Egyre csak fogy,
S nem kell többé.
Mert elfogy.
Szememben? Vagy szemedben?
Senkiében.
S újra nő, újra duzzad,
Nővé érik t’án Mindenki szemében.
Ölelnéd, csókolnád,
Aztán elhagyod,
Mint akinek a Nap fénye szebb.
Dehát mi a Nap?
A Hold mindig más,
Mégsem okoz csalódást.
S minthogy mindig más,
Újra eljő a fogyás,
S az elhagyatott csalódás.
Mindenkit elhív a Nap olcsó neon fénye,
S újra nem lesz a Hold Senkié se.
Mégis vár,
Talán éppen Rád.
Vagy örökké a Mindenkit kell hajszolnia,
Hogy aztán a Senkit újra futni hagyja...?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
2025-06-29
|
Novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?