A dzsinn

Milyen is egy nő a férfi szemével?
Gyönyörű.
Ahogy ül előttem, lábai keresztben,
Szeme mozdulatlanul kacsint,
S a teste egészében felfoghatatlan.
A férfi mozdulatlan és ez bűn,
A halvány rúzs is szóra int,
S az a rövid út, mit két pár ajak
Megtesz egymás érintéséig,
Az beszél csak szótlanul, s a nő,
Újra feljebb érzi magát.
Rajta ne uralkodjanak,
Mert kiszabadulhat belőle az erő,
Mely fogva tartja a dzsinnt,
S győzhet megint, hiába nem akar,
Meg kell hódítani szavakkal,
S a lámpást porral hinteni,
Hogy oly mélyre rejtse a sivatag,
Amit özönvíz sem bányászhat elő.
A nő előkelő lény,
Csillagfény az éjszakai égen,
Mi utat nyer a sötétségen át,
S várja, hogy utána kutassanak
Százak, akár ezrek,
Míg megtalálja tarscsillagát,
Majd órákon át szemeznek,
Vagy akár az idők végeztéig,
Míg el nem indul a két pár ajak,
Hogy órákon át csókoljanak,
Elnémítva a szavakat egymás szájában,
S a lámpást sem kell elrejteni,
Mert a dzsinn ereje sosem volt fogságban,
A nő titkát férfi meg nem tudja fejteni.