelem kezem.
Pogány Isten mérge,
Dühöng életemen.
Kirekesztettetek,
Nem kellettem soha.
Vad kannibál lettem,
Régi csontok ura.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Egyébként merre jártál mostanában?