A Dunára nézek,
S elmerengek,
Hogy e vizek,
Tőled erednek.
Most veled lennék,
Kedvesem,
S elmondanám érzésem.
Csak emlékemben élsz,
Mely lassan felemészt,
Mert elmúltak a percek,
Melyeket veled tölthettem.
Már nem jönnek vissza,
Mert elsodorta őket a Duna.
Csak újra felidézem,
A távolodó képeket.
Hozzád nem mehetek,
Mert visszakeveredek,
E zavaros vizeken.
Reményem lassan tovaszáll,
Hogy megsúghatnám,
Mit szívem diktál,
Ezen a borús délután.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?