Tanárok

Az asztalomnál ültem és a félig nyitott ajtón át láttam hogy kint áll a folyosón és erőt gyűjt ahhoz hogy bejöjjön. Végül bedugta a fejét az irodámba.
-...öö, Mrs. H.?
-Gyere be Robert! Mit tehetek érted?
-...óó, mmm… beszélni szeretnék az osztályzatomról!
-Hát most nem sikerült. Sokkal több kellett volna ahhoz hogy megfeleljen a dolgozatod.
-Nagyon el kell végeznem ezt a kurzust... nem tartozik a fő tárgyamhoz, de kell a kreditpontjaim miatt.
Nem sok esélye lett volna a meggyőzésemre, ha hirtelen nem jutott volna eszembe valami...
– Egy pillanat… A Delta Zeta diákszövetség tagja vagy, igaz?
-Ó, igen, asszonyom! Idén én vagyok az alelnök!
– És közeleg a nagy évzáró bulitok, ugye?
– Igen, asszonyom... Közvetlenül az utolsó vizsgák után...
– Kiválasztottátok már a húst?
-... uh... Nem, asszonyom, mi nem...
–Rajta vagyok a jelöltek listáján?
-Ó, igen, asszonyom! Minden évben felkerült a listára mióta itt vagyok!
– Miért nem választottak ki soha?
-Nos, ez egy véletlen dolog...sorsolás… ha csak rajtam múlt volna, akkor önt már régen felkértük volna.
Előrehajoltam és halkan megkérdeztem:
– Gondolod, hogy tudnád úgy alakítani a sorsolást, hogy engem választanak ki?
– Hát, talán megtehetném, asszonyom...
– Nos… maradjon köztünk… ha meg tudod oldani, akkor átengedlek ezen a kurzuson.
Izgalom jelent meg az arcán és azt felelte:
-Azt hiszem menni fog!
– Akkor megegyezünk?-kérdeztem rámosolyogva.
-Ó, igen, asszonyom! Ez nagyszerű lesz!
Éreztem a feszülést a lábaim között és a mellbimbóim egyre duzzadtabbá váltak.
– Mikor tudhatom biztosan?
-A héten terveztük a döntést. Péntekre gondoltuk a pikniket… csütörtökön megkaphatja a meghívást! Idén kettőt választunk, mert meghívtunk minden Lambda lányt is! -mondta majd távozásra készülve felállt. Az agyamban újra forogtak a kerekek, ezúttal még gyorsabban.
– Ülj vissza egy percre, jó?
– Ó… igen, asszonyom…
– Mrs. Danley is szerepel a listán?
– Ó, igen, asszonyom, ő is régóta rajta van a listán
Ah... szóval Judy is a listán van. Már elhatároztam magam szóval nincs értelme félúton megállni.
-Rendben Robert... Azt szeretném, hogy hozd össze úgy, hogy engem és Mrs. Danleyt is kiválasszanak! Meg tudod csinálni?
– Igen, hölgyem, azt hiszem, képes vagyok rá.
A legszélesebb mosolyomat vetettem rá.
-Nagyszerű! Amint megkapjuk a meghívókat, javítom az osztályzatát.
-Ó, köszönöm hölgyem! Ez tényleg sokat jelent nekem!
Az izgalmam csak akkor kezdett igazán nőni amikor elment. Végre! Kellett egy kis ügyeskedés és nagyon etikátlan amit csináltam…. és valószínűleg kissé illegális is, de akkor mi van? Díszvendég leszek!
-.-.-.
Csütörtökön az előadásaim után újra az asztalomnál ültem. Nem akartam elszalasztani a látogatóimat. Fogalmam sem volt hogy mikor jönnek úgyhogy állandóan elérhetőnek akartam maradni.
Az irodai társam elment ebédelni. Épp elővettem a szendvicsemet a fiókból, amikor Robert egy másik fiú kíséretében belépett. Bobby csak mosolygott, a beszédet a másik hallgató intézte. Nem tartozott a tanítványaim közé, de jóképű volt...
-Jó napot kívánok! A Delta Zeta diákszövetség nevében vagyunk itt és szeretnénk felkérni hogy legyen az ételünk az évzáró piknikünkön!
“Na végre!”-gondoltam és mosolyogva feleltem:
-Köszönöm szépen! Elfogadom!
A fiú is mosolygott.
-Örülünk, hogy ezt halljuk! Mivel már korábban is részt vett az összejövetelünkön tudja, hogyan működik minden, így nekem most nem kell ebbe belemennem. Péntek délután önért jövünk. Itt találjuk majd?
-Igen, itt leszek. Pénteken találkozunk!
Kaptam egy kis puszit az arcomra és távoztak. Lefogadtam volna hogy lefelé tartanak, hogy értesítsék Judy-t is. Bobby egy kicsit lemaradt, majd visszanézett és rám kacsintott. Vajon hogyan csinálta? Bár nem igazán érdekel.
Hátradőltem és az elmúlt évek eseményeire gondoltam. Csalódott voltam, hogy nem választottak ki az első évben, de mivel a tantestületet mindig meghívták, így mi is elmentünk. Egy asztalnál ültünk Judy-val és ott lettünk nagyszerű barátok. Abban az évben Ann-t szolgálták fel, aki Judy közeli barátnője volt még az egyetemről.
Mindannyian néztük, ahogy a diákszövetség különféle tisztségviselői felváltva megdugták – úgy nézett ki, mintha a tökéletes mennyországban lenne! Miután az utolsó fiú is elélvezett, Judy-val teljes kéjjel néztünk egymásra.
Amikor előhozták a nyársat, megértettem hogy Ann mennyire készen áll rá! Izgatták a rúddal, kicsit beledugták majd visszahúzták… Nem tudtam mit érezhetett pontosan Ann, de engem megőrjített ahogy néztem. Végül könyörgött nekik hogy szúrják át… és meg is tették. Bőven volt annyi a combtövéből, hogy mi is megkóstoljuk…és finom volt!
Biztos voltam benne, hogy a második évben engem választanak ki, de Ginger neve merült fel. Persze frusztráló volt, de egyszerűen nem hagyhattuk ki. Mivel Ginger nagyon vékony volt, úgy döntöttek hogy Melanie-t, egy fiatal hallgatót is bevonják.
Nyársra húzás helyett egy-egy rúdra szíjazták mindkettőt, keresztrudakkal a lábuknál, a derekuknál és a válluknál. Judy és én abban az évben önként jelentkeztünk szakácsasszisztensnek, ami azt jelentette hogy szósszal kellett kenegetnünk a két nőt miközben forgatták őket. Ez jó móka volt, hiszen nem kellett mást viselnünk csak egy kötényt! Ginger-rel és Melanie-val is beszélgethettünk miközben sültek. Megnevettettem Ginger-t amikor megcsókoltam a mellét majd az ajkát hogy jó ízt kapjon És a sárgarépa, amit Melanie-ba tömtek folyton kicsúszott és Judy-nak mindig vissza kellett nyomnia. Szegény Melanie-nak minden alkalommal orgazmusa volt... A legtöbb srác abban az évben egy szelet Melanie-t akart, így kaptunk néhány kiváló darabot Ginger-ből. Valószínűleg nem volt olyan zamatos mint a fiatal diáklány, de puha és lédús volt.
Nem kellett sok idő hozzá, hogy Judy beessen az irodámba.
-El tudod hinni? Felkértek bennünket! Ez hihetetlen! Hogyan lehetett ekkora szerencsénk?
Úgy döntöttem hogy nem fogom elmondani neki. És Robert sem fogja, ha diplomát akar szerezni ezen a helyen. Tehát azt feleltem:
-Én is alig hiszem! Olyan mint egy álom!
Leült és beszélgettünk egy darabig.
– Azt hiszem, túl késő lenne felszedni néhány kilót – mondja és mindketten kuncogtunk.
-Emlékszel hogy milyen gyorsan eltűnt tavaly Ginger hátsója?
-Igen! Nos, nekem nem kell emiatt aggódnom! Van elég combomon ahhoz, hogy a srácok felének hasát megtöltsem!
– Gondolod hogy nyársra húznak minket?
– Azt hiszem idén inkább a grillezőt fogják használni.
-Az jó! Féltem, hogy bevetik azt a nagy füstölőt. Ha azzal csinálnák, nem láthatnánk egymást!
-Együtt csinálni…ez nagyon jó!
Izgatott voltam miközben beszélgettünk és tudtam hogy ő is az. Nemsokára elhallgattunk, és csak egymás szemébe néztünk... félénk, szégyenlős mosolyok... Aztán megtörtént - átöleltük és megcsókoltuk egymást.
-.-.-.-
Judy távozása után nem sokkal egy rendkívül vonzó szőke lány lépett be.
–Üdvözlöm, Mrs H.! Holly vagyok... Bobby barátnője.
– Ó, igen.. Helló, Holly!
– Csak el akartam jönni, és tudatni hogy...ma este nem engedek Bobby-nak, hogy kiéhezett és kemény legyen holnap...
Ez megmosolyogtatott.
– Hát… köszönöm... ez nagyon kedves!
– Én is a szakácsasszisztensek egyike leszek!
– Nos, ügyelj arra hogy ne égjünk oda!
-Ó, igen, asszonyom! Így lesz!
Kedves lány volt. Még pár percig beszélgettünk azután útra kelt hogy megkeresse Bobbyt. Igazi áldozathozatal lesz a mindkettőnek, ha távol tartják egymástól a kezüket ma este!
Az utolsó papírokat töltöttem ki, amikor megérkezett Dr. Fredrick, a főiskola dékánja.
–Helló Linda!
-Szia! Milyen kedves tőled, hogy benéztél!
– Minden készen áll holnapra?
-Igen! Mindjárt végzek az összes papírmunkával.
-Ah... jó. Tiszta asztalt hagysz magad után…
-Eljössz holnap?
-Igen! Először nem terveztem, de amikor meghallottam, hogy ott leszel úgy döntöttem hogy mennem kell!
– Valószínűleg választhatsz a szeletek közül... Feltegyem a nevedet az egyik mellemre?
-Inkább arra várok hogy egy szeletet kapjak ebből a fantasztikusan kinéző farból! -mondta vidáman.
Bűnös gondolatom támadt. Senki nincs a külső irodában… akkor miért ne...
-Szeretnél egy pillantást vetni rá mielőtt megsütnék és felszeletelnék? -kérdeztem.
Ez meglepte, de gyorsan körülnézett majd visszafordult hozzám.
–A legnagyobb örömmel... – mondta halkan.
Felálltam és az íróasztal mellé léptem. Felnyúltam a ruhám alá és lecsúsztattam a bugyimat a térdemig. Azután feljebb húztam a ruhámat és az íróasztal fölé hajoltam. Megsimogatta a fenekemet.
-Mmm... Linda... nagyon szép! Ez nagyon finom lesz!
Keze a popsimat simogatta körbe-körbe és egyre mélyebbre csúszott minden alkalommal. Végre szétnyitotta a szeméremajkaimat és megszorította a puncimat.
– Lefogadom, hogy ebből is kérsz majd... – mondtam.
– Igen, így lesz... És most azt hiszem szeretnék egy egy kis kóstolót...
Éreztem a fejét a lábaim között, a nyelve pedig mintát vett mindenből amit ott talált. Szeretném ha lehúzná a nadrág cipzárját és betenné nekem, de tudom hogy ilyesmiből hamarosan bőven kapok majd.
.-.-.-.
Itt az idő... Csak ültem az íróasztalomnál…már két óra volt. Hol vannak? Tudtam hogy Judy is az irodájában ül, és ugyanezen tűnődik. A diákok jó része már elutazott és a hely eléggé kihalt. Hamarosan elő kell készíteniük a tüzet is...
Robert és egy másik diák jelent meg váratlanul az ajtóban.
–Készen áll, Mrs. H?
-Teljes mértékben! Már kezdtem egy kicsit aggódni!
– Akkor induljunk!
Bobby lehajolt és a vállára dobott. Úgy vittek mint egy zsákot. A fejem a hátát nézte, kezeim pedig a feneke mellett lógtak. Miközben levtt a lépcsőn és ki az épületből, kuncogtam és megcsíptem a fenekét.
–Ó, üdvözlöm Mrs. H!
Felnéztem. Ben volt, az éjjeliőr.
-Ó, helló Ben... Ez egy kicsit kínos!
Nevetett és azt kérdezte a fiúktól:
-Hol találtátok azt az aranyos kismalacot?
Átvittek az tornaterembe, ahol Judy már ott állt a zuhany előtt a két kísérőjével.
-Rendben… ideje levetkőzni és bemenni a zuhany alá! - mondja Robert miután letett.
Nézték ahogy levetkőztünk.
-Úgy látom kezdésként ezzel a néggyel kell megküzdenünk. Ügyes légy!– suttogtam Judy-nak.
Mindketten nevettünk és beléptünk a nagy zuhanyzóba. Bekentük egymást tusfürdővel és néztük a Delta Zeta képviselőit, amint levetkőztek...
Judy hátát súroltam, amikor megéreztem az elsőt magam mögött. Nagy, erőteljes karjaival körbeölelt és az oldalamhoz szorította a kezeimet. Kicsit hátrahajtottam a fejem.
– Ó, szia Bobby!
Kicsit leguggolt hogy irányba állítsa az erekcióját, majd magára nyársalt miközben felemelkedett. Épp előttem a testvériség elnöke ugyanezt tette Judy-val. Te jó ég! Ezek a fiúk nagyon jól meg voltak áldva! Kis terpeszbe álltam hogy Bobby könnyebben belém csúszhasson. Nedves cuppogó hangok kíséretében lendületesen és gyorsan dugott. Miután belém élvezett, továbbra is szorosan tartott. Előttem Judy-t még mindig dugták. A barátnőm szeme csukva volt a szenvedély hevében.
Miután a másik kettő is sorra került, segítettek a tisztálkodásban. Szappanoztak és súroltak, csiklandoztak és velünk nevettek.
Utána a hátunkra fektettek minket a tusoló padlóján és megkötözték a csuklóinkat és a bokáinkat. Kimentek felöltözni mi pedig hallottuk ahogy beszélnek és nevetnek.
– Hú... kimerültem! -mondta Judy.
– Én is... jöhet a tűz!
-Azt hiszem az következik…- mondta Judy, miközben a fiúk két hosszú rúddal tértek vissza.
Lábunk és karunk közé csúsztatták őket, és bennszülött stílusban emeltek fel hogy a piknik helyszínére vigyenek. Nem volt túl kényelmes póz. Állandó erőfeszítést igényelt hogy feltartsam a fejem. Időnként csak elengedtem és bámultam a mögöttem lépdelő fiú térdét.
Végül odaértünk. Piknikasztalokra tettek bennünket, amik mellett egy nagy sütőgödör volt grillráccsal a tetején. A tömeg körénk gyűlt. Leginkább a diákközösség fiataljai jöttek össze, de akadt néhány oktató is.
Az egyik lány végignézett rajtunk miközben elvágták a kötelet a csuklónkon és a bokánkon és azt mondta:
-Ejhe! Olyan kipirultak! Biztosan nagyon jól érezték magukat odabent!
Ettől még jobban elpirultam...
-Rendben .. jöhetnek szakácsok és az asszisztensek! Munkára! – mondta Bobby.
A két szakács hivatásos volt– semmit sem bíztak a véletlenre ezeken a piknikeken. De az asszisztenseik diákszövetségi lányok voltak – és az egyikük Holly.
Suttogva megkérdezte:
-Milyen volt?
–Fantasztikus! Adj neki ma este egy nagy puszit a nevemben! – suttogtam vissza.
-Kezdjük a töltést! Asszisztensek…fordítsátok őket a hasukra! -mondta az egyik szakács.
–Hoppá! Ideje dolgozni!– mondta Holly és segített a hasamra fordulni.
A szakács nagyon megkedvelhette Holly-t.
–Gyere! Hadd mutassam meg, hogyan kell ezt csinálni!
Átadott a lánynak egy nagy sárgarépát. Éreztem ahogy széthúzta a fenekem.
-Rendben… tedd egészen a nyílásig...nagyon jó… és most kezdd kicsit nyomni!
– Nem megy be! – mondta Holly.
– Csak tartsd fenn a nyomást és egy percen belül ellazul!
Éreztem ahogy a sárgarépa nyomott, azután tényleg hirtelen ellazultam és egy centi becsúszott.
-Bemegy! – kiáltotta lelkesen Holly.
-Csak tartsd nyomva és pillanatok alatt meglesz! - mondta a szakács.
– Jól van, Mrs. H.? – kérdezte tőlem Holly.
– Jól vagyok. – nyögtem.
Elfordítottam a fejem, hogy Judy-ra nézzek. Nagyon jól viselte.
-Unnnngh... OK, folytasd...
Hamarosan mindketten ott feküdtünk a sárgarépával a hátsónkban.
-Oké..fordítsuk meg őket, és töltsük meg a másik oldalt! – mondta a szakács.
Judy és én néztük ahogy beolajozták a hatalmas uborkákat, azután egymásra tekintettünk.
– Nos… ha a sárgarépa bement. – mondta a barátnőm.
Próbáltunk ellazulni, és pár perc múlva mindketten jól meg voltunk tömve.
– Hú… – mondta Judy.
– Azt hiszem a legrosszabbnak vége – tettem hozzá.
A szakácsok étolajat csorgattak ránk és bedörzsölté. Ragaszkodtak ahhoz, hogy ezt a részt maguk végezzék el. Judy és én csendben feküdtünk miközben bekentek minket. Jutott a fenekünk közé, a hüvelyünk résébe, a mellünkre... Mindketten nagyon izgatottak lettünk mire elkészültek. Ezután jött a fűszerezés. Egy szóróból mindkettőnkre gyógynövények és fűszerek keverékét rázták. Judy tüsszentett. Ezután a szakácsok elővettek egy injekciós tűt és azt mondták:
-Oké hölgyek… most kapnak valamit. A kérdés az adagolás. Megoldható hogy semmit ne érezzenek, de ekkor nem lesznek köztünk sokáig. Azt is megtehetjük hogy érezni fogják egy kicsit a dolgot, és ebben az esetben velünk lehetnek még egy darabig a tűzről levétel után is. Mi legyen?
Judy-val egymásra néztünk.
–Az utóbbi! -mondtuk mindketten.
-Ahogy kívánják!
Már elzsibbadtunk, amikor pár srác felemelte Judy-t a grillre. Miután eligazgatták, engem is mellé tettek. Meleg volt! Hihetetlenül meleg! Sütöttek minket. Igazából!
Judy és én egymásra néztünk.
-Azt hiszem öt percen belül végünk –mondta.
Eszembe jutott tavalyról Ginger és Melanie látványa a grillen. Hihetetlenül erotikus volt nézni a két meztelen nőt, akik gyengéden remegtek a tűz fölött… és előbb pirosra, majd aranybarnára változtak… miközben arra kértek minket, hogy kenjük be őket...
A szakácsok megfordítják Judy-t. A popsija erősen piros volt. Utána engem fordítottak meg. Holly ott állt és mindkettőnket kenegetett.
Egyre gyakrabban fordítottak át benünket. Amikor a sistergésünk elhalkult, suttoghattunk egymásnak.
– Kezd nagyon jó illatod lenni...
– Azt hiszem, égnek a mellbimbóim...
– Bárcsak Holly a fenekemre öntené az egészet...
– Mit gondolsz meddig leszünk még itt?
Mindketten egyre álmosabbak lettünk és végül nem is tudtunk tovább suttogni. Holly ismét beken minket miközben arccal felfelé vagyunk és tudja hogy még mindig látjuk őt.
– Hogy vannak? Tudják hogy mindketten mosolyognak? Ez olyan nagyszerű! – suttogta.
Egy kis alma került a számba és Judy is kapott egyet. Kezdtünk elkábulni. De azután hirtelen azt láttam hogy Judy-t leemelték a grillről. A fejemet oldalra fordítva láttam, hogy a barátnőm arccal felé fekszik az egyik hosszú asztalon. Azután engem is felemeltek és lefektettek az asztal másik végére.
Nem gondoltam hogy Dr. Fredrick tudta volna hogy még mindig tudom mi történik velem. Felemelte a lábamat és beleharapott. Éreztem valamit a lábaim között. Igen… az uborkát kihúzták és átadták az egyik fiúnak. Láttam valakit egy késsel… valószínűleg egy szeletet vágott a puncimból.
Azután hasra fordítottak. Fejemet megemelték hogy az állam az asztalnak támaszkodjon. Szemtől szemben voltam Judy-val. Láttam ahogy pár fickó felszeleteli a farát és szétosztja a darabokat. Éreztem, hogy valami zajlik mögöttem… és tudtam hogy velem is ugyanez történik. Holly lehajolt hogy mindketten lássuk az arcát.
-Jól vannak? -kérdezte.
Judy kacsintott. Én mosolyogtam és szintén visszakacsintottam. Holly arcára széles mosoly ült ki.
-Most ettem egy kis combot…és isteni volt! -mondta a lány.