Szerelem utolsó vérig! (1.fejezet)

A telefonom ébresztője a mai reggelen is megszólalt. Nagy nehezen kimásztam a pihe-puha meleg ágyikómból. A mai nap is egy szokványos hétköznapi nap. Reggel fél6 van, korán kellet kelnem, mert 0.-órában kezdek. Anyu már jött is be a szobámba felkelteni engem:
- Jó reggelt Bell ohh már fent is vagy, akkor siess, öltözz, mert nemsokára indulnod kell. –szólt kedvesen anyu.
- Köszi neked is. – Egyúttal tessékeltem is ki a szobámból, mivel sietnem kell öltözni.
Anyu ki is ment kedvesen még mosolygott rám egyet. Átlagos reggel volt, felkeltem és mentem fogat mosni, aztán vissza a szobámba. A szobám nem volt nagy, de én nagyon szeretem. Sok emlék volt benne, kirándulásokról együttesek képei, nagy ágy, amin persze általában nagy rumli van. Az ágyamon a lap top, mert minden este ott tanultam és beszélgettem a barátaimmal. Gyorsan öltözködni kezdtem, a rövid hajam-megcsináltam, és már indulhattam is, mert a telefonom rezgett, hogy Jessica megérkezett. A kapuba talákuztunk és indultunk is az iskolába, persze fáradtan és nyúzodtan mind a ketten, hisz korán reggel volt. Az utcákban még a lámpák világítottak. Csak pár autós ment. Szerencsére én nem lakom messze az iskolától így még boltba is volt időnk bemenni. Megvettük mind a ketten a napi kajánkat, amibe persze a kávé is benne volt. Mikor kiértünk a boltból akkor egy enyhe kis langyos szél fújt. Jessica barna hosszú haját összekócolta.
- Amúgy hogy vagy? Jól aludtál? – kérdeztem, mert láttam, hogy Jessica nagyon ideges lett a haja miatt.
- Persze, korán feküdtem le, tegnapi nap fárasztó volt. – válaszolta már egy kicsit boldogabban.
- Hát a tegnap az borzalmas volt. – helyeseltem neki. Beérkeztünk az iskolába, már az osztály és a tanár bent volt a teremben. Unalmas magyar óránk volt.
- Jó reggelt tanár úr elnézést a késésért. – Gyorsan mentünk is a helyünkre.
- Jó reggelt, legközelebb ne legyen ilyen. – mosolygott a Georg tanár úr. Kedves és nagyon helyes tanár volt az irodalom tanárunk, magas és a barna szeme csak úgy csillogott a lámpafény alatt. Leültünk elővettük a felszerelést és elkezdtük csinálni a feladatot. Néha-néha felpillantottam a tanárra ő mosolygott és csak nézett maga elé, figyelte az egész osztályt. Kicsöngettek, mehettünk a tesi órára. Beértünk az öltözőbe.
-Senki nem öltözik át? – kérdezte  Jill egyik osztálytársunk.
- Hát nem sok kedvem van tesizni. – válaszoltam neki.
- De muszáj lesz, mert a tanár szólt, hogy tesizni kell! – szomorú tekintettel mondta Maya.
- Jó hát legyen. – Elkezdünk öltözni. Átlagos óra volt, kimentünk futni, ott mi elhülyéskedtünk egymást vittük meg dobáltuk egymást meg lökdösődtünk. Nálunk ilyen egy jó tesi óra. Aztán a futás befejeztével kosárlabdázunk. Nem volt rossz, jót meccseztünk. A fiúk is beszálltak. Vége lett a tesi órának is, már csak két óránk volt, egy nagyon unalmas osztályfőnöki és még unalmasabb föci. Hál istennek nagyon hamar eltelt az osztályfőnöki óra, csak az osztálykirándulást beszéltük meg. Érdekes lesz a kirándulás, de már nem sokat kell rá várni. A szünetben ittunk Jillel egy kávét, valahogy a föci órát ki kellet bírni. A szünet persze hamar eltelt, de az óra lassú volt, nem is emlékszem mit vettünk már. De az utolsó 5 percen valami nagy csörrenést hallottunk kintről persze mindenki kiment az udvarra, a szél nagyon erősen fújt, az égbolt nagyon sötét volt, olyan sötét mintha már legalább este 11 óra lenne, pedig csak fél 1 volt, a hold különös képen teljes volt és nagy fényével világított.
- Tanárnő mi volt ez a csörrenés? – kérdezte Maya.