Seron a barátnőm vagy nem 3.

avagy igaz történet vagy nem, de van benne elég sok fél meg nemI igazság, amúgy teljesen egyértelmű

Seron ne hagyj itt! - kiáltottam félig aléltan, félig kábultan, de megrémülve, ahogy becsapta az ablak- párkányt maga után.
A csikk egy kicsit parázslott, ettől parázs vita alakult ki az ágyamon. Kezdtek elharapózni a kisebb-nagyobb lángok. Kezdtem fújkálni, mert mikor azt tanultuk fizika órán, hogy a nem égéshez ki kell szorítani az oxigént /mint a szerelemnél, ebből kifolyólag a nemi égésnél is/ éppen tüszős mandula-gyulladással hiányoztam, de senkinek sem.
Nagyon beijedtem, hogy élve fogok elégni. Már kezdtek rendesen nyaldosni meg depilálni a lángok, de nem akartam felsülni, hogy segítségért kiabáljak a szomszédoknak Ezért vagy azért, de tűzoltó –készüléket csináltam a vizeletkiválasztó rendszerem kivezető nyalásából, akarom mondani nyílásából.

Aztán, mint aki jól végezte kis dolgát, álomba szenderültem… Meglátogatott Wudi, de nem varázslat, de az előszobában megbotlott.- Ki a fene rakta ide ezeket az ellentmondásokat? -dühöngött, de mosolyra görbülő faarccal. Ennyi kezes barikádot még életemben nem láttam- és beállt a tükörbe és megigazította haját. Elfordulva beszélt, mert volt benne tapintat, de a tükörből szemmel tartott. Majd póker-arccal megkérdezte nem akarok–e vele valami versenybe szállni a világ- trófeáért. Ezt nem értettem, de azt mondta, „most ha kitárgyalom, az izgalom elmarad”. Mivel kicsit hosszabb vezetéket kaptam a szülinapi zsúromra, kértem, hogy fejtse le, vagyis ki. Szégyelltem, hogy ilyen tudatlan vagyok, de néha kell kérdezni, mert még azt hiszik, hogy mindent tudok, pedig majdnem semmit, vagyis amit tudok az egyenlő a nullával. Wudi megmagyarázta, hogy ő a legjobb szecskázó bocs’ recskázó a földön és keresi az ellenfelet, de nőben, aki meg valami maszti sót képviselne, és valahogy szimatot kapott, hogy méltó vetélytársa lennék.

Erre kihúztam magam, meg a dugót az üvegből. Kijött egy dzsintonik nevű szellem a palackból, de nem orrúból és rögtön megkérte a kezemet, merthogy szereti a lekötözött esztelen nőket, akik nem mernek segítségért ordítani, mert szégyenlősek Még akkor is vagy sem, mikor ég a lepedő alattuk. Kértem, hogy takarjon be, mert a mellbimbóm már nagyon ágaskodott. Készségesen és lazán rámdobta a paplanom, a vánkost meg jó erősen rányomta az arcomra, kábé úgy két se-percig. Mikor már lila- liba lettem, alias galiba, leült a kanna Pé-ra és ennivaló akcentussal olvasni kezdett valami pikáns versikét franciául, de vijjogva. Kértem, hogy hagyja abba, mert nekem per pillanatnyilag nem hiányzik a pikantéria. Ezután meséket kezdett olvasni a Seherezádé – bódéjából… ott kezdte, hogy szezám tárulj, mag meg hárulj, de nem folytatta, mert itt felébredtem. Sajnáltam, hogy ez a két nemes szívű ember csak álom volt és azon gondolkoztam, vagyis életemben először elkezdtem törni a fejem, hogy mivel fogom agyonütni az időt. Kezdtem nagyon unni a semmit-tevést meg a szét nem tevést.

Szép az élet, ha henyélhet az ember, de nem szeretek sokáig hanyatt feküdni egy szál semmiben, de egy szál magamban már elég prímán elmegy vagy tán ah-ah-ah- á- ige-eeeen most, most…mooost…móóóóst .. Mégsem. Ezért inkább pózt váltottam és hasra feküdtem, aztán meg fejre, meg lótuszülésbe, meg ölbe, meg török, de nem tehenek, hanem ülésbe szintén, vagyis nem… mert a bilincs gátat vetett, meg korlátolt a szabadságomban. Pedig két hetet vettem ki a fenébe és mégsem fogom tartalmasan tölteni - itt fogok megrohadni- futott át agyamon, de nem big-ben-dzsonzi, hanem a kétségbeesés, ami nagyon briliáns szó, de akkor nem tetszett. A szerelembe-pottyanás jobban tetszett volna, ami azt jelentette, hogy Dzsont kezdtem már élve-elásni a tudat-alattim egyel lejjebbi bugyorjába. Hogy ne unatkozzak minden féle gyerek- mondókákkal, szórakoztattam magam, amik úgy törtek rám, mintha holnap- előtt, vagyis tegnap után, vagyis ma még kiss-mi-csoportos óvodás lennék. Aztán népdalokat kezdtem énekelni kánonban, utána meg mozgásmozgalmi dalokat, de angol verzióban welszi, de nem bárdok, hanem bárdolatlan tájszólásban. Megnyíltak valami csatornák vagy csajrák- jutott be a hátsó kiskapun ez a gondolat a tudatlanomba.

- Már megérte, hogy Seron kikötözött –gondoltam belenyugvósan. Kábé fél óra után megfájdult a fogam valakire-ra, de mivel nem bírom a fájdalmat, de csak a pszichikait nem, vettem be egy placebo- effektet. Annyira elszálltam, hogy lementem a szomszéd ház alagsorába és bekapcsoltam egy böhöm nagy automata- mosógépet és gyorsprogramon kimosattam pár dunyha-huzatot. Mikor „visszahoztam magam” éhes lettem, de elnyomtam magamban egy böffentést, nehogy huzat támadjon a szobában, és azon kezdtem törni a maradék eszemet, miért is ment gallyra meg tetőre, de nem forró, csak a macskám, vagyis a kapcsolatunk. Fél órát filóztam, mikor arra eszméltem, hogy már nem csurognak az eresz-csatornáim, és ennek kezdtem örülni. -Ez a Seron tud valamit az hótziher és magamban hálát, rebegtem, hogy ott a jazz- klubban nem eresztett. Keményen rálépett a jobb-lábfejemre tánc közben, a bal kézfejemre meg mikor négykézláb indultam hazafelé. Itt megint elaludtam, mert lezuhant, de hál’istennek nem a gépem, hanem a vérnyomásom. Megint álmodtam, de olyan mélyen. hogy rémálmaim lettek, éppen vallattak a partizánok, és nem mondtam meg, hol van az aranytojást tojó tyúk, elsőre, de a másodikra már simán vagy fordítva, de kiszedték belőlem.

Amikor viszont felkeltem csak nagyot néztem, mert kinn hétágra sütött a nap, mikor meg elnyomott az édes álom, még január közepe volt. Sok idő meg nap telhetett el, mert közben kinőtt a tulipános, de nem ládám, hanem a fanszőrzetem. Nem is akármekkora dzsungel, meg nem műszőrme-bunda burjánzott a Bermuda háromszögemen, de nem derékszögben, tehát nem tétel. Tételezzük fel, hogy kopogtattak, de nem, mert Seron kopogtatás nélkül lépett be az ajtón. Még mindig olyan szép volt, mint mikor kétszer egymásután elment. Ugyanaz a francia-saláta- zöld koktél-ruha volt rajta, de már kifordítva, vagyis befordítva, de talán mégis bunda volt a meccs? Semmi nem változott rajta, csak a haja nőtt meg bubiból kleopátrára-re.
- Hello, Dolly - búgott amandalírkirályos hangon és nagybőgő- tok, de az is lehet, hogy spanyol- gitár-tok volt a kezében. Felkészültem, hogy elővesz valami gyors-tüzelőt, de kilenc szál hosszú-szárú vörös rózsát vett ki és a tököt, illetve a tokot fél kézzel lazán a földre huppantotta. Aztán riszálva jött az ágyhoz, mint akinek hulla-hopp karika van a derekán s közben hipp- hopp zenét nyomatott valahonnan. Lehet, hogy csak vízióm támadt de nem tele, csak félig. Pedig optimista vagyok, de lehet, hogy megint tévedek.

- Mérilu, ezt szegény Árni gyerek, de nem a Dzson küldi, mert tudja, hogy nagy zöld MC píszes voltál és meg akarja veled menteni a Mars flóráját és faunáját, de még ma délután. Vértolulás támadt az agyam helyén, ahogy a múltamat kezdték emlegetni, de megint tizenháromig számoltam magamban, de már másfélnél elakadtam. Csak azt mondtam vinnyogva, vagy nyüszítve, de az is lehet, hogy nyávogva, hogy én csak a Plútót akarom megmenteni, de már az nem bolygó csak hollandi, vagyis a válaszom nem, de rögtön utána csaptam, hogy ne haragudjon, de tudok nemet is mondani.
Seron benézett a paplanon alá és megdicsért:
- Látom, bekatéterezted magad, míg nem voltam, fejlődőképes vagy, tehát neked nem annyi a mennyi.

Ezt megint nem értettem, mert matekból hármat, akarom mondani harmat- gyenge voltam. Seron bement a másik szobába, amit nemes egyszerűséggel csak fürdőszobának hívtam és kihozott egy zsákot. Kifordította a szoba közepére, de nem a ruháját, hanem elárulom, hogy a zsák tartalmát, ami foltokban hetvenkiló búzát és hét kiló ocsút tartalmazott. Térfogatilag az ocsú volt a nagyobb halom. Mire felocsúdtam volna Seron angyali türelemmel neki állt válogatni, mert az volt vagy watt, de nem dzsem acélja, hogy megismerjen. Csodálni kezdtem megint, ahogy bámulatra méltó pontossággal rakta, meg faragta egyik zab-szemet a másik után meg egy marék rozst is talált, de nem süllyedt.
- Hozhatnál ide egy kis langusztát a hűtőből, mert most pipőke vagyok, te, meg a hunyó!- mondta Seron.
Nagyon büszke voltam, hogy Seron azt feltételezi rólam, hogy marhafelsál feltéttel helyett, langusztát tartok otthon, de megmondtam az igazat, hogy le vagyok bilincselve.
Seron gyönyörű kékes-zöldes barnásárnyalatú szemének, feketeszembogara csak úgy kezdte szórni a szikrákat, de mosolygósan, mint a nyári alma.
Ha nem vetted volna észre, le sem voltál, vagy, leszel kötve, mert azt nálam ki kell érdemelni az egész csak illúzió volt, művésznő- mondta gunyoros, de cinkos de nem tettestárs mosollyal.

Leszálltam az ágyikómról és a jégszekrény felé vettem utam. -Inkább lincseljenek meg, de ezt a szégyent nem élem túl- gondoltam százas- égő arccal.
- Te kis szabaduló- művész- mondta Sérón és csilingelően kacagott, aztán még hozzátette-, legalább lefogytál egy kicsit, most legalább homokóra alakod lett, nem körte, hanem Vilmos. A melled meg majd váltsd ki a pucerájból, remélem nem fújta el a szél a zálogcédulát!
Hisztérikusan felnevettem, és tényleg ott lapult két rész languszta egy rész-eg homárba buggyantott kaviáros lazaccal a hűtőm legfelső polcán, a jég- kocka tartó mellett.
Csaptunk egy lukulusszi féle vacsorát, még fogpiszkáló is volt a terítéken, tehát a változatosság gyönyörködtetett, ahogy az ágyban reggeliztünk.
Mire elütötték a delet, megettük mind a négy hasáb szalonnát, árpakenyérrel meg lilahagymával. Seron valahonnan parasztkolbászt is hozatott, azt hiszem kutya- futtában a pizza- futóval a futrinka bogár-utcából.

Nekem megülte a sok finomság a bendőmet, mert vege-tarjánus voltam. Ki kellett mennem havat hányni, de nem lapáttal, hanem veszett róka fejszenyéllel.
Mikor visszamentem Seron álomittas arccal kisüstit ivott, amit a cilinderjéből kivarázsolt, mert közben kabarét rendezett a szoba csípő-fogó vagy forgó színpadán.
-Igyál egy kis fájdalom-csillapítót, mert most szükséged lesz rá,- tuszkolta nekem a poharat egyenesen át, leöntötte az üveg fél tartalmát a torkomon, még a dugó is lecsúszott valahogy. Előkapott egy harapófogót és hirtelen mozdulattal kihúzta a méregfogamat. Fájdalmat nem éreztem csak egy kis megkönnyebbülést és gyorsan múló selypítést, aminek az előszele még az előző részben kezdett sziszegni.

Seron úgy csinált, mintha nem tett volna semmit, vagyis úgy tett, mintha nem csinált volna semmit és másfelé terelte a szót is, meg a medret is.
-Mérilu, ide süss, tudod mit gondoltam, búfelejtőnek odapasszolom neked az egyik fakabátot, jó lesz a pepita vagy inkább a pepita kell? Tudod, hogy mindig a nő választ, de nem mindig stimmel, de jóvátehető. Nem leszek veled kicsinyes, ne félj! Pepitának használt autó-roncs-derbi kereskedése van civilben, Pepitának meg szekönd-hend-off boltja, de tudom az anyagi vonzata sosem vonzott téged a vonzóknak. Hisz klausztrofóbiád támad, ha fénylik valami az alagút végén… Na, összejössz valamelyikkel, vagy nem de bár, de éjjeli?

Kö-kö-köszi Seron. Ne-ne-nem tudom, majd ha megismerem jobban. Ne-ne-nem tudok egyéjjeli fagyokba beleolvadni vagy dermedni-szégyelltem el magam, hogy Seron olyan nagylelkű, én meg visszautasítom, meg a prűdségem miatt, meg a pixel, meg a bájt, meg a pixel, ja ezt már mondtam.
- Ezt bírom benned ezt a határozottságot, de amúgy semmi gáz, csak hétpróbára akartalak tenni. Kiheverted már dzsonit rendesen, meg az idő is kegyes volt hozzád és bepólyálta a sebedet. Tiszta gézzel meg gúzzal meg lap-toppal indulhatsz.
- Se-Se-ron köszi, hogy segítettél és meggyógyiztál- mondtam hálásan-és nagyon csendben mertem gondolni, nehogy meghallja- csak bölcsesség fogat inplantálhattál, volna még belém.
- Bölcsességfogról ne álmodozz, azt nem adják ingyen. - mondta ki a végszót Seron, de lehet, hogy csak képzelődtem.

Gyorsan magamra kaptam valamit, mert az volt az érzésem, hogy a vesémbe lát és meglátja a köveket a vízparton. Seron nevetett, de olyan hangon, hogy borzongott bele még a Langenharsz szigetcsoportom is.
- Vehetsz föl nyugodtam akár három mázsa ólmot is, ha elbírod. Na, öltözz, elmegyünk egyet kirándulni! Hosszú még az út, de, csak ha lassan hajtod a biciklit. Túracipőt vegyél föl! Nehogy már megránduljon a bokád- és dobott felém egy influenzát, de nem tudtam elkapni, mert rosszak a reflexeim.

/folytatás még nincs, de már nem az a lényeg, vagy igen, most megint tanácstalan vagyok/