Vámpírtörténetek: 1 Rész: A Találkozás

A vámpír lassan lépdelt a kihalt utcán.
Néha felnézett az égre és egy pillanatra gyönyörködve nézte a teli holdat. Megállt és gondolkodott, a tegnap estén mikor megmentette annak a fiatal lánynak az életét.

A három izmos férfi sarokba szorította a lányt kinek nem volt otthona már jó pár éve. A férfiak mikor meglátták, gondolták szórakoznak egy kicsit:
-Ezt nézd, mi van itt. - szól az egyik.
-Igen látom. Szia kislány. - és közelebb lépett a lányhoz, aki félelmében a falnak nyomta magát. Szemeivel azt nézte, mikor tudna elmenekülni, de nem adódott olyan pillanat. Félelme megbénította a testét, rájött, ha akarna, akkor se tudna megmozdulni. Remegve várta mi fog történik vele.

Ekkor egy harmadik férfi lépett oda és megszólalt:
- Aranyos kis teremtés. Fiúk fogjátok le. - és a két férfi egy hirtelen mozdulattal felkapták a lány remegő testét, és a falnak nyomták.
A lány kétségbeesetten kiabálni kezdett:
- Segítség! Valaki! Segítsen. – de befogták a száját.
A vámpír meghallotta a kétségbeesett kiabálást, és elkezdett futni feléje. Befordult a sötét kis utcába, és lerohanta a harmadik férfit, majd eltűnt vele a sötétben. A haverjai csak a kiabálására figyeltek fel.
- Neeeee! Ahhhhhh!
- Ez meg mi volt? - kérdezte az egyik, de gondolkodni se volt ideje mert egy hideg kéz elkapta a torkát és berántotta a sötétbe.

Mikor a lány meg érezte, hogy lazul fogvatartójának fogása egy hirtelen mozdulattal kitépte magát a kezei közül és rohanni kezdett.
Elbujt a nagy szemét tároló mellett, és onnan figyelte az eseményeket. Rájött, hogy akárki is felelős ezért, hálával tartozik neki, hisz megmentette. Pár perc múlva meglátta megmentőjét, amint előlép a sötétből. Magas lehetet, úgy két méteres, szőke haja fehérebbnek látszott a holdfényben. De az arca félelmet keltettek a lányban, aki nem gondolta volna, hogy van ilyen. Hisz a szemei vörösek voltak, mint a vér és ajkai közül két hegyes szemfog villant ki. Vicsorogva kapta el a harmadik férfit és nekilökte a falnak. Tudta, hogy a lány látja mindezt, de nem törődött vele. Sőt inkább örömmel töltötte el az a tény, hogy van valaki, aki látja őt. Végignézi, amint megöli az áldozatát.

A férfi remegve szólalt meg:
- Hé haver nyugi. Tudod mi nem akartunk semmi attól a lánytól.... -de a vámpír félbeszakította:
- Ne mentegetőzz, rajtad már semmi nem segít. - a vámpírnak mély zengő bariton hangja volt. - És most búcsúz el az életedtől. - és a torkába harapott. A férfi teste megmerevedett, mikor a hegyes fogak a nyakába vágódtak.

A vámpír gyorsan végzett vele, majd odadobta a haverjaihoz, akik az utca végében feküdtek holtan. Rendbe tette magát, és elindult a lány felé, aki mikor látta, hogy feléje közeledik rohanni kezdett.
A vámpír utána eredt, és egy szempillantás alatt utolérte, és elkapta a lány karját, aki felsikoltott. Megpróbált szabadulni, de nem sikerült neki.
- Nem akarlak bántani. - szólt a vámpír kedvesen. - Ha bántani akarnálak, már rég megtettem volna. Ne félj, kérlek.
- Mit akar maga tőlem? - de válasz váratott magára. A vámpír nem tudta mit feleljen erre, mert maga sem tudta rá a választ.
Ehelyett végignézett a lányon és megállapította, hogy már régóta az utcán élhet.

- Segíteni akarok neked. - válaszolta.
- Rajtam már senki nem tud segíteni. Senki. - mondta lány kétségbeesetten, és kiszabadította magát. Rohanni kezdett a szomszédos utca felé, de a szemközti úton egy autó közeledett. A kocsi sofőrje álmosan ült a volán mögött, érezte, hogy menten elalszik.
Így hát nem vette észre a kocsija elé kilépő lányt, hiába lépett a fékre a balesettet nem lehetett elkerülni.

A lány teste betörte a kocsi szélvédőjét, majd legurult a motorházról. A sofőr leállította a kocsit és gyorsan kiszált. Megnézte a lányt, hátha él, de nem tudta megállapítani.
Körbenézett az utcán és mivel látta, hogy kihalt nem foglalkozott vele, visszaült és tovább hajtott. A vámpír legszívesebben elkapta volna, de tudta a lány súlyos balesetet szenvedett. Felkapta a testét, és rohanni kezdett a legközelebbi kórház felé.
Magát hibáztatta, hisz nem kellet volna elengednie őt, akkor ez mind nem történt volna meg.

A kórház több szintes épülete hamarosan feltűnt előtte, belépett a kétszárnyú ajtón és megszólalt:
- Segítne nekem valaki? Sebesültet hoztam! - erre kilépett egy orvos az egyik ajtón és odalépett hozzá:
- Mi történt?
- Elgázolták.
- Értem, kérem hozza utánam. - és követni kezdte az orvost, aki bevezette egy korterembe, majd folytatta - ide fektesse le. - a vámpír lefektette a lány testét az ágyra és félre állt.

Az orvos miközben vizsgálta kérdezgetett:
- Maga a hozzátartozója?
- Nem.
- Rendben. Elvégzünk egy-két röntgent, majd pedig megkeressük a szüleit.
-A lány hajléktalan. Nincs neki senkije. - az orvos ránézett, majd folytatta.
- Ebben az esetben.... -de a vámpír tudta mi akar mondani az orvos, így félbeszakította:
- Vállalom a kezelés költségeit, csak mentsék meg.
- Mindent megteszünk mister...
- Geerdes, Hans Peter Geerdes.
- Rendben Mr. Geerdes. Ne aggódjon mindent megteszünk. De most kérem, menjen ki. - Hans kilépett a korteremből, és megállt a fal mellet.

Pár perc múlva még két orvos sietet be a korterembe, hogy segítsenek a lányon.
Hans elgondolkodott, hogy vajon jót cselekedet e azzal, hogy megmentette és behozta ide a kórházba. Ahogy ezen járt az agya rájött hogy jól tette hisz ez a lány még nagyon fiatal, ahogy ő látta. Még előtte az élet. De az is eszébe jutott, hogy hogyan kerülhetett ki az utcára. Hogy lett belőle hajléktalan. Nem tudott rájönni.
Annyira belemerült a gondolataiba hogy nem is vette hogy az orvos már ott áll mellette egy ideje és szólítgatja:
- Mr. Geerdes. Uram. - Hans felkapta a fejét és megszólalt:
-Igen doktor úr, mondja. Minden rendben?
- Igen a lány nagyon jól van, de még pár napig, de lehet, hogy egy hétig bent kell maradnia megfigyelésen.
- A sérülései súlyosak voltak?
- Nem, csak belső vérzései voltak, de azokat sikeresen elállítottuk. És eltört a karja, de ezeken kívül semmi más baja nem volt.
-Akkor jó. Bemehetek hozzá?
-Igen természetesen. - Hans lassan elindult a korterem felé és belépett. Csak egy éjjeli lámpa adott fényt, ami az ágy mellet világított.

Odaállt az ágy mellé és ránézett a lányra. Sajnálta szegényt és eldöntötte segít neki visszajutni az életbe. Hogy ne hontalanként tengesse a napjait. Ha felépül odaviszi magához, és foglalkozni fog vele. Ha kell iskoláztatja is csak éljen normális életet, ahogy a többi hozzá hasonló fiatal.
Ott a kórházban várta meg a hajnalt, majd napkelte előtt egy órával megkereste az orvost, hogy beszéljen vele. 10 perc múlva meg is találta a nővérekkel beszélgetet.
- Doktor úr, beszélhetnék önnel?
- Persze Mr. Geerdes. Mondja.
- Nekem most el kell mennem, de csak olyan este 8 felé tudok bejönni. Hogy akkor lehet-e még látogatni?
- Nos a látogatási idő csak 7-ig tart, de írok egy papírt, amivel bejöhet.
- Köszönöm. És lehet egy kérésem?
- Hallgatom.
- Átkerülhetne egy olyan kórterembe, ami egy ágyas? Ugyan is szeretném, ha egyedül lenne.
- Meglátom mit tehetek. De mindent elkövetek.
- Köszönöm. - hamarosan megkapta a papírt az orvostól. Utoljára még benézett a lányhoz, majd távozott. Ahogy felnézett az égre, megérezte a felkelő nap közeledtét, így sietve elindult haza felé.

A háza a város szélén volt egy nagyon csendes környéken. Mikor belépett az ajtón Rick egy másik vámpír lép elé:
- Hát te hol voltál?
- Kórházban.
- Mit kerestél te a kórházban?
- Nem érdekes. - és bement a szobájába, ami egybenyílt a mellette lévővel. Leült a fotelbe és folytatta - Hamarosan új lakó érkezik hozzánk. - Rick megdöbbent arccal nézett be az ajtón:
- És ki?
- Egy lány, aki halandó.
- Oh egy lány. Ha halandó, akkor biztos szórakozni akarsz vele, ugye?
- Nem!! Ez a lány balesetet szenvedet, és most kórházban van. Én vittem be, mert aki elütötte, ott hagyta az úton. De előtte majdnem megerőszakolták. Megmentettem az életét.

- Te mint megmentő? - mondta Rick furcsa hangon. - Már bocs Hans, de nem néztem volna ki belőled. Te aki arról vagy híres, hogy agyba főbe gyilkolod az embereket minden éjjel, megmentesz egy lány a haláltól. Ez most újdonságként ért engem.
- Gondolj amit akarsz, de ha itt lesz és meglátom, hogy megharaptad, repülsz innen, de abban a pillanatban. És ha Jay haza ér, neki is elmondom ezt. Remélem felfogtad, amit mondtam?
- Igen Hans felfogtam. Nem fogom bántani.
-Rendben ezt megbeszéltük. - de ekkor egy harmadik vámpír lép be az ajtón.
- Hello, itt vagyok.
- Remek Jay, pont jókor jöttél. Gyere csak ide beszélnem kell veled. - Jay bement Hans szobájába és leült.
- Hallgatlak. - mivel Rick már nem akarta hallani felment a szobájába.

- Hamarosan egy halandó lány jön ide. Itt fog lakni velünk. De egyet jegyezz meg. Ne bántsad mert szegény sokat szenvedett és nem érdemli meg. Nem akarom ,hogy megharapd, én se teszem meg, meg Rick se. Szeretném, ha ezt megjegyeznéd. Meg ne lássam, különben repülsz innen.
- Rendben Hans, bízhatsz bennem. De mi van, ha megtudja, hogy mi nem vagyunk közönséges emberek.
- Ezt majd én elmondom neki. Te ezzel ne foglalkozz.
- Jól van. Van még valami?
- Nincs, elmehetsz. - Jay is bement a saját szobájába.

Hans behúzta a függönyöket, majd átöltözött.
Odament a koporsójához és belefeküdt. Utoljára még elgondolkodott a lányon és rájött, hogy jót fog cselekedni azzal, hogy magához veszi.
De a felkelő nap közeledtével az álom rohamosan a hatalmába kerítette, és mély álomba húzta.

Odaért a korházhoz és remélte, hogy a lány már magához tért és beszélhet vele. Megtudhat róla mindent, amit tudni akar. Nagyon kíváncsi volt rá. És már alig várta a pillanatot, mikor láthatja.
De ez már egy másik történet.