Rég volt, hogy születem,
Egy korszak zárult le mögöttem.
Eddig voltak boldog évek,
Vaj most jobbak jönnek?
Régmúlt éveimre vissza révedek,
S nevetek, akkor mennyit tévedek.
Ám most a lépcső utolsó fokán,
Új fokokat pillantok e hosszú élet okán.
Gyakran érzem, míly hosszú az út,
S rá jövök ez egy feneketlen kút.
Elértem e bűvös határt, tizennyolc,
A gyerekkorom ezentúl csak egy polc.
Melyen emlékeim örzöm, szépek,
Bár hosszú volt, most kezdődik az élet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Szia, Zsófi, Anna vagyok segít...
2025-07-01 00:04
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
:flushed:
Nem annak szántam...
:flushed: