Vesszen vagy ne vesszen? - két év kómában

- Hamarosan meghozzuk a döntést: vesszen vagy ne vesszen - visszhangzott a fejemben.
A probléma 2 évvel ezelőtt kezdődött: sétálgattam a Duna-parton. Hullámzott a folyó, enyhe szellő fújdogált, dalolni tudtam volna a boldogságtól. És akkor és ott ez idill megtört.
Egy hangosan ugató kutya szakította félbe jóleső magányomat. Hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a hűs hullámokba. Figyeltem, ahogy úszik; boldogan csaholt a parton ülő gazdájának, aki éppen telefonált. Pár mondatot sikerült elcsípnem. Valami húscafatokról volt szó, egy elrabolt dologról és maffiáról. Kezdtem berezelni, hova keveredtem, mi ez az egész?
Egy nagydarab fickó a Duna-parton és meggyilkolt valakit? Rabol, öl és a maffia tagja? Megrettentem, otthon akartam lenni, az eb még pár kört úszott, majd feltűnésmentesen elhagytam a helyszínt. Aznap rosszat álmodtam, izgalmas volt, én voltam a 007-es.
A korai ébresztő nem tett jót a fejfájásomnak, rosszkedvűen mentem be dolgozni. Délelőtt tízkor tűzriadót jelentettek a céghez. Hazaküldték a dolgozókat, engem is, nem sok kedvem volt betegen húzni az igát, jól esett a kényszerpihenő. Belépve a lakásajtón a marcona férfit pillantottam meg a kedvenc fotelemben. Leesett az állam, most mi van?
Hatalmas táska volt nála és furcsa szag terjengett a lakásban.
Csak annyit mondott, hogy ne féljek és bocs, hogy betört a lakásomba, de a Duna-parton megtalálta a pullóveremet és a tárcámat, azt hozta vissza. Láztól csillogó szemekkel bámultam rá és hirtelen elsötétült a világ.
Ennek márkét éve. Semmire nem emlékszem az elmúlt évekből, csak az előző sztori dereng és egy mondat: "vesszen vagy ne vesszen, hamarosan meghozzuk a döntést."
De hát élek, nem ölhetnek meg. Nem látok, csak érzek és tudom, hogy baj van. Ezek el akarnak veszteni. - ÉLEK, élek - kiáltotta a belső hang és kinyílt a szemem.
Minden világossá vált: kórházban vagyok. Elmesélték, hogy a lakásomban eszméletlenül talált rám a barátom két évvel ezelőtt. Minden héten egyszer egy izmos, magas férfi látogatott meg. Titokzatos jótevő. Fizette a hasztalannak tünő kezeléseket, beszélt hozzám és én minden szavára emlékszem. Jóbarátom volt, ő a fejszés gyilkosom.
Még mindig érzem a furcsa illatot körülötte, mely belengte a kórházi szobát, hallom boldog kutyája eszement ugatását. Látom, amiért hatalmas táskájából fűrész, kalapácsot vesz elő. Asztalos.
A megmunkált fa különös illata lengi körül, húscafatokat a kutyája eszik.
Maffia pedit az előző esti film címe volt.
De akkor, hogy kerültem én ide?