Zöld meg kék és a harmadik út...

Egyszer, nem is olyan régen, Élt egy öregember két fiával; Bonettivel és Chuckkal. A harmadik fiáról az öregnek senki nem tudott semmit. Mióta kilépett a családi házból nem beszéltek vele, mindig is magának való fiú volt. A két fiatal Életútja másképp alakult ám.
Bonetti a színészi főiskolára jelentkezett, nagyon sikeres volt. Miután elvégezte és lediplomázott, rögtön sok producer kereste föl, hogy játsszon a filmjében. Igaz, hogy jó színész volt, de mégsem futott be azonnal. Közben megismerkedett Saraval a leendő első feleségével. Ő egy fogtechnikus volt. Kapcsolatuk elején rengeteget voltak együtt, ám Bonetti munkája ezt megsínylette. Mivel még fiatal volt inkább a színészetre összpontosított. Ezt meg persze a kapcsolata bánta. Egyre többet veszekedtek Saraval, hogy ő már nem is szereti, csak a munkájával törődik... ezek voltak az első jelek, aztán még több évig húzták ilyen civakodásban, ám egy nap eljött az ügy vége. Sara elhagyta Bonettit egy másik férfiért, aki gazdag üzletember volt, aki már megkereste a jólétéhez szükséges vagyont.

Szép lassan a fiú végre közismertté vált, sok rajongója is volt, de magányossá vált. Szerette volna elpanaszolni bánatát egy nőnek, aki szereti és megérti . . . A legújabb filmjében egy hősszerelmest alakított, aki megmenti a lányt a gonosz apa karmai közül. A lány természetesen szemrevaló teremtés volt. A forgatás után elhívta vacsorázni, erre nem mondhatott nemet a kiszemelt. Ekkor ismerkedett meg Helennel. Elég értelmes és okos volt, pár évvel később feleségül is vette őt. Az esküvő boldog nap volt mindkettőjük számára. A sikeres színész és felesége külföldön is hamar híressé vált. Bonetti pályafutása felfelé ívelt, ám egy napon bekövetkezett az ami minden átlagos ember Életében bekövetkezik; Kezdett megöregedni, már elhagyta a negyvenet. Egyre kevesebb szerepet kapott. Egyetlen egy lány gyermeke született, ám a sors úgy akarta, hogy ne legyen egyszerű az Élete. Hat éves korában a lány autóbalesetet szenvedett az apjával, Bonettivel együtt. Mindketten a kórházba kerültek. A lány kómába esett, ám Bonetti pár hét alatt felépült. Helennel sokat sírtak, hogy ébredjen föl a lányuk, ám imáik nem találtak meghallgattatásra.

Még néhány neves filmben utoljára játszott Bonetti, ám dicsősége hamar leáldozott. Helennel viszonylag boldog házasságban Éltek, és megértették egymást, ám örök lenyomatként hagyta Életükben lányuk a keserűség pecsétjét, egymásra maradva öregedtek meg, majd Életük végén a családi kriptába kerültek. „Szívünkben örökké Élnek, Isten a kegyelmébe fogadja őket.” Ez a felirat olvasható máig is a sírokon.

Chuckkal más volt a helyzet. Ő már az elejétől fogva elhanyagolta az iskolát. Sajnos hamar rossztársaságba keveredett, korán megtanulta az utca törvényeit. Senki nem vette a pártfogásába, bandákba verődve Éldegélt, ám egy napon véget ért a „leányálom”. Az apjuk meghalt, onnantól kezdve önmagát valahogy el kellett tartani. Nem volt nagy tapasztalata, először a koldulással próbálkozott. Eleinte nem akartak adni neki pénzt, ám egy szép napon egy jólelkű, öreg néni adományozott neki egy tízezrest. Ennek nagyon örült Chuck, ám nem oldotta meg hosszútávon a gondjait. Tudta, hogy az-az egyetlen esélye, ha józan marad szellemileg, és értelmesen költi el a pénzt. Kivett egy olcsó kis szobát a közeli fogadóban, majd lezuhanyzott és megborotválkozott. Az újságban állás után nézett. Mivel nem sok mindenhez értett, egy kisvállalatnál alkalmazták takarítóként. Itt megismerte Susant, ő volt a titkárnő. Miközben Chuck az irodáját takarította, Susan mindig szenvedélyesen figyelte őt. Végül nem tudott uralkodni az indulatain, na nem mintha nagyon akart volna, és egy alkalommal, mikor a főnökük hamarabb távozott, hangos nyögések voltak hallhatók a negyedik emeleti iroda ablakából. Erre egyre gyakrabban sor került.

Rejtélyes módon a többi alkalmazott holmija is el-eltünedezett. Egyszer aztán fényderült a titokra. A főnök az irodájában hagyta a kulcsait, visszament érte és mikor meglátta őket az asztalon meztelenül fetrengeni azonnal ráförmedt mindkettőjükre. A kulcs is ott volt az asztalon, így egy csapásra világossá vált a helyzet a főnök számára. Azonnal kirúgta a fiút, Susant még behivatta az irodájába és felettébb különös módon ő tovább dolgozhatott . . .talán mást is dolgozott :D

Ismét kikerült az utcára, de most nem a koldulással folytatta. Kisebb üzletekből „vette kölcsön” a fölösleget. Természetesen ezt sem lehet a végtelenségig csinálni, a rendőrség pár héten belül elfogta, és pár hónapra le is csukták, hogy elmenjen a kedve a további lopásoktól. Az igazságszolgáltatás nem mindig a legjobb módszereket használja. Miután kikerült a sittről tovább folytatta tevékenységeit. Hamarosan egy helyi bűnbanda is felfigyelt rá, ebben legalább volt tehetsége, a legkülönfélébb módon tudta elcsenni a kívánt árut. Drogdílerkedésre vették rá. Jól ment az üzlet, menővé vált azokban a körökben. Nem csak terjesztője, fogyasztója is volt a kábítószernek. Már várta a „repülést” minden belövéskor. A leejtőn már nem volt megállás. Egyszer razziát tartottak a lakásán, amit nem tiszta pénzből tartott fenn, nagymennyiségű drog törvénytelen tárolásáért több év szigorított börtönbüntetést kapott.

Egy napon túladagolásban elhalálozott. A börtönőr rezzenéstelen arccal dobta föl a hulláját a halottaskocsira, mintha csak egy zsák krumplit dobott volna a teherautóra...
A harmadik fiú sosem akarta belevetni magát az érzelmek fájdalmas világába. Elzárkózottan Éldegélt, gyakran látogatta meg a számára kedves helyeket, és egyfolytában edzette elméjét, sokat elmélkedett. Végül megtalálta az öröklét titkát: A tudat tisztasága és a gondolat ereje. Talán megtalálta az öröklét titkát, de megéri-e ilyen Életet Élni?