Szolgai lelkület

Amikor megérkeztem hozzájuk, a házban élénk társalgás zajlott -mint a Hálaadás előtti napokban a legtöbb otthonban. Hálaadás estéjén már nem leszek köztük, mert aznap reggel levágnak hogy én legyek a vacsora. Viszonylag kényelmesen voltam megláncolva az alagsorban, ahonnan az egyik társalgási szálat követtem. Az idősebbik, már felnőtt és kiköltözött lány vitázott az anyjával, aki a házigazda szerepét töltötte be és egyben ő lesz az aki majd reggel végez velem. A beszélgetés középpontjában a lány szolgája állt, akivel a lány szerelembe esett.  A szolga a huszadik születésnapjához közeledett, ami az alávetettségi időszakának végét jelentette. A lánynak elvileg addig a napig kellene vele végeznie, de ő hivatalosan is szerette volna párjául fogadni… lényegében felszabadítani. Azt is tervezte hogy a szolgája kihordja közös gyermeküket, akit majd együtt nevelnek fel. Az anya arról próbálta meggyőzni a lányt, hogy valószínűleg nem érti meg egy szolga igazi lelki világát. Egy alávetett soha sem mondana ellent Úrnője kívánságainak még akkor sem, ha azok a saját behódoló vágyaival ellentétesek is.
Én értettem mire gondol. Reggel az életem a csúcspontját fogja elérni. Egész életemben szolga voltam és arra kondicionáltak hogy itt legyek, lemészároljanak és örömet okozzak ennek a családnak. Ám még mindig összeszorult kicsit a gyomrom erre gondolva. Félek? Azt hiszem igen, bár a ház úrnője utalt rá hogy le leszek fejezve. Gyors és viszonylag fájdalommentes halál. A szabad emberek gondolkodása felfoghatatlan volt számomra. El sem tudtam képzelni hogyan lehet “megtanulni” az alávetettséget. Kíváncsi voltam hogy a kérdéses szolga vajon eleve szolgaságba született vagy erre kényszerült.
A ház hamarosan elcsendesedett. A többi családtag érkezése másnapra volt várható. A jelenleg “tömlöcömként” szolgáló szobában később vendégek lesznek elszállásolva, ezért azután távolról sem volt valami kegyetlen helyiség. A láncom igazából jelképes volt. Ha nem lettem volna beleegyező, könnyedén kiszabadulhattam és elmenekülhettem volna. Kényelmes dupla ágyam volt és saját mosdóm. Amikor minden elcsendesült, az ágy szélére ültem és türelmesen vártam. Éjfél felé járt az idő. Ahogy várható volt, a levezető lépcső ajtaja kinyílt és a ház asszonya mezítláb, bolyhos frottírköpenyben csendesen lépdelt lefelé a lépcsőfokokon. Nem volt fiatal, de még mindig vonzó nő volt kissé megereszkedett kebleivel. Keveredett benne a vibráló energia és az anyai gondoskodás. Nem olyannak tűnt aki megelégedne a fejem levágásával. Tudtam miért jött. Ha volt valami amit ez a család tisztelt, akkor az a hagyományok. A nő rám mosolygott és eloldotta a nyakörvemet a lánctól. Először nézett végig alaposan a meztelen testemen. 
-Velem jönnél a szobámba? -kérdezte lágyan.
-Természetesen Úrnőm! -feleltem.
Kis szünet után azt kérdezte:
-Nem baj, ha leveszem a nyakpántodat?
Azt tett amit akart, de kedves volt tőle hogy megkérdezte. A nyakpántom a becsületem jele… az önkéntes alávetettségem jelképe.
-Nem Úrnőm!
-Csak azért, mert szeretem a nyakat csókolgatni…. és a férjem is. -mondta és szélesen elmosolyodott.
Kedveltem őt is és a családját is. Megtiszteltetés meghalni a kedvükért. Felkísért az emeletre és eljött a hagyomány ideje: a szolgák tulajdonosai az ágyukba viszik a lakomájukat, aki az estét a kiszolgálásukkal tölti.
John és Maryanne volt a nevük. Néha ugyan leterhelt hogy a kedvükre tegyek, néha pedig kellemetlen volt amit csináltak én mégis élveztem odaadásukat a hagyomány iránt. Talán csalódtam is volna ha nem ilyenek. Kora hajnalig szexeltünk. A vége felé együtt voltunk az ágyban. Miss Maryanne az oldalán fekve nézte ahogy a férje hímvesszője simán jár ki- és be a popsimban, amit egész este szabadon és alaposan kihasznált. Egyszerre izzadtam az análszextől és korábbi fáradozásaimtól, hogy kedvükre tegyek. Szegény ánuszom és végbelem őszintén szólva már szinte érzéketlenné vált az eddigi dugásoktól, úgyhogy csak feküdtem és hagytam hogy a férfi újra magáévá tegyen. Tudtam hogy el fog tartani egy darabig, mert ez volt a harmadik alkalom hogy elélvezni készült.
-Volt orgazmusod? -kérdezte Maryanne.
-Igen Miss… egyszer.. -nyögtem csukott szemmel és a hátsóm dugására fókuszálva.
-Szeretnénk ha még egyszer elélveznél! -mondta.
Ettől kinyílt a szemem. Nem volt sem elvárt, sem megszokott hogy a szolgának megengedték az orgazmust a levágása előtti szolgálatai közben. Az én elélvezésem érzelmi reakció volt amikor az Úrnőmet nyaltam és közben az Úr a puncimat először tette magáévá. Édes pillanat volt és csak ettől élveztem el.
-Bármilyen módon… ahogy csak akarod. -tette hozzá a szemembe nézve.
Nem tűnt lekezelőnek és a tekintete elkötelezettséget sugallt. Az Úr erősebben kezdett dugni és nem volt elég erőm a beszédhez. Kinyújtottam a kezem és az egyik ujjammal megérintettem az ajkát. Mindent értően mosolyodott el. Miután az Úr belém élvezett, mindannyian szédülve terültünk el az ágyon. Alig vettem észre hogy az Úrnőm a kezemet fogja. Udvariasan megkérte a párját hogy húzódjon félre, majd a puncimra hajolt. Minden erőfeszítés nélkül és vadul élveztem el a nyelvén.
Utána elaludtunk. Mély és kielégítő alvásom volt, ami nehezen volt összeegyeztethető azzal ami várt rám. Hagyták hogy sokáig aludjak … de lehet hogy csak nem volt rám ébren szükségük. Mindenesetre meglepett amikor a lány gyengéd rázással felébresztett. Zavartan pislogtam rá.
-Itt az idő! -suttogta.
Hirtelen felültem és körülnézve próbáltam magam elhelyezni a térben.
-Szeretnék pisilni, mielőtt… tudod… -mondtam.
Ő bólintott és a szülői fürdőszoba felé mutatott. Miután utoljára könnyítettem magamon, a lány levezetett a földszintre ahol az Úrnő a machetét élezte amivel majd levágja a fejemet. A szívem zakatolni kezdett. Mélyeket lélegeztem hogy megnyugodjak. Amennyire csak lehet rutinszerűvé kell ezt tennem számukra.
Az anya és a lánya folytatták előző napi vitájukat arról, hogy mi lenne a legjobb a lány szeretett szolgája számára. A lány továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy a szeretet vágya elnyomja a szolgai hagyományokat és az anya korábbi álláspontja sem változott. Egy plédet adtak amit magamra teríthettem és kimentünk a hidegbe. Az egyik fa vastag ágáról kötél lógott aminek a végén bokabilincsek voltak. Alatta egy fatönk helyezkedett el a lefejezésemhez. Az Úrnő hozta a machetét és tovább vitáztak miközben én az életem utolsó pillanatait elemeztem. A tönkhöz érve az Úrnő lehajolt és a bokáimra tette a bilincseket. Miután meghaltam felhúznak és kivéreztetnek mielőtt leengednek és rendesen feldarabolnak. Furcsa módon lekötött a beszélgetésük, ami a megbilincselésem és a kezeim hátam mögött összekötése közben is zajlott. Az Úrnő hangjában éreztem hogy kezdte feladni a szolgai lélek megmagyarázását a lányának. Letérdeltem a tönk mellé a hideg fűbe, az Úrnő pedig levette rólam a plédet.
-Közbeszólhatok Asszonyom? -kérdeztem.
Maryanne a machetével intve jelezte a jóváhagyását. A lány felé fordultam és folytattam:
-Minden tiszteletem az öné Miss… de az Úrnőmnek igaza van. Nem is tudnám hogyan éreznék, ha most hirtelen megfosztanának a halál megtiszteltetésétől azután, hogy egy életen át erre a pillanatra készültem. A szolgád engedelmeskedni fog neked és tökéletes partnered lesz, de úgy fog élni hogy nem adhatta meg azt a végső dolgot, amit egy alávetett megadhat… Nem halhatott meg az Uráért vagy az Úrnőjéért. A szolgád azt szeretné ha végeznél vele… ez kell neki ahhoz hogy az életét teljesnek érezze.
A terhes csend arra utalt hogy amit mondtam valahol mélyen rezonált a lány pszichéjével.
-Köszönöm a támogatást! -mondta az Úrnőm és kezét vállamra téve folytatta:
-Hajtsd le a fejed és ne mozogj!
Keze követett ahogy előrehajoltam a tönkre, majd megmarkolta a hajamat és húzni kezdte hogy szabaddá tegye és megfeszítse a nyakamat. Becsuktam a szememet, amikor megéreztem hogy a hideg pengét becélozva a nyakam hátsó feléhez érinti. Amikor felemelte a machetét, beszívtam utolsó lélegzetemet, összeszorítottam ajkaimat és szorosabbra csuktam a szemeimet. A penge lecsapott és fájdalmat robbantva mélyen a nyakamba vágódott.
-Aaahhh!
A sikolyom pusztán spontán reakció volt, nem ellenállásból fakadt. A penge újra meg újra lecsapott, és a harmadik vágás már leválasztotta a fejemet a törzsemről. Előre lendültem és minden homályos volt. Valami hússzínű maszatot láttam a fű zöldjébe rogyni és rájöttem hogy a testem az. Az Úrnőm és a lánya nyugodtan beszéltek egymással, de nem tudtam kivenni a szavakat. Maryanne leejtette a fejemet a földre. Többé kevésbé arccal felfelé fordultam. Az ég szép kék volt… egyre fényesebb és fényesebb lett…. amíg semmi mást nem láttam, csak fényességet.