További részlet

Márk a megbeszélt időpontnál pár perccel hamarabb érkezett, és még a kapucsengőt sem kellett használnia a lépcsőház bejáratánál, mert egy ott lakó idős férfival egyszerre érkeztek a bejárathoz, és vele együtt sikerült gond nélkül bejutnia. Sportos mozdulataival hamar felért a második emeletre, bár a liftet is használhatta volna, de lendületes energikus fiatalember létére inkább meghagyta az idősebbeknek. Megállt az ötös számú ajtó előtt, amit barátja Zoli mondott neki, és megnyomta a csengőt. Semmi, azaz semmi hangja nem volt. Újra megnyomta, de szintén semmi. Bekopogott a lépcsőházi lakások egységesen barna ajtaján, és bizonytalan várakozással egyet hátra lépett, mert attól tartott, hogy link barátja véletlenül rossz címet adott meg neki. Hallotta, amint valaki bentről dübörgő léptekkel az ajtóhoz lép, és kinyitja azt:
- Szevasz!- örült meg Zoli, amint barátját megpillantotta az ajtóban – Azt elfelejtettem mondani, hogy rossz a csengő, de egyébként korán jöttél. –folytatta, és közben beljebb invitálta az ajtóból. – fáradj bentebb! - Márk belépett, levette a cipőjét. Víz csörgése hallatszott a fürdőszobából.
- Ica még csak most zuhanyozik, mert ugye korán jöttél picit, de sebaj!- ecsetelte az eseményeket Zoli, miközben a gyerek szobája felé invitálta – Ő pedig itt Sanyika! – mutatta be barátjának elégedett mosollyal az arcán a gyereket. Márk óriási döbbenettel figyelte Sanyikát, aki még nagy tapintatossággal kifejezve is olyan fekete volt, mint egy gumiabroncs. Egy echte Afrikai, három- négy éves forma gyerek ült a szőnyegen, és játszott. Kis pici, gyöngy göndör haja között, úgy fénylett a sötét fejbőre, mint egy fekete metál autó az éjszakai lámpák fényénél. Virsli vastag ajkai is arról árulkodtak, hogy ő bizony nem ősmagyar. Márk lefagyva figyelte rövid ideig a földön matchbox-ot tologató kisfiút, majd megszólalt:
- Sanyika, mi?- nézett barátjára kérdően – talán örökbe fogadta az anyja?
- Hát, nem egészen. – válaszolta félénken Zoli – Ica valójában a biológiai édesanyja.
- Ica, és Sanyika? Ne hülyéskedj már! Ez a gyerek full néger! Ha tippelnem kellene, akkor rögtön rávágnám, hogy Whoopi Goldberg az anyja, az apja pedig Jamie Fox!
- Igazából az a helyzet, hogy valóban mindketten Afrikából jöttek, de a kicsi már itt született, és az állampolgárságot is megkapta az anyja is. A magyart is mindketten jól beszélik. – magyarázkodott Zoli.
- Ezt értem, de a nevüket nem nagyon! Azt ne mond, hogy Mészáros Sándornak, az anyját pedig Szentirmai Ilonának hívják!
- Nem, a nevük is Afrikai, csak én nem nagyon tudom megjegyezni az eredeti nevüket, ezért így becézem őket. Miért? Baj, hogy feketék?
- Jaj, dehogy! Tisztában vagyok vele, hogy szexuálisan aberrált vagy, csak csodálkozom rajta, hogy a presszóban nem említetted!
- Azt hittem, akkor nem vállalod. Ezért nem mondtam.
- Miért ne vállaltam volna? Gondolom nem kannibálok?- kérdezte viccesen Márk, akit még csak most vett észre a gyerek, és szép magyar kiejtéssel ráköszönt:
- Szia, Bácsi.
- Szia, Maugli. –fogadta még mindig vicces hangulatban.
- Te barom! Meg ne hallja az anyja! Inkább te is szólítsd Sanyikának, azt már az anyja is megszokta. – dorgálta meg Zoli.
- Jó rendben, csak az olyan érdekesen hangzik.
- Majd te is megszokod, és már fel sem fog tűnni, hogy színes bőrű. 
- Na azért annyi időt nem akarok vele eltölteni! Akkor barátkozzunk össze Sanyika! – azzal leült a kisfiú elé, felkapta a kisautót, és a gyerekhez gurította, mindeközben mosolygott a gyerekre, aki viszonozta barátságos arckifejezést, és nagy erővel visszagurított Márknak.
- Hallod Zoli, jó erőben van a srác, mert ez a kis kocsi biztos van vagy harminc deka, és ahhoz képest erősen meg tudja lökni. – egyre gyorsabban gurították egymásnak a kisautót, és közben hamar összebarátkoztak.
- Tudtam én, hogy te vagy az emberem! – fejezte ki elégedettségét Zoli, és folytatta - Mikor kész lesz Ica, akkor, ha nem gond mi lépnénk is?
- Persze menjetek nyugodtan. – nyugtatta meg Márk, és közben figyelmen kívül hagyta a játékot, felállt a padlóról, és a tekintetét Zolira szegezte. A gyerek pedig a játékba feledkezve nagy lendülettel ismét Márkhoz gurította a kisautót, ami pont a férfi kislábujját találta el úgy, hogy még a szeméből is kicsordult a könny. Zoli csak a csattanásból tudott arra következtetni, hogy ez bizony iszonyatosan fájhat Márknak, aki fájdalmát nem tudta, és nem is igen akarta titkolni.
- Hú, bazd meg! Hogy az a szájba tekert afrikai jó büdös… - mielőtt kimondta volna csendesen vörös fejjel sziszegett, és kontrollálta szavait – ez biztos eltört bazd ki! Visszavonom, amit az előbb mondtam, nem Jamie Fox, hanem Mike Tyson az apja. Sanyika, tedd el ezt a szart,- dobta Márk a Matchbox-ot a sarokba,- és vedd elő a legót!
Sanyika nevetve nézte a sarokba repülő kisautót, aztán a szenvedő Márkot, és így szólt hozzá:
- Még egyszer bácsi, még egyszer!
- Az anyád picsáját, azt! Hozzál mindjárt egy kalapácsot és azzal verd szét a lábam! 
- Csendesebben,- csitította Zoli – meg ne hallja Ica! A végén majd nem meri rád hagyni a gyereket.
- Igen? Úgy lüktet a lábujjam, mintha külön álló szíve lenne. Rendesen pulzál! – hisztizett tovább Márk. – Mond meg az anyjának, hogy ne adjon neki több szteroidot, csak simán zabpehellyel etesse!
Mire lecsillapodott a fájdalma, Ica is befejezte a zuhanyzást, és egy fehér törölközőbe tekerve besurrant a hálószobába, hogy felöltözzön. A női nem, készülődési idejét meghazudtolva, elég hamar összekapta magát. Egy nagyjából combközépig érő testhezálló sötétkék ruhát öltött magára, ami kissé túlzottan emelte ki hatalmas domborulatait. Mindehhez felvett egy magas sarkút, aminek vékony bőrcsatjai, kötözött sonkához hasonlóan belevágtak a vaskos bokájába. Kitopogott a hálószobából, hogy bemutatkozzon. A léptein látszott, hogy nem először visel, ilyen típusú cipellőt, nagyon kiegyensúlyozottan közlekedett benne. Márkhoz lépett, nyújtotta a jobb kezét, és illedelmesen bemutatkozott. A kiejtése értelemszerűen nem volt tiszta:
- Szia, a nevem Djaili.
Márk viszonozta a gesztust, és kezet fogott vele, miközben Ő is bemutatkozott. Annak ellenére, hogy Zoli nagyjából leírta külsejét a presszóban, mégis rácsodálkozott a nő hihetetlen adottságaira. Ilyet, csak a zenecsatornákon látott táncolni, és mindig azt hitte, hogy azok a nők tele vannak szilikonnal, de Djaili-n minden valódinak tűnt. Borzasztóan nagy mellek, jó termetes kacsafenékkel. Nagy fekete szemei kissé kidülledtek széles, enyhén laposodó orra felett. Vastag ajkai, hosszan terültek el széles száján.
- Ha szabad kérdeznem, honnan származol?- kérdezte kíváncsian Márk.
- Pár évvel ezelőtt érkeztem menekültként Etiópiából, akkor még állapotos voltam az én kincsemmel, Anouket-tel. – és közben ragyogó szemekkel, és széles mosollyal nézett fiára, és folytatta – De látom, Őt már ismered.
- Sanyikát? – nézett kérdően a nőre. – Ja persze, csak nekem Zoli úgy mutatta be, hogy Sanyika, téged pedig úgy, hogy Ica.
- Hát igen. Zoli még két afrikai nevet sem tud rendesen kiejteni, de azért engem tud cseszegetni, ha valamit nem tudok magyarul. – mondta Djaili, miközben kedvesen megpaskolta pasija arcát. – pedig büszke vagyok az afrikai nevünkre a jelentésük miatt. Édesanyám azért adta ezt a nevet, mert fényt hoztam az életébe. – Márk kiolvasott a szeméből minden tiszteletet, amit az édesanya iránt érez.
- Tehát, a neved jelentése fény? – kérdezte nagy érdeklődéssel Márk.
- Igen. A kisfiamé pedig tiszta víz. Ő már itt született Magyarországon, és vajúdásom közben nagyon megszomjaztam, és kaptam egy pohár vizet a nővértől. Akkor már régen ittam olyan tiszta vizet, és annak hatására neveztem el Anouket-nek. Legjobban a nővérem neve tetszik, Ő Ayanna, ami annyit tesz, szép virág. Édesanyám nagyon szereti a szép virágokat, de ahol él, ott kevés virág van. – ismét szomorúság lett úrrá rajta.
- Valóban nagyon szép nevetek van. Nekem is különösen a nővéredé tetszik, még a kiejtése sem nehézkes. - mondta őszintén Márk, és próbálta a hozzá megszokott módon viccesen megvigasztalni a nőt, ami talán kicsit erősre sikeredett:
- De ahogy elnézlek a magyar konyha valamivel jobb az etiópénál? – próbált szelíden nevetni a saját poénján, de a nő reakcióját látva inkább kényszer vigyor lett a nevetésből. – Bocsánat. – hebegte. – valóban csak viccelni akartam.
- Semmi baj. Megyek, és rendbe vágom az arcomat. – és ismét bement a fürdőszobába.
- Bocs haver, csak poénkodni akartam. –kért ismét bocsánatot Márk, immár a barátjától.
- Te barom, – mondta sunyi mosollyal Zoli. – de nálam azért ütött a poén. Na, milyen a hölgy?
- Valóban jó erős koca! Vigyázz vele barátom, meg ne bántsd semmivel, mert ha megindul, a jó Isten nem állítja meg, és össze-vissza ver. – vicceskedett tovább. - Így valóban nem tudnak segíteni a szülei, mert mire ide érnek Etiópiából, már másik nőd lesz.
- Á, nem. Jól érzem magam vele tényleg. Minden területen. –mondta lényegre törő mosollyal.
- Te valóban beteg vagy, de ha Ő tetszik, akkor áldásom rátok. Mielőtt elmentek, mutasd már meg légy szíves, hogy hol van a fagyasztóláda, mert belenyomom a lábamat. Most nézd meg, bedagadt a lábujjam, alig bírok lépni.
-  Tegyél rá fagyasztott borsót, talán az van a fagyóban. –tanácsolta neki érdektelenül Zoli.