Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
-Kifelé mind a hárman! Gina, rajtad nem igazán lepődök meg. Rajtad sem Larissa. De benned...
*ring* *ring* *ring* majd csönd, mint minden egyes nap. Reggel van, tudod te is mint mindenki,...
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella
Porcelánfehér bőr, sziporkázóan kék szemek. Ez volt az a két fő tulajdonságom, amivel mindig...
Nobvel rövid története.
Friss hozzászólások
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2018-09-20 10:14
Mordred12: Nagyon tetszik. Bár Julie lehe...
2018-09-19 15:15
annam26: Ez nagyon sötét, bárki is vagy...
2018-09-15 16:51
Revenda: Örülök, hogy tetszik. :)
2018-09-12 21:16
Lilith999: nekem ez egyik kedvencem
2018-09-11 15:20
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Rosszkor jövő hívás

A levegő feszült volt és mindenki némán figyelt. Az egyedüli hang a nyársat lassan előre toló gép mély zúgása és időnként a lány nyögései voltak. Hirtelen csengőhang törte meg a feszült atmoszférát. A meztelen fiúk az udvaron elszórt ruhakupacaikra néztek, de hamar kiderült, hogy nem az ő telefonjuk szól. A hang a lány táskájából jött.
- Hopp! Elnézést! Ide tudná adni valaki? - kérdezte a lány és megmozgatta összekötött kezeit, hogy alátámassza kérése jogosságát.
A fiúk egymásra néztek.
- Valakiiii…legyen szíves! - mondta panaszosan a lány.
Az egyik fiú vállat vont és kotorászni kezdett a lány táskájában. Pár másodpercig elveszett a belső mélységben, de végül diadalmasan felhorkantott és kiemelte a telefont. Fogadta a hívást és a lány arcához tartotta a készüléket.
- Oh, helló Stacy! Hogy vagy?
Egy ideig csend következett. Stacy hosszú választ adott, mialatt a nyárs figyelemreméltóan haladt előre időnként levegő után kapásra késztetve a lányt.
- Ahh…sajnos nem megy. Most éppen nem tudok elszabadulni. - Újabb csend következett amíg a barátnőjére figyelt. Azután remegő, néha majdnem megbicsakló hangon azt mondta - Emlékszel a diákszövetségre, akikről meséltem és azt mondták, hogy nélkülem a szabadban sütős partijuk nem lenne ugyanaz? Nos ez azért volt, mert engem akartak megsütni. Tényleg nem tudok menni, mert éppen nyársalnak és hamarosan élve kezdenek sütni.
Újabb hallgatás következett.
- A tied lehet. Nekem tényleg nem lesz már rá szükségem. - mondta a lány rezignált mosollyal, majd folytatta - Huh..Stacy le kell tennem! Érzem, hogy a nyárs a torkomhoz közelít. Puszillak!
A telefont tartó fiú bontotta a kapcsolatot, a lány pedig öklendezni kezdett. Pár pillanattal később a nyárs előbukkant az ajkai között, majd tovább haladt, amíg nagyjából két lábnyira ki nem nyúlt és ekkor a gép leállt. A fiú visszatérdelt a lány elé és egy ujját annak arca előtt mozgatta jobbra-balra. Elégedetten bólintott, amikor látta hogy a lány szeme követi a mozgást. Még életben van és tudatában van annak, hogy mi történik vele. A sütés így izgalmasabb lesz.
Azután elgondolkodva a telefonra nézett. Egy képet készített a nyársra húzott lányról és elküldte az utolsó hívó számára egy szöveg kíséretében:
 
"Nincs kedved csatlakozni a barátnődhöz a vacsoránkon?"
 
Néhány pillanattal később vidám csilingelés jelezte a válasz megérkezését.
 
"Vendégként vagy második fogásként?"
 
A fiú kicsit töprengett és visszaírt:
 
"Te döntesz."
Hasonló történetek
4434
Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból.
3779
Fejük egyre közelebb került egymáshoz. Az angyal név szerint Cerbeusz kezét Zita arcára tette és megcsókolta a lányt. Csókjuk tiszta volt, fölemelő és szenvedélyes. Érezni lehetett benne a szerelmet. Gyengéden csókolták egymást...
Hozzászólások
Deakjanika ·
Ez az írásod egykicsit rövidlett.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: