A bányász fia ( Apámnak 2)

A mély félelmén edzett bányász volt az apám
A szíve megkeményedett a gyilkos bánya falán
Bár a pénz a családnak gyéren csordogált
Rettegést sűrűn hozott haza az apám

Gyerekként őt is keményen verve nevelték
Hát ha nevelni nem, verni verte gyermekét
Ütött szíjjal, s egyszer vödörrel is,
Nem törődve, ettől a fia a nadrágba pisilt

A bűn nagy volt, gyenge a nyolcéves kar
Tizedik vödör megbillent, a düh verni akart
Verésért könny belőlem utoljára ekkor fakadt
Testi fájdalomtól azóta szemem száraz maradt

Testem keménységéért lelkem fizette az adót
Bár külsőm szilárd, belsőm nem viseli a valót
Szülői átok rajtam a düh, de tudom, ha ütök
Célt elérni azzal nem fogok, csak lelket ölök

Apám tizenhat évesen vert utoljára engem
Már megtehettem volna, rá nem emeltem kezem
Ha ütött is szeretem, hisz Ő az apám
Csak a szeretete elkopott a bánya kemény falán