Egyre csak fogy,
S nem kell többé.
Mert elfogy.
Szememben? Vagy szemedben?
Senkiében.
S újra nő, újra duzzad,
Nővé érik t’án Mindenki szemében.
Ölelnéd, csókolnád,
Aztán elhagyod,
Mint akinek a Nap fénye szebb.
Dehát mi a Nap?
A Hold mindig más,
Mégsem okoz csalódást.
S minthogy mindig más,
Újra eljő a fogyás,
S az elhagyatott csalódás.
Mindenkit elhív a Nap olcsó neon fénye,
S újra nem lesz a Hold Senkié se.
Mégis vár,
Talán éppen Rád.
Vagy örökké a Mindenkit kell hajszolnia,
Hogy aztán a Senkit újra futni hagyja...?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-02-06
|
Egyéb
Szomjas az éj, mint torkos vadak,<br />
patakhoz járulva megrontanak.<br />
Mély, puha árnyék,...
2025-01-30
|
Horror
Horror sci-fi elemekkel.Sokan írtak már előttem nanorobotokról de tudtommal idáig még senki...
2025-01-27
|
Novella
Lia nem éppen a legrátermettebb katona ám amikor hazájának szüksége lesz rá nem hagyja cserben...
2025-01-24
|
Novella
Romantikus Bl történet, ami Valentin napra íródott egy éve. 18+ nincs benne. <br />
2025-01-23
|
Novella
És íme egy olyan történet amiről elsőre azt hittem,<br />
( mint általában mindenről ami a...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...