Szempár

Panka idegesen dobolt a jobb lábával, miközben jobbra-balra nézett. Időnként a telefonjára is ránézett, viszont a mobilján a dátumon és a háttérképén kívül - ami Brigi barátnőjével készült tavaly Balatonalmádiban - nem volt semmi.
-Merre lehet már? - kérdezte magában Panka. - Nem a fiúnak kéne várnia a lányra?
A Széll Kálmán téri metrómegállónál jöttek-mentek az emberek. Mivel 7 óra volt már, ezért egy pár embert látott, akik még munkából mentek haza, de egyre több korabelit látott maga körül, akik társaságban siettek éppen valamerre. Az egyik társaságon rajta maradt a tekintete, pontosabban a társaság egyik fiú tagján. A szemei nagyon ismerősek voltak, és pont, amikor azon gondolkodott, hogy hol láthatta már ezek a szempárokat, egy hang zavarta meg:
-Helló, régóta vársz? - kérdezte mosolyogva egy hang, és Panka hirtelen nem tudta, hogy mit mondjon. Hasonlított ugyan a képeken szereplő fiúra, de arca kerekebb volt, és magasságra is kisebb volt, mint amire számított.
-Óh szia, nem, vagyis de, izé, egy tíz perce vagyok itt körülbelül. - mondta zavarában nevetve Panka.
-Ne haragudj, csak pont hazaért a lakótársam és eldumáltuk az időt. Szóval...igyunk egy kávét? - kérdezte a fiú, Zoli.
Panka eközben még mindig a társaságban lévő fiút nézte, akik tőlük nem messze álltak meg. Mintha ők is még várnának valakit, és eközben a srácnak is feltűnt Panka, néha összenéztek zavartan, majd ki-ki visszafordult a saját társaságához.
-Öhm, ne haragudj, micsoda? Ja igen-igen, persze egy kávé. Tudsz valami jó helyet errefelé?
-Hát nem igazán, reméltem, hogy te ismersz valamit, ha már ugye errefelé laksz, én meg az Örsről jöttem ide ugye miattad- mondta enyhén számonkérően Zoli, miután látta, hogy Panka figyelme és tekintete közben másfelé jár. Az ismeretlen baráti társasághoz végül megérkezett a hiányzó ember, így elindultak a metró felé a mozgólépcsőn, ahol még egy utolsó pillanatra összetalálkozott Panka és az idegen-de-ismerős-szempárú srác tekintete. Panka egy pillanatra elszomorodott, majd ahogy visszanézett Zolira, érezte, hogy már régóta várja a válaszát valamire, amit nem hallott meg.
-Na jó, ide figyelj! Rajtam ne kérj számon semmit légyszíves, ha már nem aktuális képet használsz a profilodon, okés? - mondta Panka idegesen, majd lábai elindultak a mozgólépcső irányába. Már a lépcső felénél járt, amikor eszébe jutott, hogy neki nem is metrózni kell, ösztönösen elindult a társaság, illetve a fiú után. 
Amikor leért a mozgólépcső aljára egy pillanatra elgondolkodott, hogy mi is történt, majd benézett a megállókba. Nem tudta, mit fog csinálni, ha meglátja a társaságot, de döntéseit ezen a ponton már az ösztönei végezték, az esze csak megfigyelt, hogy mi fog történni. Panka szomorúan vette tudomásul, hogy egyik irányba sem látta már meg a keresett szempárt, akik valószínűleg az érkezése előtt már elmehettek egy metróval.
Panka csalódottan elindult felfelé a mozgólépcsőn. Ahogy ment felfelé, átnézett a másik oldalra, ahol éppen Zoli jött lefelé, és ahogy összenéztek, Zoli kinyújtotta rá a nyelvét.
-Igen...ez egy remek döntés volt részemről.-gondolta magában nevetve Panka, ahogy simogatta a menetszél az arcát a mozgólépcsőn felfelé.