Szombat reggel volt, arra ébredtem, hogy szakadt az eső, ahogy a többi ember is tette volna visszafeküdtem aludni. Hallottam, ahogy az eső kopogott az ablakon, de egyre nagyobb koppanásokat hallottam, tudtam, hogy ez már nem az eső, kinéztem és egy fiú dobálta az ablakom. Kiordítottam, hogy most azonnal fejezze be, a srác elfutott a haverjaival együtt. Na persze ez is csak egy szívatás. A suliban már láttam őket, ahogy egy bandában szórakoznak az embereken, tehát nevettem ezen a dolgon. Hétfőn, amikor már rohantam az iskolába valaki kiabált utánam, hátra sem néztem csak futottam, hogy el ne késsek. Az első óra után utamat állta az ablakdobálós srác, aki be is mutatkozott. Matt-nek hívták és gyönyörű volt, az a tipikus lányok álma, ha már bemutatkozott, akkor én is. Remegő hangom mondtam, hogy Amy-nek hívnak. A kezembe nyomta a füzetemet, nagy szemekkel bámultam, hogy hogyan került hozzá, rámkacsintott és elment. Végül leesett, hogy ő kiabált utánam reggel. Hazamentem, és állandóan ő járt a fejemben, lestem ki az ablakon hátha újra ott van, de nem volt.
Halloween éjjele van, a barátnőimmel egy jó ki partiba készültünk, kisminkeltük egymást eléggé ijesztően. Én egy halott menyasszony voltam a többiek pedig zombik. A buliban ott volt Matt is, egy halott vőlegényként, micsoda véletlen. Valaki a hátam mögé lépett és eltakart a szemeim, és a fülembe súgta "péntek 8 óra" megfordultam, de azon gyomban eltűnt.
Péntek 8óra van a ház előtt álltam mert nem tudtam kit és hol várjam, Matt lépett ki a sarokról, azt mondta menjünk el sétálni, bártan belementem és elindultunk.
- Nos Amy, szeretném elmondani neked, hogy érzek irántad valamit, ami meglepő mert ilyen kis csitrik nem szoktak tetszeni.
- Csitrik? - kérdeztem felháborodva.
- Nem úgy, mindegy.
- Ezért hívtál ki? Hogy le csitrizhess, ebből nekem éppen elég is volt – elindultam, de Matt megfogta a karom és visszarántott.
- Nem engedlek el, nem bírom tovább nézni, hogy egyedül ebédelsz, egyedül jársz suliba, egyedül irod a verseid a fa alatt, ezeknek a dolgoknak én részese akarok lenni, bármi tétje is legyen.
- Nem tudom mit mondjak, köszönöm. - Ennél több szó nem jött ki belőlem, a homlokomra adott egy puszit és hazakísért.
* * *
Az évek teltek Matt-el boldogok voltunk éltük a közös életünket, szerettük egymást.
- Amy! El sem tudod képzelni hogy mennyire hálás vagyok neked, vissza adtad az életem, miattad érdemes élnem és nap mint nap felébrednem, mert ahogy a szemedbe nézek látok egy csodát ami soha nem fog elmúlni belőled, veled akarom leélni az életem és melletted akarok meghalni, a testünk összefonódva fog elporhadni a föld alatt és örökké együtt leszünk a mennyországban.
Sirva borultam Matt nyakába és tudtam kifejezni hálámat eme szép szavakért. Matt lefektetett az ágyra és csókolgatni kezdte nyakamat, teste forró volt és egyre hevesebben vert a szive, számat halk nyögések hagyták el, és teljes lélekkel éltem át ezt az erotikus pillanatot. De szeretkezésünket egy ajtócsapás szakította félbe, betörtek hozzánk és elhurcolták Matt-et a pénzünkkel együtt, engem nem vittek magukkal azt akarták, hogy nézzem végig, ahogy elviszik tőlem a szerelmemet. Vége, mindenki elment, még a karjaim között éreztem Matt illatát, de elvették tőlem őt, kocsiba ültem és hajtottam előre, nem az eszem után mentem csak az ideg dübörgött bennem. Egy ismerős nő integetett nekem és kiabálta, hogy látta, ahogy Matt-et tuszkolják be egy autóba és elhajtottak vele New York felé, nem kellett sok gondolkodási idő mentem utánuk. Nem szóltam senkinek se a rendőrségnek se anyáéknak, csak az járt a fejemben hogy még Matt életben e lehet. Egy régi gyár előtt megtaláltam Matt cipőjét, belestem az ablakon, de semmit sem láttam, próbáltam kinyitni, de reménytelen volt, de szerencsémre találtam egy ajtót, amit nem őrzött senki. Hihetetlen hogy nemrég még Matt kedves és odaadó szavat hallgattam most pedig az életéért küzdök. Megtaláltam őt, egy vascsőhöz volt kikötözve és könyörgött, hogy menjek el és hagyjam őt ott, de nem engedtem. Egy kés volt letéve Matt elé az asztalra, megfogtam és próbáltam őt kiszabadítani, de akkor bejött az egyik elrablója én pedig az adrenalintól felpörögve odarohantam és a szívébe vágtam. Kiszabadítottam Matt-et és rohantunk ki, kéz a kézben futottunk a kijárat felé ahol utunkat állták, de a kés még mindig a kezemben volt, megszorítottam Matt kezét, és halkan mondtam "Fussunk, ahogy csak bírunk", ezzel nem volt gond, de elkaptak minket. Berugdostak egy pincébe, és odaállt a főnökük:
- Innen nem szabadultok, itt van két tabletta, ha a saját életeteknek a gyilkosai akartok lenni, vegyétek be, ha nem akkor én leszek a gyilkosotok.
Matt-el összeborulva, szemünket lehunyva beszélgettünk a közösen töltött éveinkről, emlékeztünk vissza azokra a percekre, amiket együtt töltöttünk gondok nélkül.
Úgy döntöttünk egymásnak adjuk szájába a tablettát, nem akarunk öngyilkosok lenni, egymást fogjuk megölni. Lefeküdtünk a földre és elszállt belőlünk a lélek. Pont, ahogy Matt akarta, összefonódva haltunk meg, csak sajnos nem jó helyen.
Most pedig egy szép réten vagyunk, virágokon és a puha füvön fekszünk és nevetünk, ezt nevezik mennyországnak, nincsenek gondok se rossz dolgok, csak mi ketten és a csodálatos végtelen. Matt-be karolva eltűntük a nagy fehér homályba, és onnan már soha nem térünk vissza.
