Egyre csak fogy,
S nem kell többé.
Mert elfogy.
Szememben? Vagy szemedben?
Senkiében.
S újra nő, újra duzzad,
Nővé érik t’án Mindenki szemében.
Ölelnéd, csókolnád,
Aztán elhagyod,
Mint akinek a Nap fénye szebb.
Dehát mi a Nap?
A Hold mindig más,
Mégsem okoz csalódást.
S minthogy mindig más,
Újra eljő a fogyás,
S az elhagyatott csalódás.
Mindenkit elhív a Nap olcsó neon fénye,
S újra nem lesz a Hold Senkié se.
Mégis vár,
Talán éppen Rád.
Vagy örökké a Mindenkit kell hajszolnia,
Hogy aztán a Senkit újra futni hagyja...?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-12-22
|
Fantasy
Yukiko újabb lendülettel tért ki a lény egyik csápja elől, amely hangos csattanással vágódott...
2024-12-20
|
Merengő
<br />
Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel...
2024-12-11
|
Történetek
Szét húzta a combjaim... csókra nyújtottam a szám, várva hogy belép a combjaim közé és megcsókol. Helyette...
2024-12-05
|
Regény
Csabi és Amália története egy szomorú, de mélyen érzelmes szerelem. Csabi, a kemény és magabiztos...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?