1-2 gondolat

Nekem elég, ha olvasnak páran,
Nem kell az, hogy rám szálljanak százan.
Én büszke vagyok rá, hogy mondhatom,
Lehet tévedés minden mondatom.
Ez az, amit én nem tudhatok,
De ezt én még kicsit se unom.
Nekem elfeledni kín,
Ha csendes már a rím.
Pedig a versem nem jelent sokat,
Vannak akiknek nem csak egy mondat.
És mégis látják minden egyes gondomat,
Pedig nem tesznek mást, csak olvassák a sorokat.
Jobban ismernek, mint én már magamat,
És tudják, rám számíthatnak a bajban.
Minden amit akartam már szertefoszlott a fényben,
Már csak egy dolog maradt az életemben egy kérés.
Magammal hordozom mindenhova,
Tudom ez sem válik már valóra.
Nem bánkódom engem nem ez az ami hajt,
Minden érzés ami volt belőlem már kihalt.
Odafigyelek minden egyes szóra
Nem mehet egy másodperc se pokolra.
Nekem többet ér egy toll,
Többet ér minden sor.
Nem vagyok én ismert költő,
Nem is szálltam el a földtől.
Itt vagyok én veletek,
S őrzőm az emléketek.