Zsigmond király lovagja

ZSIGMOND KIRÁLY LOVAGJA
 
            *Vitéz Tar Lőrinc (1370-1427)*
                                
 
A XV. század első évében jártunk  nagy magyar hazánkban.(1401) Zsigmond királyunk uralkodott ekkoriban. Budán a várban napi teendőiket végezték a szolgák, békésen baktathatott be a várkapun 3 ökrös szekér, amik élelmiszereket meg italokat hoztak. A kapuőrök fennhéjázva, de minden ellenőrzés nélkül beengedték a szénás szekeret is. Ki gondolta volna hogy a széna alatt több kocsiban  ugy 10 - 20  zsoldos bújt meg. A bárók, némely főpapok, mágnások felbéreltjei. Kelletek ugyanis arra az esetre ha a  bárók kemény feltételeit nem teljesiti majd Zsigmond. Ja, és netán ha a testőrségét latba akarja vetni.  Viszont a bárók,  a Lackfiak  vezetésével ugy 15- en, nyiltan, büszkén csörtettek be  a nagykapun,  az őrök nem is merték őket kérdezni, feltartóztatni.  Meg hát nem is is gondoltak semmi rosszra, sokszor járnak bárók a királynál. Ezen a késő délelőttön azonban minden egy kicsit fura volt.   A bárók csörtetve, kardjukat markolászva elszántan robogtak fel a lépcsőkön, egyenest a király fogadótermébe.  Zsigmond királynál most is a kedvenc  uraságai,  köznemesei voltak megbeszélésen. Kiemelkedett közülük agilitásával hűségével, na és termetével is a Rátótiak nógrád megyei leszármazottja  Tar Lőrinc  főúri nemes.  Hívták őt akkoriban Rátóti Lőrincnek is, Mint Rátóti IV. László fia.  De úgy akkori magyararosan, ősi "Rátóti" volt ő,  Tarról, Pásztoh mellől.  Nos Tar Lőrinc felágaskodott, és számonkérte a bárókat, hogy mi jogon törnek be a Zsigmond király hivatalába, mint valami vad utonállók. A   berobbanó csoport élén durván hangoskodó Lackfi báró, követelte hogy a király  űzze ki a kiváltságos idegeneket országunkból !!Ha nem,.. akkor  Zsigmondot most letartóztatják, mert megsérti a velük királlyá választásakor kötött szerződését.   (1387. évi szerződés) 
A király és Tar Lőrinc már tudott ezen nemesi körök zúgolódásáról.  Tar Lőrinc, nagy erős termetével, remek kardforgatói tudásával, kiállt a puccsos bárók elé  és kezét kardjára tette, hogy kész megvédeni a királyt.  A kis önjelölt bárói csapat először meglepődött, hogy Lőrinc szinte egymaga készül megvédeni a letartóztatástól a királyt, de a feldühödött támadók közül hárman karddal fordultak Tar Lőrinc ellen. Először  egy két kardcsapás volt csak de egyre hevesebb lett az egyenlőtlen viadal.  Lőrinc csapott ide csapott oda, nagyon jól védekezett a túlerő ellen. Ő is vágott meg bárókat, de ő sajnos öt komolyabb sebet is szerzett.  Nagyon vérzett, látszott hogy gyengül is, de még igy is megleckéztette az ijedt bárókat. Ennek hatására, meg a bejövő testőrség láttán a lázadó bárói csapat sietve elvonult.  Majd pár perc elteltével visszajöttek, kiegészülve a szénás szekérben megbújt zsoldosaikkal. Még hangosabbak lettek, és mostmár túlerőben is. Béklyóba verték Zsimondot, fogságba ejtették. Tar Lőrincünk sürgős ápolásra kötözésre szorult.
Később a helyzet normalizálódott, újra Zsigmond királyé lett a hatalom.   A király, a későbbi Német-Római  császár Zsigmond, rájött, Lőricben megtalálta   egy igazi hű pártolóját, lovagját, akire számíthat.  Lett is ennek szépen eredménye.  Ennek javát látta  Pasztuh (Pásztó), és maga a hős vitéz a nemes zászlósúr is,. aki túlélte  az életveszélyes sebeket. 
Rátóti Tar Lőrinc. 
                                     *
Gyönyörűen sütött a nap a Mátra felől a  tari dombon álló várkastélyra. Nagy fallal körbevett  erős épület volt kőből, de érdekes kiemelt ablakok tették igazi várkastéllyá a diszes udvarházat. A Tar (Ráthold) nemzetség,  nagyon szerette otthonát a tari dombon.  Naponta megjött a kocsis, hozta nagyobb korsókban a friss csevice forrásvizet Lőrinc Ispánnak és familiájának. Igen  Tar Lőrinc 1405 ben már  Nógrád és Hont megye főispánja lett.  Borhoz is értettek, termett a  főúri nemesi családnak, de kapott ám ő tiszteletből kóstolót amúgy is barátaitól,  az ügyesebben termelő jobbágygazdáktól is.  Szerette, ízlelgette, muszály is volt neki mert Zsigmond királyunk,  a királyné főpohárnokává asztalnokmesterévé, fősáfárrá is kinevezte  már ezidőben.   Mivel a mindennapi közügyekkel is foglalkozott, szinte már a közeli Pásztóinak is érezte magát.  Tudta hogy királya Zsigmond, nagyon szeretne hű városokra falvakra támaszkodni, ezért többször kérte a királyt, adjon kiváltságos városi rangot Pásztónak ! 
Pásztó ekkoriban kicsi, de annál hangulatosabb középkori vásáros település volt. A közepén szinte összenőttek a magas belsőterű, diszesebb homlokzatú módosabb emberek házai.  Az utca sáros, néhol apróköves javitás rajta de amibe mélyen benyomódtak a szekérnyomok. Kis fahidak vittek át a kanyargó Kövicses patakon. A kis patak susogva keresztülvágta a főteret, éppen hogy elballagott a templom mellett.   Lentebb a tó még szépen élt, partján nád és virág, vadkacsák mellett sétálgathattak az úrilak és a  kúria  ifjai.   
A mai Szentlélek temető körül még nem voltak házak, itt már a tákolt silány  fa és vályogviskók is véget értek.
A "pályinkafőzde" környéke már a nagy település kieső szélén állt.   Tar Lőrinc, ha hivatali ideje megengedte, lesétált az ijedt rongyos, kavicsozó gyerekek között,  a Rátóti (Ráthold) nemzetség hatszögletű temetési kápolnájához, hogy  imával hálát adjon szeretett őseinek. Hát igen, nagy nemzetség volt  a Rátóti, belőlük sarjadtak a Tar, Pásztói, Kazai  nevű leszármazott családok. 
... Azon a napon is szinte ünnepelve sütött a nap, fújt a kellemes szellő az Ágasvári csúcs felől.  A csevice források felől két szamár baktatott a kis falu felé gazdáival, és  jól megrakva a hátuk nagyméretű vízzel teli cserépkorsókkal.    
A gyógyitó csevicevizet vitték a megbízóiknak. Dicsérték eme hordárok a szép időt, hogy ilyen napot adott ma a Jóisten. Azon a napon  értesült róla Lőrinc és  Pásztó előljárósága hogy Zsigmond király várossá nyilvánította végre szeretett kis Pásztójukat. 1407 április 26-án jártunk, amikor  Pásztó kiváltságos, Budai rangú jogokat kapott. Akkoriban ez óriási dolog volt, boldog volt az egész város, még a környék jobbágyai  is dobálták felfelé főfedőiket. Diszes lovas kocsijával vonult be az immáron a kicsi város  Pásztó, nyüzsgő zajos főterére  a vitéz Tar Lőrinc. A virágot szóró néppel saját termésű jutalombort itatott.  Tar Lőrinc már nagyhatalmú zászlósnemes volt ekkoriban. Csinos, takaros asszonysága  lett neki az osztrák felesége, aki nagy rendet tartott a tari várszerű kastélyukban.  Ott még Lőrincz,   Rátold fia, de rokona sem dobhatott el még egy kacsacsontot sem, a nagy lakomák alatt. Az osztrák asszonynép meg az udvaros asszonyai, puccos díszeket, ajtókat  bútorokat kértek, igy nagyon különleges lett a palota belseje.  Egy pásztói jobbmódú, fogatos jobbágy mesélte, hogy Tar Lőrincz háza, az  "itáliai utja" után, már olyan fennséges lett mint Zsigmond királyé. Persze álmélkodása közepette, biztosan kicsit túlzott is.
                                      *
Tar Lőrinc apja Tar "Rátóti" 4. László is már régebben fontos, hű királypárti  nemesként, Heves megye főispánja volt. A királyi udvarban hűen szolgálta már Mária és Erzsébet akkori királynőket. Már ők is a Pásztó melletti tari  dombon laktak az egyre bővülő, szépülő erős, szép kőfallal körbevett udvarházukban. 
                                
Lőrinczet tanult erős, bátor, és hű emberré nevelték. A királyi udvarban nevelkedett, káptalan iskolákat végzett, jól irt olvasott beszélt latinul.  
A lovagi életre készült fel.  31 éves lett mikor is  megvédte tudjuk, Zsigmond királyunkat, és  36 éves mire Ispán, főpohárnok, valamint diplomata rangot is kapott királyunktól.  Akkoriban nem volt szokás Budára költözni, meg amúgy is nagyon szerette a környéket, ősei földjét Pásztót. Innen irányitotta megyei, de országos dolgait is, és a már város Pásztót szépitette országos hírre emelte. Nagy embere lett hát Pásztónak, beirta magát a magyar történelembe.   Zsigmond király képviseletében, vagy vele utazott nemzetközi tárgyalásokra eseményekre. 
                                                                
Lovagja lett hát  a pásztói Tar Lőrinc, Zsigmond királyunknak, (ő úgy hivta hogy a "pásztói Rátóti Lőrincz"), barátja bizalmasa tanácsadója.  Ilyen rangban tiszteletben hirességben nem részesült Pásztói ember a történelemben sem előtte, sem azután sem senki. Az 1405 - ös évek elején Zsigmond megkérte segitsen neki a külpolitikában, tárgyaljon, intézkedjen szerte Európában, segitse őt megszerezni a vágyott Német-Római császári trónt. Tar Lőrinc ezen serénykedése alatt szembesült a francia-angol 100 éves háborúval, a nyugati egyházszakadás megszüntetésével. Mint egy rátermett, remek, - mai néven külügyminiszter  !!
Lőrinc 1408. január 10.-én királyi oklevelet, útlevelet kért és kapott, hogy ennek birtokában szabadon felkereshesse Európa főbb zarándok- helyeit. Tárgyalt, békét kötött, mindent megtett Magyarországért, mindeközben  "erősen és jól lobbizott" Zsigmondért az európai  uraknál, hogy Zsigmond végre Német-római császár lehessen. A zarádokhelyek meglátogadása, csak ötletes párositás volt. Titokban tudták Zsigmonddal hogy igenis az európai politikát akarják közelről kifürkészni, és számunkra jól alakitani. 
                                      *
Volt Tar Lőrinc "tárgyalómesternek" , a magyar vitézlovagnak egy nagy dilemmája. Barátjának, szeretett Zsigmondjának igenis voltak azért ksebb-nagyobb melléfogásai, hibái, és rossz döntései is.  De nem merte,... nem akarta a szemébe mondani, mert úgysem hitte volna el, ráadásul megrontaná kapcsolatukat is. Ehhez a dilemmához kötődik élete leghiresebb, misztikus eseménye is.  A zarándok útja át az óceánon át Írországba, a Szent Patrik Purgatóriumába, a félelmetes barlagba vezetett.  Híres volt európaszerte ez a labirintusos, kéngőzös barlang arról, hogy itt az ember megtisztulhat bűneitől.   Előtte bejárta a  Kréta - Bari - Róma- Padua- Compostella szent helyeit. Tar Lőrinc belevágott, a lemenetel szabályait betartva leereszkedett halucinogén gőzeivel már sok ember halálát okozó "Purgatórium" barlangrendszerbe.  A nagy barlangrendszerben  szállongó kénes gőzök, na meg a fejében tolongó félelmek, rossz  vészes gondolatok, halucinogén  látomásokat eredményeztek.  Saját  Jézusi kétkedései, bűnei, hibái, Zsigmond királyának egyes gondolatai, tettei, félelmetes  látomásokban mutattak neki utat.  Amikor sikerült neki  rémülten  kijutnia a Purgatóriumból, ezeket a figyelmeztető viziókat, bajlós jelzéseket lejegyeztette Jacobus Yonge ír jegyzővel.  Ők ketten, szinte társszerzőként megirták ezeket , memoár formában.  Elsősorban királyának szánta,   ajánlotta ezeket okulásra megszivlelésre . 
                                         *
Így  Purgatóriumi látomásai alkalmasak voltak arra is, hogy királyának elmondhassa hogy mit nem tart helyesnek, és szinte jelezte a mégjobb királyi út felé mutató lehetőséget.
Zsigmond király megértette az irományt, hát,... meg is ijedt, és minden apróbb hibáját elkezdte kijavitani.   Mégtöbb  jó cselekedetet tett ezután, pld. megépitette a  budavári Zsigmond kápolnát. 
Talán a legjelesebb európai király volt akkoriban, 
kimagaslott  a tekintélyével  realitásával  tudásával is.  El is nyerte régi vágyát, megválasztották addigi királyi méltóságai mellé Német-római császárnak is 1433-ban.  Ennek a nagy királynak volt hát nagyon hires vitézlovagja, világutazó diplomatája, a  pásztói( Rátóti) Tar Lőrinc.  A Tar Lőrincünk diplomata-életéről, a misztikus útjairól még sokat lehetne irni.  Talán majd ez is meglesz...  Rátóti Tar Lőrinc 1427-ben halt meg.
 
 
                (historical fiction feldolgozás ) 
 
                    ***
 
                   (mihálylaci2021-pásztó)