Újra!

Nézz rám, újra itt vagyok! Megint megtettem, megint elrontottam mindent, ugyanúgy ahogy régen! Újra egyedül maradtam, egyedül a fájdalommal, és a mindent elsöprő magánnyal! Újra meg kell tanulnom együtt élni velük! Újra meg kell tanulnom nem gondolni rád, nem gondolni most arra az egy évre, amit együtt töltöttünk! Szeretném, ha tudnád, hogy nem haragszom, nem ég bennem semmiféle bosszúvágy! Csak magamra haragudhatok, bár nem tudom, hogy hol, és miként rontottam el!... de... szeretlek, ugyanúgy, mint 3 évvel ezelőtt... és szeretni foglak ameddig csak élek! Tudom, hogy neked is fáj, ami kettőnkkel történt, fáj, hogy így kellett, hogy vége legyen... ilyen kegyetlenül!
Én veled nőttem fel! Veled tanultam meg mindent, azt, hogy mit jelent szeretni...őszintén, önzetlenül! Tudom, hogy még mindig fiatal vagyok, 17 éves, de annyi szörnyűségen, fájdalmon mentem keresztül, amire te még csak gondolni sem mersz! Nem... ne sajnáljatok...helyre fogom hozni, igenis újra fogom kezdeni, és megmutatom neked is, hogy vagyok valaki! Erős vagyok... leszek! S ha mégsem sikerül, nekem akkor is megéri majd, mert tudom, hogy megpróbáltam! Neked utoljára pedig tiszta szívemből, őszintén kívánom, hogy legyél, nagyon, nagyon boldog!