A levegő feszült volt és mindenki némán figyelt. Az egyedüli hang a nyársat lassan előre toló gép mély zúgása és időnként a lány nyögései voltak. Hirtelen csengőhang törte meg a feszült atmoszférát. A meztelen fiúk az udvaron elszórt ruhakupacaikra néztek, de hamar kiderült, hogy nem az ő telefonjuk szól. A hang a lány táskájából jött.
- Hopp! Elnézést! Ide tudná adni valaki? - kérdezte a lány és megmozgatta összekötött kezeit, hogy alátámassza kérése jogosságát.
A fiúk egymásra néztek.
- Valakiiii…legyen szíves! - mondta panaszosan a lány.
Az egyik fiú vállat vont és kotorászni kezdett a lány táskájában. Pár másodpercig elveszett a belső mélységben, de végül diadalmasan felhorkantott és kiemelte a telefont. Fogadta a hívást és a lány arcához tartotta a készüléket.
- Oh, helló Stacy! Hogy vagy?
Egy ideig csend következett. Stacy hosszú választ adott, mialatt a nyárs figyelemreméltóan haladt előre időnként levegő után kapásra késztetve a lányt.
- Ahh…sajnos nem megy. Most éppen nem tudok elszabadulni. - Újabb csend következett amíg a barátnőjére figyelt. Azután remegő, néha majdnem megbicsakló hangon azt mondta - Emlékszel a diákszövetségre, akikről meséltem és azt mondták, hogy nélkülem a szabadban sütős partijuk nem lenne ugyanaz? Nos ez azért volt, mert engem akartak megsütni. Tényleg nem tudok menni, mert éppen nyársalnak és hamarosan élve kezdenek sütni.
Újabb hallgatás következett.
- A tied lehet. Nekem tényleg nem lesz már rá szükségem. - mondta a lány rezignált mosollyal, majd folytatta - Huh..Stacy le kell tennem! Érzem, hogy a nyárs a torkomhoz közelít. Puszillak!
A telefont tartó fiú bontotta a kapcsolatot, a lány pedig öklendezni kezdett. Pár pillanattal később a nyárs előbukkant az ajkai között, majd tovább haladt, amíg nagyjából két lábnyira ki nem nyúlt és ekkor a gép leállt. A fiú visszatérdelt a lány elé és egy ujját annak arca előtt mozgatta jobbra-balra. Elégedetten bólintott, amikor látta hogy a lány szeme követi a mozgást. Még életben van és tudatában van annak, hogy mi történik vele. A sütés így izgalmasabb lesz.
Azután elgondolkodva a telefonra nézett. Egy képet készített a nyársra húzott lányról és elküldte az utolsó hívó számára egy szöveg kíséretében:
"Nincs kedved csatlakozni a barátnődhöz a vacsoránkon?"
Néhány pillanattal később vidám csilingelés jelezte a válasz megérkezését.
"Vendégként vagy második fogásként?"
A fiú kicsit töprengett és visszaírt:
"Te döntesz."
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-17 00:00:00
|
Horror
Nem kellett volna mondanom, mert ekkor rátapadt a nyakamra, és belémvágott valami éleset, ami a szájában lehetett... megint kérdezni akartam, hogy mit művel, de nem jöttek ki szavak a számon...
Az angyalok városa előtt a hegy lábánál egy apró tó volt, amelyből folyók áramlottak ki és vezették le a vizét a tengerbe vagy éppen egy másik tóba. Itt állították fel a különítmény vízi erejének központját. Ez csupán egy-két fa mólóból és dokkból állt. A vízi erő pedig csupán ötven-száz kajakból és kisebb csónakokból.
Hozzászólások