Egyre csak fogy,
S nem kell többé.
Mert elfogy.
Szememben? Vagy szemedben?
Senkiében.
S újra nő, újra duzzad,
Nővé érik t’án Mindenki szemében.
Ölelnéd, csókolnád,
Aztán elhagyod,
Mint akinek a Nap fénye szebb.
Dehát mi a Nap?
A Hold mindig más,
Mégsem okoz csalódást.
S minthogy mindig más,
Újra eljő a fogyás,
S az elhagyatott csalódás.
Mindenkit elhív a Nap olcsó neon fénye,
S újra nem lesz a Hold Senkié se.
Mégis vár,
Talán éppen Rád.
Vagy örökké a Mindenkit kell hajszolnia,
Hogy aztán a Senkit újra futni hagyja...?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?