Szex, benzin és más drogok-Első rész.

  Csapot papot magam mögött hagyva befutottam a mosdóba. Hányni akartam. Hányni akartam ettől az önelégült világtól és a benne élő kamu erkölcsökkel rendelkező szentektől. Ebben a mocskos világban mocskosnak éreztem magam. Tudtam, hogy én sem vagyok különb, mint a mosdón túl kacarászó, pletykálkodó emberektől, akik önmagukat megjátszva tetszelegnek mindenkinek. Hányni akartam még magamtól is, úgy éreztem a két belső világom közötti hús, ami tulajdonképpen én vagyok, elkezdett rohadni. Persze nem magától, hanem a félelemtől. Féltem, hogy a két világ, amit gondosan felépítettem összeomlik és kitárulkozom. A csengő közeledése arra ösztönzött, hogy lenyugodjak és visszamenjek a való világba. Mielőtt kiléptem a folyósóra belenéztem a tükörbe, láttam benne egy lányt, egy nőt, egy okos diákot, egy kurvát, egy barátnőt, egy érző embert, egy érzéketlen pszichopatát, egy megkeseredett gyereket és egy kétszínű felnőtett. A padba visszatérve elkezdtem gondolkodni, hogy hol kezdődődött. És persze jött is a flashback arról a 14 éves fiatal lányról, akinek az életét meghatározta az a nyári nap.
2013.június 20.
    Ez volt az a dátum amikor találkoztam életem első és maradandó szerelmével, hívjuk őt most csak Barnabásnak. (Igazából gondolhatsz a helyére bármilyen férfinevet.) Ő ekkor 26 éves volt, az interneten ismerkedtünk meg. Nyilván elhittem még akkor, hogy belém szerethet. Ő persze, úgy gondolta, hogy egy ártatlan kis kaland leszek az ő nyomorúságos életében, de tévedett. Mindketten nagyot tévedtünk. És ezen a napon kezdődött az irodalomórákról ismert bonyodalom kezdete.  
       Megadta azt a figyelmet amire vágytam. Megadta azt a törődést, amit soha senkitől nem kaptam meg. 14 éves naiv kislány módjára le is feküdtem vele, ez volt az első. Véleményem szerint a szüzesség elvesztését nem kell túlreagálni. Nem tartom ezt egy varázslatos dolognak, ami az életedben a legnagyobb értéket képviseli, ettől nem leszel se értékesebb, se értéktelenebb. Ellenben a szex. Na, én a szexben találtam meg önmagam. Ez furcsán hangozhat, úgyhogy ekkor 14 éves voltam csak, nyilván, ekkor még fogalmam sem volt róla mit is tud nyújtani egy aktus. Később rájöttem, hogy Lakatos Levente szavaival élve: A szex egy olyan tűzforró odú, ahol elrejtőzhetek a világ hibákat kereső tekintete elől. Ahol valóban önmagamat adhatom, és ezáltal istenien tökéletes lehetek. Ahol kikövetelt álarcok és jelmezek nélkül létezhetek. Ahol a nyelvek nem ostoroznak, hanem dicsérnek. Ahol a vágyam nem szégyen, hanem erény. Szabadon akartam megélni a bennem éppen most fejlődő szexualitásomat. Azonban ebben úgy éreztem, hogy gátol a világ. Kitűnő tanuló vagyok, enyém a jókislány szerepe, akit bátran példaként lehet bárki elé állítani. Az ezzel járó személyiség mellé úgy éreztem olyan erkölcsök párosulhatnak csak, amely mellé a valódi énem szégyenteljes és bűnös.
  Barnabás volt évekig a menedékem. Megépítettük a kis világunkat, amely hazugságokból és szexből állt. Ha két ember saját magának épít egy kis titkos kuckót, ott előjönnek az érzelmek. Egy olyan ember, aki még nem élt át ilyet, elképzelni se tudja mennyi mindent rejthet egy ilyen kapcsolat, a hazugságok egy életre szólóan összekapcsolhatják az embereket. Rájöttem, hogy nem kell lerombolnom a rólam alkotott képet elég csak hazudnom, ezzel megőrizhetem a példaértékű képet és a belső énemet fájdalom és pusztítás nélkül. Hazudtam a szüleimnek, hazudtam a barátaimnak. Az egyedüli igaz az életemben Barnabás volt. 
  Ha lesz gyerekem nem fogom megkötni, nem hagyom, hogy szégyennek érezzem bármit is. Hagyni fogom, hogy megélje önmagát akármivel is jár ez. Aztán ahogyan az élet diktálja, Barnabásnak lett barátnője. Szerette a lányt. De egy olyan világból, mint amilyen a miénk nem lehet csak úgy egyszerre kilépni. Próbálta. Sokszor. Én is. De nem sikerült. Barnabás haragudott magára. Sikeres volt a munkájában, cége egyre jobb és feltörekvőbb lett, csodaszép barátnője van, mégis, ha van akár 10 db szabad perce a kiskorú szeretőjéhez fut. Nem férfiként érezte magát csődként, hanem emberként. Mégis az életigénylése és a boldogsága ezerszer fontosabb volt, mint az emberi mivolta. Így bármit megadott volna, csak folytassuk a világunkat.
    Ekkor voltam előszőr szerető. 15 évesen egy 27 éves férfi szeretője lettem. Mindig úgy képzeltem el a szeretői létet, hogy a szeretők mocskosak, undorítóak és egy isteni alkotás selejt melléktermékei. De én nem voltam ilyen, sőt egy szerető sem ilyen. Mind emberek vagyunk, valakinek a lányai/fiai, legjobb barátai, szülei stb. Ez volt az egyik esemény az életemben amikor egy újabb erkölcsi gát omlott le bennem. Rájöttem, hogy szeretőnek lenni nem is olyan rossz.