Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Haliho!:) Ez az első szöveg, amit kirakok. A helyesírásbeli problémaként elnézést, fejlesztem...
- Margitkám, ha megkapom a nyugdíj emelést akkor elutazom a Maldív szigetekre.<br /> - Juditkám...
A háború után nem sokat változott a táj, a tűzeső ugyanúgy esett és a maró homokot továbbra...
A pokolról általában úgy vélik az emberek, hogy forróság van. Nos, mikor először léptem be...
-Nem emlékszem, hogy rendeltem volna…-hallották Frank motyogását, amint a fürdőszobában tépelődött....
Friss hozzászólások
eliksz13: 91esfiu, üdvözlet ! Honnan tud...
2022-05-25 21:35
8:1
91esfiu: De hát szerintem az már nyilvá...
2022-05-25 20:31
8:1
Dr. Stephen P. St.John: Az az igazság, hogy ez a törté...
2022-05-24 12:30
Marthy: Aztamindenit! Egyrészt mennyir...
2022-05-24 12:21
Pavlov: Milyen további kalandokat képz...
2022-05-23 08:44
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Vadászok a tundrán.

   Szibériában hullt a hó és hideg volt, a falu végi házban Katyenka ügyetlenül kiöntött a padlóra egy csésze kávét. A fiatal mennyecske a haját kendővel kötötte el és virágmintás kimonót viselt amit Japán turisták ajándékoztak neki.


– Ej te lány jó, hogy nem a bort öntöd ki az egereknek. – förmedt rá Mishe úr, akit a kocsmában Drakulának becéznek mert szereti a vörös bort. Az idős férfi aki fekete színú nadrágot és sárgaszínű pulovert viselt, nézte ahogy Katyenka feltörli a kiöntött kávét, békülékenyebb hangon újra megszólalt. – A férjed hol van?


– A szobájában, hajnalban jött haza azóta nagyon izgatott.


– Talán a szeretője idegesítette föl?


– Ne vicceljen.


– Akkor miért ideges?


– Élő mamut csordát látott a tundrán.


– Adjál bort inni, van az asztalon két liter.


– Kend, is odatud menni.


– Csak asszonyok ne lennének a világon. – mondta Mishe és kilépett a házból az udvarra 


Idős asszony jött le a lépcsőn, ő is virágmintás kimonót viselt.


– Jó apád már megint hülye?


– Még józan, azért ilyen.


Sashenka aki köztiszteletben állt a faluban mivel harminc évig tanárnő volt a helyi általános iskolában, ivott egy liter vörösbort műanyagüvegből majd leült oda ahol előzőleg Mishe ült. Katyenka is a konyhaasztalhoz lépett, elvett szintén egy liter vörösbort és megitta. A műanyagüvegek üresen landoltak a szemeteskukában.


– Főzni kellene egy jó kis tyúk húslevest, mellé pörköltet szintén tyúkból. – mondta Katyenka.


– Tyúkot akarsz vágni? – kérdezett vissza Sashenka és egy újabb liter vörösbort ivott.


– Igen, a férjem szereti.


– Akkor vágjunk le három, négy tyúkot elég lesz az egész családnak. Jó apád egyébként mit csinál az udvaron?


– Szerintem megnézi a kerítést tegnap este farkasok ólálkodtak közel hozzánk, halottam a vonyításuk, még a hideg is kirázott.


– Majd hozzászoksz leányom. 


Mishe jött be mosolyogva. – Az egyik vas fogott egy dögöt, jó nagy farkas. Megfenem a késem és megnyúzom az állatot. De előbb adjatok inni.


Katyenka adott egy liter vörösbort Mishének aki rögtön megitta.


– Nem reggelizel? – kérdezte Sashenka és gyűrögette a kimonóját.


– Nem vagyok éhes. 


Az asszonyok hátramentek az udvarban jó éles késsekkel és rövidesen már három tyúkot kopasztottak. A végtelenül elnyúló Szibériai táj kellemes hangulatot árasztott. A fenyőfákat feldíszítette a hó. 


Közben Mishe is rutinosan nyúzta a farkast, majd mikor végzett a dögöt kivitte a közeli erdőszélére, tudta jó, hogy nem sokáig lesz ott. Majd a vadállatok jóízűen elfogyasztják. Az idős férfi a frissen nyúzott farkas bőrt felakasztotta a fészerben mert annak száradni kell.


– Bekiabált a házba. – Asszonyok elmegyek a kocsmába. 


– Hozzál bort mert lassan elfogy kiáltott vissza Sashenka 


Katyenka férje a magyar származású férfi Béla jött le lépcsőn. Farmernadrágot és zöld színű pulovert viselt. Rövid barna hajú férfi értelmes tekintettel nézte az asszonyokat.


– Szép napot hölgyeim. – köszönt vidáman és szájon csókolta Katyenkát és a keze is megtalálta az ifjú mennyecske kebleit. Majd így folytatta.


– Vonzó vagy cicám, mint a tyúk a leveses fazékba.


A férfi nyúlt a szekrényhez ami a konyha sarkában volt. – Elfogyott a bor.


– Megittuk. – válaszolt Katyenka kihívóan.


– Akkor iszok vodkát. – mondta Béla.


– Az én uram mindig föltalálja magát. – jegyezte meg Katyenka és sárgarépát szelt a levesbe. A férfi leült a konyhaasztal mellé. Öntött magának egy deci vodkát. Miután megitta az előszobába ment felvette a rókabundából készült kabátját és beszólt a konyhába.


– Elmentem a kocsmába.


– Délre gyertek haza. – válaszolt Katyenka és a hangjában nevetés bujkált.


Az asszonyok főztek, telt - múlt az idő. Olyan 11 óra magasságában Sashenka megszólalt.


– Elugrok a kocsmába amíg fől a leves és a pörkölt.


– Én is megyek, beprogramozom a gáztűzhelyt, hogy egy óra hossza múlva kapcsoljon ki.


– Ej te lány nincs is annál jobb mint főzés közben elugrani a kocsmába inni.


A kocsmában Mishe és Béla a pultba kapaszkodva próbáltak megállni, közben a saját dolguk nehezítve még ittak a helyi borból.


Sashenka is a pulthoz lépett. – A szokásost fél vodkát mellé egy liter vörös bort.


Katyenka is rendelt. – Két liter bort.


Üvegből ittak.


– Minek koszolni a poharat? – kérdezte Sashenka és elindult oldal irányba egy asztal állította meg.


Mishe nézte a földön heverő asszonyát és kért egy fél vodkát. 


Dél körül a díszes társaság megindult hazafelé. Sashenka és Katyenka egymást támogattak. A férfiak igaz, hogy nem egyesen de tudtak menni. A Szibériai falu csendes volt, csak a négy ember üvöltözése hallatszott.


– Este kimegyek a tundrára. – mondta Béla.


– Előbb érjünk haza. – jegyzete meg bölcsen Mishe.


Katyenka szájon csókolta Sashenkát. – Azt hitem, hogy Béla vagy. – mondta a fiatal nő. Végül hazaértek és a tyúkhúsleves és a pörkölt is megfőtt.


Délután 6 órakor keltek fel a sziesztából, akkor hangzott el a bűvös mondat. 


– Este vadászni megyünk. – mondta Mishe.


– Veletek mehetek? – kérdezte Katyenka.


Béla válaszolt. - Galambom, nem asszonyoknak való a vadászat. 


Mishe elővett két nagy golyós vadászpuskát és a Lada terepjáró csomagtartójába rakta.


– Pálinkát vigyetek. – aggodalmaskodott Katyenka.


– Viszünk. – válaszolt szűkszavúan Mishe.


Tudták a dolguk, a csomagtartóba került 2 liter pálinka, tűzszerszámok, kések, fejsze, és sok lőszer.


Mishe a felesége elé állt.


– Kedves feleségem, figyelj rám. A hálószobában az éjjeli szekrény mellett van a kalasnyikov a szokásos helyán, ne legyél szégyellős használni ha idegen akar bejönni a házba.


– Nem lesz gond. 


– Igyunk a vadászat sikerére. – mondta Béla és mindenkinek töltött házi pálinkát.


Az öreg Lada terepjáró motorja felbőgött. 


– 100 kilométert kell autózni, hogy a vadászterületen legyünk. Este 8 rá épen jó lesz ha megérkezünk. – mondta Béla és rátaposott a gázpedálra.


A földút mentén fenyőfák álltak. A távolban egy szarvas ugrott. Hamar elhagyták a falu határát, rátértek az aszfaltozott útra, messze távosban vadlibák repültek. Nem beszélgettek, mivel a vadászember keveset beszél. Mishe néha ivott bort, Béla is gyakran nyúlt a flakon irányába.


– Úgy érzem, hogy ma este szerencsénk lesz. – mondta Béla.


Megérkeztek. Kiszálltak a fegyvereket magukhoz vették, lőszereket raktak a zsebükbe és a hátizsákunkba. 


– Igyunk célzóvizet. – mondta Mishe.


A fenyőfák némán nézték a két férfit.


A tokba rakott kést felrakták a derékszíjukra. Mishe. egy kis fejszét is csatolt magára.


– Induljunk. – mondta Béla. Ebben minden benne volt.


A Ladát lezárták.


Mentek, a fegyverek csövét a föld felé tartották. Egy őz ugrott eléjük, nézett rájuk majd elugrott.


– A fenyő erdőben mentek, majd kiértek egy tisztásra. Ott volt egy magasles. Felmentek és leültek.


Mishe megnézte az órát este 8 óra volt. Nem szóltak.


A távolban mamuttok tűntek fel, a gyapjas állatok méltóságteljesen legeltek. De feltűnt egy szarvas is.


Mishe felemelte a puskát és célzott.


Durr. – mondta az öreg puska a meglőtt szarvas felugrott és befutott az erdőbe.


– Utána kell menni. – mondta Béla.


– Veszélyes, a sebzett vad vonzza a tigriseket.


– Nem asszonyok vagyunk. – válaszolt Béla.


– Legyünk óvatosak. Emlékezz rá, hogy Gergelyt a szomszédunk is elragadta egy tigris mikor vadászott.


– Megváltozott a szélirány, nem tetszik nekem. – mondta Mishe.


Sötét lett, a fenyőerdőben nézték a letört ágakat és a vércsapát, követték a sebesült szarvast.


– Ott fekszik a szarvas a bokorban. – mondta Béla. 


A kardfogú tigris, nagyot ugrott a körmeit Mishe vállába mélyesztette.


– Megmart ez a dög. – üvöltött a férfi. 


– Lőj már! – üvöltött újra.


– Félek, hogy téged talállak el. 


– Ne foglalkozz az én életemmel. A tigris prémért szép pénzt kapsz


A tigris elugrott, majd vissza Mishe felé, a férfi nem tudott nyúlni s puskája után, – Ej fáj a vállam.


– Szép nagy, kifejlett felnőtt egyed a kardfogú tigris. Sajnos elromlott a puskám. – mondta Béla. 


– Nincs szerencsénk. – mondta lemondóan Mishe


– Használd a fejszét. – üvöltött Béla.


Mishe a bal kezével a fejsze után nyúlt. A hatalmas állat ugrott, a férfi bal keze lendült, a fejsze repült, a többi már a sors dolga. A fejsze az állat mellet repült el, a férfi helyzete kilátástalan lett. Béla próbálta megjavítani a fegyverét, majd dühösen eldobta a kés után nyúlt.


– Menekülj, mentsd az életed nekem már úgy is mindegy, legalább egyikünk mennyen haza. – mondta Mishe parancsolóan.


– Nélküled nem megyek haza.


– Menekülj!


A tigris Mishe mellé ugrott mivel a férfi gyorsan elmozdult oldalra. Béla késel a kezébe rohant az állat felé, nem késlekedett, az éles kés eltűnt a tigrisben. Az állat nagyot ugrott, jól láthatóan vérzett.


– Hol van a fejsze? – kérdezte Béla.


– Bedobtam a fák közé 


– Akkor mivel védekezzek? Mindjárt ugrik a tigris. 


– Menekülj, majd én lefoglalom a tigrist.


Béla elővett a zsebéből egy lapos palackot. 


– Most akarsz inni?


– A fémpalackot dobom a tigris felé.


Mishe lemondóan nézett.


– Szerencsénk van úgy látom, hogy a tigris már nem mozog. - mondta Béla. 


Az idős férfi vidám hangon megszólalt.


– Béla ügyes voltál. Nem is tudtam, hogy ilyen jól kezeled a kést.


– Én sem tudtam. Fáj a vállad?


– Kicsit igen, túl mélyre nem mentek be a tigris fogai. Vastag a kabátom. De neked kell lenyúzni az állatot és a szarvast is ki kell zsigerelni.


Béla gyorsan dolgozott, félóra múlva a tigrisprém és a szarvas a Lada csomagtartójában volt.


– Jó, hogy a hideg miatt nem romlik meg a hús.


– Jó vadászat volt. 


Mishe a pálinkás üveg után nyúlt.


 
Hasonló történetek
4057
Eva letette a kagylót, majd kiment a fürdőbe és megmosta az arcát. Aztán leült a hálószobába vezető lépcsőre.
- Legalább egy üveg konyakot hagyhattál volna nekem! - gondolta. Nem gyújtott villanyt, csak ült ott fáradtan, és az agya teljesen üres vol...
7344
Eva boldogan nyugtázta az üzenetet. Hát nem hiába jött ide. Felment a lakosztályba, beült egy kád, forró vízbe, majd mikor már teljesen átjárta a jótékony meleg, felfrissülve ült le a fésülködő asztalhoz, hogy végre ismét igazi nőt varázsoljon magából...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: