Szeretlek

Egészen hűvös volt az a szerdai éjszaka. Hajnali egy óra lehetett, mikor a sötét utca vége felöl acélbetétes bakancs csattogása közeledett a kivilágított ház felé. A bakancs tulajdonosa nem volt más mint egy lány, mélyvörös vállígérő hajjal, hosszú, fekete szoknyában, és fekete csipkefelsőben. A hűvös, lágyan csipkedte a lány hófehér bőrét, aki lépteit szaporázva igyekezett minél hamarabb elérni a kivilágított házat. A nesztelen kerten át, a házba érve, halkan és sietve a szobájába ment, és egyetlen könnycseppel az arcán az ágyra vetette könnyű testét. Gyönyörű sötétbarna szemét becsukta, és egy szót suttogott...

Egészen hűvös volt az a szerdai éjszaka. Hajnali egy óra lehetett, mikor a kivilágított utca sarkán sportcipős fiú fordult be. Hosszú göndör fürtjeit lazán hátrafogta ugyan, ám egy-két huncut tincs mégis az arcába hullott. Tincseit laza mozdulattal kisöpörte arcából, majd nagy csörömpöléssel elővette bő farmeréből a kulcsait. Sietve kaput nyitott és eltűnt a krémszínű fakerítés árnyékában.
Halkan és sietve a szobájába ment, és könnycseppek áradatával az arcán az ágyra vetette magát. Gesztenyebarna szemét becsukta, és egy szót suttogott...

Egy tanuló fiatal számára minden keddi nap ugyanolyan.. de nem szünidőben. Augusztus utolsó heteinek halovány napsugarai perzselték a lombokat.
Egy lány, csipetnyi idegességgel meghintett arccal sötétítette szemeit fekete szemhéjpúderrel. Fekete csipkefelső takarta hófehér mellkasát és fekete, hosszú, selyemszoknya hófehér lábait. Piciny ujjaival beletúrt vörös fürtjeibe, elégedetten kihúzta magát és sietve távozott.

Egy tanuló fiatal számára minden keddi nap ugyanolyan.. de nem szünidőben. Augusztus utolsó heteinek halovány napsugarai perzselték a lombokat.
Egy sportcipős, bőgatyás fiú ácsorgott türelmetlenül a helyi kávézó előtt. Percenként tekintett az órájára, percenként nézelett jobbra, s balra.

Néha elég egy pillanat, és minden megváltozik...így történt ez akkor is.
A fiú arcára elégedett mosoly telepedett, ami csábító pillantásokat csalt magával. Egy tiszta feketébe öltözött, bakancsos lány állt meg a fiú előtt. Szeme sötétre volt festve, bőre pedig a hó fehérségével vetekedett. A fiú azon nyomban karjaiba vette a lányt, és vérvörös ajkához érintette csókra éhes ajkait. A lány karját a fiú nyaka köré fonta, lágyan végigsimítva annak arcát.
Perceken keresztül élvezték egymás közelségét, majd kézenfogva eltűntek a kávézóban.

Néhány óra elteltével, már az alkonyat kerítette körbe a várost. A park szenderedő fái lágy kacajra ébredeztek. Egy sötétruhás lány volt az, aki ébredésre hívta a park lakóit. Messziről halk zene szűrődött át a fák sűrű lombjain. A lányt kacajra bíró fiú, könnyed mozdulattal a lány felé nyújtotta karját és csábító mosoly kíséretében így szólt a lányhoz:
- Szabad egy táncra hercegnőm?
-A hercegemmel bármikor - felelte a lány kacér pillantások mellett. A fényes nap már csak néhány sugara tudott áttörni a közeledő sötétség homályán. Az alkony átvette a hatalmat, s pillanatokon belül lágy sötétség fonta körbe a városkát, s lakóit. E sötétben, két test összefonódva táncolt, akár a gyenge szél fújta lombok. A sötétségben szinte látni lehetett az izzó szerelmet, ami körberagyogta a párt.

A lány fekete szeméből sötét könnycsepp hullott szerelme kezére. A fiú magafelé fordította kedvese fejét, a letörölte könnyeit. Majd annyit mondott:
- Szeretlek. Ha el kell menned, ha nem.. Szeretlek.
A lány arcán újabb könnycsepp indult útnak, amelyet a fiú csókjával törölt le a lány arcáról.

Egészen hűvös volt az a szerdai éjszaka. Hajnali egy óra lehetett, mikor a sötét utca vége felöl acélbetétes bakancs csattogása közeledett a kivilágított ház felé. A bakancs tulajdonosa nem volt más mint egy lány, mélyvörös válligérő hajjal, hosszú, fekete szoknyában, és fekete csipkefelsőben. A hűvös lágyan csipkedte a lány hófehér bőrét, aki lépteit szaporázva igyekezett minél hamarabb elérni a kivilágított házat. A nesztelen kerten át, a házba érve, halkan és sietve a szobájába ment, és egyetlen könnycseppel az arcán az ágyra vetette könnyű testét. Gyönyörű sötétbarna szemét becsukta, és egy szót suttogott: Szeretlek....

Egészen hűvös volt az a szerdai éjszaka. Hajnali egy óra lehetett, mikor a kivilágított utca sarkán sportcipős fiú fordult be.
Hosszú göndör fürtjeit lazán hátrafogta ugyan, ám egy-két huncut tincs mégis az arcába hullott. Tincseit laza mozdulattal kisöpörte arcából, majd nagy csörömpöléssel elővette bő farmeréből a kulcsait, sietve kaput nyitott és eltűnt a krémszínű fakerítés árnyékában.
Halkan és sietve a szobájába ment, és könnycseppek sokaságával az arcán az ágyra vetette magát. Gesztenyebarna szemét becsukta, és egy szót suttogott: Szeretlek....