Való világ

Át lettem verve. Megkaptam a magamét, de rendesen. Nem mondom, hogy nem érdemeltem meg, hiszen én sem vagyok az az angyalka és többször tettem rossz fát a tűzre. De hogy ez megérdemeltem-e vagy nem, döntse el mindenki saját maga. Íme a sztori:
2014 őszén már 6 éve jártam a pasimmal, szerettük is egymást és tervezgettük a közös jövőnket. A bökkenő az az volt, hogy ő olyan 300 km-re tőlem kapott munkát, amit elvállalt, hogy pénzt szerezzen. Azt mondta, csak két év és után hazajön. Hittem neki.
A második év végén bejelentette, hogy 2 hét múlva már végleg hazajön. Ebből az valósult meg, hogy hazajött, de még nem végleg, hiszen, ha valaki beadja a felmondását, még 3 hónapot le kell dogoznia, aztán mehet.
Már csak 3 hónap, azt már kibírjuk, ha ennyit sikerült, az már meg se kottyan. Viszont az utolsó héten bevallotta, hogy képzeljem el, őt át akarják tenni egy másik csoportba, ami neki nem tetszik, ezért inkább visszamondta a felmondását. Ergó nem jön haza, csak télen.
Inkább a csapatát választotta a barátnője helyett. Elment a kedvem is tőle. Bár még mindig szerettem, de egy kicsit, nem kicsit, nagyon elhidegültünk egymástól. Hiszen akkor csak 3 hetente láttunk egymást, akkor is csak egy hétvégére jött haza. Az egy kapcsolatban édeskevés.
Ne lepődjenek meg azon, ha én elkezdtem másfelé kacsingatni, hiszen mások is felfigyeltem rám és nekem mindet ki kellett kosaraznom azzal, hogy foglalt vagyok, hogy van pasim. És eljött az ősz. Engem pedig meghívott az egyik barátnőm magához halloween bulira. A barátom elengedett, sőt azt mondta, érezzem jól magam. Hát el is mentem.
Ott ismertem meg őt. A barátnőm bátyját. Aki egyáltalán nem csapta a szelet nekem, sőt azt vettem észre, nem is érdeklem, bár ő az az „A” kategóriás pasi volt. Az az izmos, tetovált. A buli el is kezdősött, jól éreztük magunkat, sokat ittunk, táncoltunk, majd valahogy elveszítettem a barátnőmet, de a bátyja felajánlotta saját magát. Kiderült, hogy tetszem neki, hogy már korábban is mondta volna, de nem nagyon merte és most, hogy mind a ketten részegek voltunk jobban meg tudtuk beszélni a dolgokat. Reggel az ágyában ébredtem.
Olyan másnapos voltam, hogy nem is emlékeztem hirtelen, mi történt, majd leesett. Megcsaltam a barátom és lefeküdtünk egymással. Ez őt is meglepte és engem is. Hirtelen arra gondoltam, hogy csak a barátom meg ne tudja, ezért elrendeltem neki és a barátnőmnek is, hogy erről senkinek egy szót sem.

Ez így oké is volt. Egy kis ideig. Míg a barátom el nem kezdett nyomozni utánam. Kihallgatott, kérdezgetett, hogy az igazat mondom-e vajon. Rászállt a barátnőmre, őt is kérdezgette. Hozzáteszem remek vallató és minden kiderült. Feltörte az fbmet, az e-mail címemet és elolvasott mindent. Mindent amit másnak írtam. Amihez nem volt semmi köze.
Ahogy rájöttem megharagudtam rá, de iszonyatosan. Mindent bevallottam neki, csak azért, hogy büntessem, sőt szakítottam is vele. Megmondtam neki, ez a kapcsolat már régóta nem működik, ezért is kötöttem ki más ágyában. Karácsony előtt meg volt a szakítás, amit ő nem fogadott el.
Azzal az ürüggyel, hogy ő engem még ennek ellenére is szeret, nem mondott le rólam, hiába ignoráltam őt. Újból elkezdett udvarolni nekem és mivel karácsony idején 3 hétig itthon volt, volt is erre ideje bőven. Én még az óévben újra beleszerettem és ott folytattuk, ahol abba hagytuk.
A télen nem hagyta ott a munkáját és már több mint 3 éve dolgozik ott, én pedig itthon találtam munkát magamnak, így újra a pénzt gyűjtük a lagzinkra. Viszont most májusban olyan dolog történt, amire nem szívesen emlékszem vissza. Ő ugyanis hazajött a hétvégére, úgy, ahogy szokott és én mentem el hozzájuk. Viszont éreztem, hogy elkezdett fájni a torkom, gondoltam biztos megfáztam.
Általában ki szoktunk menni a haverjaival egy sörre, most is arra készült, hogy szombat este kimegyünk. Kértem őt, hogy most ne, mert beteg vagyok, nem szívesen megyek emberek közé. De ez egyáltalán nem érdekelte. Megparancsolta, készüljek, mert mindenképp kimegyünk. Elvégre nem halok bele. A bárban találkoztunk a haverjaival. Jót beszélgettek, én teáztam.
Megkérdezte tőlem, a barátom, hogy nem kell-e wcre mennem. Mondtam, hogy még nem, miért? Mert a haverjának igen, és elkísérhetném. Nem értettem az egészet, hiszen nekem az ő haverjához semmi közöm. Ezek után újra parancsolgatni kezdett. Hogy menjek el a női mosdóba a haverral, amit majd két másik fog őrizni és legyek jó kislány. Tegyem szét a lábam neki is, úgy ahogy annak a másiknak ősszel!
Védekeztem, nem akartam, el akartam szökni, de többen voltak és erősek. Odavonszoltak az említett haverral együtt, majd ránk zárták a ajtót. Kérdeztem tőle, hogy nem elég, ha csak a kezemmel csinálom? Azt mondta nem, mert ő azt akarja, amit a barátom is kap tőlem, a puncimat. Megerőszakolt.
Nem haltam bele, nem tartott sokáig viszont fájt és eleve nem akartam. Kiáltani akartam, de befogta a számat. Amikor végzett felöltözött és otthagyott. Nem tudtam mit tegyek, hogy a rendőröket hívjam, vagy a mentőt vagy kit? De nem tettem semmi ilyet. Felöltöztem és kimentem. Mindegyik vigyorogva nézett rám. Soha még olyan szégyent nem éreztem.
Megmondtam a barátomnak, hogy már megyek, erre ő megkérdezte, hogy a haverja is jobb volt-e, mint ő. Nem válaszoltam. Próbáltam nyugodt maradni és kisétáltam.