Örökség

Epilógus

- Aggaszt valami Maxwell?
Maxwell felnézett a kezében tartott whisky-s pohárról, a fekete mahagóni asztal mögött ülő férfira. Pár pillanatig még töprengett mielőtt kimondta volna, amire gondol:
- Túl könnyűnek tűnik ez nekem Uram.
A másik alak halványan elmosolyodott erre a megjegyzésre.
- Lehet, hogy annak tűnik Maxwell, de hidd el, ha azt mondom sok munkába került, míg idáig jutottunk.
Maxwell ismét magába mélyedve gondolkodott. Felidézte mindazt, amit eddig tettek, és újra végig gondolta, ami még hátra volt.
- Uram mi lesz, ha nem sikerül?
- Csak nem ingott meg a belém vetett hited? – kérdezte a másik, miközben szája az előbbinél is szélesebb mosolyra húzódott.
- Nem Drinian Nagyúr, dehogy – visszakozott Maxwell, némi félelemmel a hangjában – csupán arra gondoltam…
- Tudom, mire gondolsz – vágott a szavába Drinian – és nem vagy vele egyedül. A Tanácsban is van, aki hasonlóan vélekedik, mint te.
- Talán elhalaszthatnánk uram. – mondta Maxwell nem kis bátorságról téve tanúbizonyságot.
- Nem Maxwell, eleget vártunk. Itt az Idő. Most kell eldönteni, hogy a győztesek, vagy a vesztesek oldalán vagy-e?
- Én önnel vagyok Uram! – vágta rá Maxwell habozás nélkül.
- Tudtam, hogy így lesz Maxwell – mondta Drinian miközben felállt és a magasba emelte a saját poharát – a dicsőségünkre!
- Az Ön dicsőségére Uram! – állt fel Maxwell is szintén köszöntésre emelt pohárral.

A poharakban emberi vér volt.


1.           fejezet

Isten hozott New York-ban

Christina már alig várta, hogy földet érjenek. Nem csak azért, mert utálta a repülést, de már el akarta kezdeni új életét Amerikában. Tíz perccel az után, hogy felvillant az övek bekapcsolására felszólító jelzés, megszólalt a hangos bemondó és a kapitány tájékoztatott minden kedves utast, hogy technikai problémák miatt még egy darabig a levegőben kell maradniuk.
Christina idegesen és türelmetlenül dobolt a széke karfáján, bosszús pillantásokat kiváltva a többi utasból. Idegesítőnek tartotta, hogy holmi „technikai problémák” hátráltatják új életének megkezdésében.
Szándékosan csinálják! – Nem akarják, hogy Amerikába utazzak.
Egyből meg is mosolyogta ezt a gondolatot, hiszen honnan tudhatnák, Ők, hogy a gépen van. Kit érdekel ez? Na csodás már megint túl sokat agyalok. Gyűlölök repülni!
Christina ismét elmosolyodott, mert tudta, hogy ha ideges mindig magában beszél. Mit volt mit tenni?
Éppen azon gondolkodott mi különbözteti meg az egyszerű gondolatot a magában beszéléstől, amikor ismét megszólalt a hangos bemondó:
-Hölgyeim és Uraim itt a Kapitány beszél. Megkezdjük az ereszkedést. Köszönjük a türelmüket és a megértésüket.
Christina szorosan megmarkolta a széke karfáját, ahogy megérezte a gyomra emelkedéséből, hogy a gép valóban süllyedni kezd.
Itt vagyok! Tényleg itt vagyok – gondolta némi csodálkozással – Hello Amerika!

*

- Milyen céllal jött az államokba Miss Horvath?
- Munka ügyben. Mi közöd hozzá?
A vámos olyan tekintettel mérte végig, mintha Christina éppen most vallotta volna be, hogy terrorista. Tuti azt gondolja, hogy a tisztességes amerikaiaktól happolom el a munkát.
- Tisztában van vele, hogy az ideiglenes tartózkodási engedéllyel csak három hónapig tartózkodhat az USA-ban?
- Igen és már meg is kezdtem az állampolgársági tanulmányokat. - felelte Christina ártatlan arccal
Ez a mondat újabb csúnya pillantást váltott ki a tisztből. Legszívesebben mindenkit lelőnél, aki bemeri tenni a lábát a te szent országodba, nem igaz haver? A gondolat mulattatta Christinát, de az arcán semmilyen érzelem nem látszott. Nem akart indokot adni, hogy piszkálhassák.
Úgy tűnt a vámos erősen töri a fejét, hogy valamibe beleköthessen, de végül feladta, és csak annyit mondott:
- Isten hozta az Amerikai Egyesült Államokban Miss Horvath. Remélem, jól érzi majd itt magát. – Közben visszaadta a lány papírjait, és hagyta, hogy összecsomagolja az átvizsgált holmiját.
Christina elmosolyodott. Bele is haltál, hogy ezt kellett mondanod.
- Nagyon szépen köszönöm.


Ahogy kilépett a terminál kapuján azonnal taxiba szállt, majd miután megadta a sofőrnek a címet már száguldottak is Manhattan felé.
Christina az ablakon bámult kifelé New York hatalmas városára, amikor egyszer csak megérezte, hogy figyelik. Körbenézett és látta, hogy a sofőr a visszapillantó tükörben őt stíröli. Mikor a fickó észrevette, hogy rajtakapták elvörösödött, és azonnal az útra szegezte a tekintetét. Nagyjából tizenöt perces utazás után megérkeztek a Christina által megadott címre, egy Manhattan-i tömbházhoz. Kifizette a viteldíjat, majd hátizsákját a vállára vetve elindult, hogy megkeresse a 217-es lakást.
Az épületben nem volt lift így a két emeletet a lánynak gyalog kellett megtennie. A 217-es számot viselő ajtó előtt gyorsan megkereste a kulcsokat, amit előzetesen elküldtek neki, majd bement a lakásba.
Egyszerű Manhattan-i lakás volt. Christinában a hely olyan Jóbarátok hangulatot keltett.
A táskáját a szobában lévő kanapéra dobta, majd kinyújtózkodott miközben végignézett új otthonán. Éppen a konyhánál tartott mikor tekintete megakadt az étkező asztalon lévő papíron. Lassan odasétált, felvette a levélnek látszó tárgyat, szétnyitotta és kiderült, hogy tényleg levél.

Drága Kriszti!

Isten hozott New Yorkban. Reméljük kellemesen utaztál, és, hogy jól fogod magad érezni a lakásban. Ha bármi problémád adódik, keresd a gondnokot Mr. Grady-t, a 101-esben lakik. Vigyázz nagyon magadra, és ne felejts írni a szüleidnek.

Ölel: Ádám és Ivett

Christina megmosolyogta nagybátyja (mert tudta, hogy a levelet ő írta) üzenetét. Ő és Ivett néni egy hónapot terveztek Európában tölteni, addig Christina lakhat náluk. A levelet összehajtogatta, és egyenlőre visszadobta az asztalra, majd elindult, hogy alaposabban feltérképezze a lakást. Alaposan átnézte a fürdőszobát és a két hálószobát, aztán korgó gyomrára hallgatva visszaindult a konyhába valami ennivalóért. A mélyhűtőben talált mikroban melegíthető vacsorát, amit némi tanulmányozás után sikerült is megfelelő beállításon betennie melegedni. Miközben a vacsoráját várta levetkőzött, és elment WC-re.
Éppen a melleit vizsgálgatta a tükörben – lehetnének nagyobbak is – amikor meghallotta a mikrohullámsütő csengőjét. Egy sütőkesztyűvel kivette a tálat, villát ragadt és leült a kanapéra, hogy vacsora közben megnézze mit néznek az amerikaiak a TV-ben. Néhány unalmas talk-show, meg Oprah után rájött, hogy ebből dvd-zés lesz.
Miután végzett a vacsorával lezuhanyozott, fogat mosott, és már majdnem le is feküdt volna aludni amikor eszébe jutott, hogy szüleinek még adós egy e-mail-lel. Kelletlenül kikászálódott az ágyból, megkereste a laptopját, majd miután a rendszer betöltött nekiállt, hogy megírja első(és minden bizonnyal nem utolsó) levelét a szüleinek:


Drága Anya és Apa!

Szerencsésen megérkeztem New Yorkba, és Ádámék lakását is könnyedén megtaláltam. Minden rendben van velem, remélem ti is jól vagytok.

Puszi: Christy

Amikor a gép jelezte, hogy az üzenet célba ért, kikapcsolta a gépet, és az eredeti tervet követve bebújt az ágyba és szinte azonnal elaludt.

Nem vette észre a férfit, aki az ablakban őt nézte.

*

Az idegen a tűzlétrán guggolt fekete kabátjában miközben szemmel tartotta a lányt. Pislogás nélkül figyelte minden mozdulatát, ahogy bemegy a hálóba és befekszik az ágyba. Egyáltalán nem feszélyezte a meztelensége, épp elég női testet látott már életében, élőket és holtakat vegyesen. Amikor a villany lekapcsolódott már éppen azon volt, hogy indul amikor a szobában hirtelen újra fényesség gyúlt. A váratlan esemény hatására az idegen egyből megmerevedett, mert attól tartott lelepleződött. De nem. A nő fölkelt és megint kiment a nappaliba. A férfi az ablakpárkányon mászott végig, hogy oda is belásson. Látta, hogy a lány egy laptop fölé hajol, és valamit gépel. Mikor végzett, lecsukta a gépet és elindult vissza a hálóba.
A titokzatos alak újra elfoglalta a helyét a tűzlétrán, és másodszor is végignézte ahogy a lány lefekszik aludni. Ezúttal figyelmet szentelt a testének alaposabb tanulmányozására, tetszett amit látott.
Amikor a szoba sötétségbe borult, még egy darabig a helyén maradt, hátha a lány újra felébred. Részletes jelentést akart tenni a Magiszternek. Nem igazán értette mért kellett szemmel tartania ezt az ember lányt, de igazából nem is érdekelte. Ha ezzel szívességet tesz a Magiszternek akkor neki jó.
Egy órás várakozás után megunta a dolgot, és elkönyvelte magában, hogy ma már nem lesz több történés.
Felegyenesedett guggoló helyzetéből, és most látszott csak, hogy az idegen majdnem két méter magas. Kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, majd megragadta a tűzlépcső korlátját, és átlendülve leugrott a másodikról.
Félúton a föld felé, a levegőben köddé vált.


2. fejezet

Találkozások

Christina egy taxiban ült a Manhattani dugóban. Sejtette, hogy buta ötlet taxiba szállni a csúcsforgalomban, de még csak egy hete tartózkodott New York-ban, és félt, hogy még a végén eltévedne a város utcáin. Márpedig abból késés lenne, amit most nem engedhetett meg magának. Mára volt megbeszélve az interjú az újság igazgatójával, ahová remélhetőleg fel is veszik. Christina idegesen az órájára nézett ami 10:32-őt mutatott. Persze hiszen, nincs két perce, hogy megnéztem. A találkozó délre volt megbeszélve, de Christina utált késni. Mi lesz ha nem vesznek fel? Mért ne vennének? Mit tudom én…meggondolták magukat. Nem kérték volna, hogy utazz ide, ha meggondolják magukat.
Hogy lefoglalja, a gondolatait, és abba hagyja ezt az idegesítő párbeszédet saját magával, előhalászott egy kis tükröt a táskájából, hogy újra ellenőrizze, a sminkjét. Tökéletes, nem túl sok, de mégis szexi. Ebben a pillanatban megindult a kocsisor, és alig tíz perc alatt megérkeztek a New York Nature szerkesztőségéhez. Christina miután fizetett, és kiszállt szemügyre vette a hatalmas épületet. Istenem ez egy égi meszelő. A lány idegesen toporgott, a bejárathoz vezető lépcsősor aljában, nem tudván most mit tegyen. A megbeszélésig, még több, mint egy óra volt hátra, és Christina nem akarta, hogy hülyének nézzék aki nem tudja mikorra kell érkezni. Idegesen nézelődött körbe, amikor a szemébe ötlött a megoldás kulcsa. Az utca túloldalán egy kávézó volt. Remek, most következik a történelem leghosszabb kávézása. Tényleg meddig tarthatott a történelem leghosszabb kávézása? A lány elhessegette a gondolatot és inkább átvágott az utcán a kávézóhoz (a tábla szerint Zöld sarok kávéház), ami kicsi de hangulatos helynek tűnt. A személyzet a pult mögött álló középkorú nőből, egy fiatal pultos srácból, valamint egy éppen kiszolgáló szőke (persze, hogy szőke mi más?)pincérnőből ált. Az asztaloknak nagyjából a fele volt foglalt, a vendégek mindenféle korosztályban képviseltették magukat. Christina a pulthoz ment, hogy felhívja magára a figyelmet. A pultos srác egyből oda is ment hozzá:
-         Üdvözlöm a Zöld Sarok kávéházban, én Jeremy vagyok. Miben segíthetek?
-         Hello Jeremy – Ki a franc kérdezte a neved? – Kérnék egy forró csokit tejszínhabbal, ééés, egy vaníliás fánkot kérek.
-         Rendben kisasszony azonnal kiviszi valaki.
Christina csak biccentett, majd elindult, hogy szerezzen egy üres asztalt, lehetőleg minél messzebb ettől a sráctól, aki szinte levetkőztette a tekintetével.
Miután elfoglalta a legtávolabbi asztalt – direkt háttal ült le a pultnak – újra elővette a tükrét, hogy ismét ellenőrizze: a sminkje nem kenődött-e el az elmúlt tizenöt percben. Majd ismét megnézte az óráját ami ezúttal 10:58-at mutatott. Türelmetlenül elkezdett dobolni az asztalon, miközben az ablakon kibámulva figyelte a nyüzsgő emberek vonulását az utcán. Nagyjából öt perc múlva megérkezett a rendelése, amit Jeremy személyesen hozott.
-         Parancsoljon – mondta a srác miközben Christina asztalára tette a gőzölgő bögrét, valamint egy tányéron a legnagyobb fánkot amit a lány valaha is látott.
-         Köszönöm
Christina óvatosan belekortyolt a forró italba, majd felkészült, hogy elpusztítsa ez a fánk-szörnyet, amikor észre vette, hogy Jeremy még mindig az asztal mellett álldogál és őt nézi.
-         Igen? Segíthetek még valamiben?
-         Megengedi kisasszony, hogy leüljek?
-         Igen – Nem!
A fiú helyet leült a szemben lévő szabad székre, majd újra azzal a vetkőztető pillantással végig mérte Christina-t. Azt hiszed nem látom, barom?
- Igazság szerint nem az én dolgom lenne a rendelések kihozása, de gondoltam egy ilyen különleges vendég különleges bánásmódot igényel – Mondta ezt olyan hangsúllyal, mintha a lány valami isteni kegyben részesült volna.
- És most hálásnak kéne lennem? – kérdezte Christina a lehető legártatlanabb hangján.
A fiú önteltségét mutatja, hogy nem hallotta ki a másik hangjában a gúnyt.
- Igen nagyon hálásnak, mondjuk, hogy ma este velem vacsorázik – mondta, miközben megeresztett egy megnyerőnek szánt mosolyt. Christina úgy tett mintha gondolkodna az ajánlaton majd azt felelte:
- Rendben, majd a számlára ráírom a számom, oké?
- Ok
Ezzel a srác felállt majd egy elégedett mosollyal visszatért a pult mögé.
A kis közjáték után, Christina a figyelmét ismét a fánk megevésére fordította. Már a harmadik falatnál járt amikor a szeme sarkából meglátta, hogy valaki megint áll az asztala mellett. Csak nem Ő Jeremysége jött vissza néhány újabb zseniális csajozós dumával?
A lány jobbra fordította a fejét, ahol egy fekete farmert pillantott meg. A tekintete fölsiklott az ismeretlen férfi testén míg végül megállapodott az arcán. Sötét barna haj, világos kék szemek. Deja vu. Ismerte a férfit, de nem tudta honnan.
- Igen? Segíthetek?
- Leülhetek?
A hangját meghallva Christinának elkerekedett a szeme. Nem azért, mert a férfi tökéletes magyarsággal beszélt, hanem mert a hang alapján végre tudta kivel is állt szemben.
- Tomi?
- Szia Kriszti – köszönt Tomi miközben ajkai mosolyra húzódtak.
Christina egyből talpon volt, hogy megölelje gyerekkori jó barátját.
-         Régen, mintha kisebb lettél volna. – mondta a lány miközben érezte, hogy a mosolya legalább olyan széles mint a másiké.
-         Igen, kicsit megnőttem azóta – mentegetőzött Tomi miközben leült ugyan abba a székbe ahol előbb még Jeremy terpeszkedett.
Na igen az nem kifejezés. A srác majdnem két méter volt és legalább száz kilónak tűnt.
-         Hogy találtál meg? – tudakolta Christina.
-         Óóó csak szerencsém volt. Éppen a kávézó előtt sétáltam el, amikor az ablakon keresztül megláttalak. Semmit sem változtál Kriszti.
Na ez nem igaz, azóta van mellem.
-         Most Christina vagyok. Christina Horvath.
-         Én pedig Thomas Nicolas Straus. Nagyon örvendek Miss Horvath – mondta Tommy közben kezet nyújtott, mintha most találkoztak volna először.
-         Neked csak Christy – nevetett a lány miközben kezet fogott a fiúval, akinek a tenyere kétszer akkora volt mint az övé.
-         Szóval mi szél hozott az USA-ba?
-         Munkát ajánlottak egy helyi lapnál.
-         Hadd találom ki: New York Nature?
-         Igen, de a megbeszélés csak később lesz. Úgyhogy addig beugrottam egy kávéra.
Tommy kinézett az ablakon a hatalmas irodaépület felé és Christy úgy látta, mintha a fiú arca elkomorult volna. Mintha nem szeretné azt az épületet.
-         Jól vagy?
A fiú mint akit lelepleztek volna, visszafordult Christy felé, miközben újra mosolyt varázsolt az arcára
- Igen persze, csak elgondolkoztam.
- És mióta vagy New York-ban?
- Egy hete. Néhány utcányira lakom a nagybátyámék lakásán.
Christy észre vette, hogy Tommy már megint a Nature épületét bámulja.
-         Hé, figyelsz egyáltalán?
Tommy ismét Christy-re fordította a tekintetét, de ezúttal nem mosolygott.
-         Nem akarom, hogy ott dolgozz.
-         Micsoda? – A lány azt hitte nem hallott jól.
-         Nem akarom, hogy a New York Nature-nak dolgozz. – ismételte meg a fiú ugyan olyan komolysággal.
-         És elárulnád, hogy mégis miért? – kérdezett vissza a lány élesen.
Tommy most habozott, szemmel láthatóan azon gondolkodott mivel is indokolhatná meg, fura kérését.
-         Tudod mit? Hülyeség az egész, felejtsd el amit mondtam. – hadarta a fiú miközben felpattant és elkezdett a kabátja belső zsebében nyúlkálni – Engedd meg, hogy meghívjalak.
Azzal egy húsz dollárost tett az asztalra.
-         Mi… - Christy teljesen összezavarodott az események hirtelen fordulatától
-         Örülök, hogy találkoztunk Christy, biztos még összefutunk valamikor. Szia – köszönt el Tommy és már ki is viharzott a kávézóból, mielőtt Christy egyáltalán feleszmélt volna, már el is ment.
A lány értetlenül nézett a távozó fiúra, és az asztalon hagyott pénzre, és igazából fogalma sem volt mi volt ez az egész. Tétlenségében az órájára nézett, és akkor látta, hogy 12 perc múlva dél. Gyorsan intett a pultosnak, a számláért amit Jeremy ki is hozott és miközben letette az asztalra sokat mondóan a lány szemébe nézett. Christy-nek akkor jutott eszébe, hogy a srácnak oda ígérte a telefonszámát. Két szót firkantott a számla hátoldalára ( szeretnéd mi? ) majd Tommy-hoz hasonlóan távozott a kávézóból, hogy találkozzon új főnökével.

*

Tommy Straus végig sietett az utcán, néha kikerülve, néha félre lökve a járókelőket. Volt aki hangosan ki is fejezte nemtetszését a fiú közlekedési módszerei iránt, de Tommy meg se hallotta. Ha a gondolataiba merült teljesen kizárta a külvilág zajait. Bolond, bolond, bolond. Minek kellett odamenni hozzá? Ha az akinek a Magiszter gondolja, akkor minél kevesebbet tud annál jobb. Te meg arra kéred mondja le álmai munkáját. Hülye! Tudta, hogy nem kellett volna beszélnie a lánnyal, de már egy hete figyelte és már nem tudta megállni, hogy ne beszélgessen vele. Ahol is te egy titokzatos kéréssel halálra rémíted, zseniális. Amikor a Magiszter megbízta (megkérte, nekem ő nem parancsol) őt a feladattal, még nem tudta ki a célpont. De amikor meglátta a lányt az ablakon át nagyon ismerősnek tűnt, és amikor végzett a megfigyeléssel elment háttér információért. Akkor tudta meg, amit már sejtett: gyerekkori barátnője Horváth Krisztina ( most már Christy Horvath ) az. Tommy még emlékezett rá gyerekkorukból, amikor ő még 14, Christy 12 évesek voltak. Azóta mindketten felnőttek, és ahogy Tommy az ablakon keresztül látta Christy-ből gyönyörű nő lett. Perverz kukkoló! Csak a munkámat végeztem. Na persze. Éppen vitába szállt volna saját magával amikor észre vette, hogy már otthon is van.
Fölsietett a tizediken lévő lakásába, bezárta maga mögött az ajtót ( három zár, három retesz, fő a biztonság ), a kulcsait a konyhai asztalra dobta. Hátra se fordult amikor megszólalt:
-         Személyes vagy üzleti ügy?
-         Barátként jöttem Tommy – hangzott a válasz, majd egy férfi jelent meg a szobába vezető ajtóban. Tommy szembe fordult a hang gazdájával.
Az idegen magas volt, talán még Tommy-nál is magasabb, szőke haját rövidre nyírva hordta.
-         Akkor, mint a barátom Nathan áruld el nekem: nem hallottál még a kopogásról?
-         Kopogtam – felelte Nathan, miközben sötéten elmosolyodott, amitől a jobb arcán lévő hosszú sebhely meggyűrődött. – De nem nyitottad ki.
-         Ezért úgy döntöttél, hogy bejössz?
-         Minek ácsorogtam volna odakint amikor idebent van egy kényelmes kanapé?
Tommy felsóhajtott, majd a hűtőhöz lépett.
-         Kiszolgáltad már magad?
-         Gondoltam ezt az élvezetet meghagyom neked. – felelte Nathan miközben leült a konyha-asztalhoz – Söröd van?
Tommy kivett egy üveggel, a vendégeknek szánt készletből, és hátra se nézve odadobta a férfinak. Magának egy doboz kólát vett ki, majd elhelyezkedett az asztalnál Nathannel szemben. Mindketten egy percig az italukba mélyedtek mielőtt Nathan megszólalt volna.

-         Beszéltél vele.
Ez nem kérdés volt.
-         Már a megfigyelőt is meg kell figyelni? – kérdezte Tommy miközben igyekezett olyan csúnyán nézni ahogy csak tudott.
-         Hé ne nézz így rám, tudod, hogy csak parancsot követtem.
-         Szóval Tyron nem bízik bennem?
-         Nem bízik ő senkiben sem. – legyintett Nathan – Benned aztán meg pláne nem.
-         Akkor miért engem bízott meg a lány megfigyelésével?
Nathan csak megvonta a vállát.
-         Nem tudom Tyron mit, miért tesz, és nem is érdekel. Nekem az a parancsom, hogy figyeljelek, és jelentsem ha kapcsolatba léptél a lánnyal.
Tommy egy pillanatra elgondolkozott, majd új kérdéssel rukkolt elő.
-         Egyáltalán miért kell megfigyelnem Christy-t?
-         Hát nem tudod? – vonta fel a szemöldökét Nathan – Pedig te mindig tudni szereted a dolgok miértjét
-         Tyron csak annyit mondott, fontos lehet a terveikhez, de, hogy mik ezek a tervek, vagy, hogy milyen szerepet játszik bennük Christy azt nem árulta el.
-         Én se tudok többet, mint te – válaszolt Nathan – Sőt még annyit se. Amíg nem mondtad, azt se tudtam, hogy Christy-nek hívják a lányt.
Tommy-nak nem tetszett ez a nagy titokzatoskodás
-         Tyron készül valamire, és engem is bele akar rángatni. – mondta ki a gyanúját.
-         Igen, erre már én is gondoltam. Túl sok itt a véletlen.
Megint hallgatás következett, amiben mindkét férfi kivégezte az italát.
-         Kérsz még egyet? – kérdezte Tommy a másik üres üvege felé biccentve
-         Nem kösz, ma nem szabad berúgnom.
-         Jelentést teszel?
Nathan egy hosszú pillanatig elgondolkozott mielőtt válaszolt volna
-         Egyenlőre nem – mondta végül – Igen jól hallottad ne vágj olyan álmélkodó arcot. Nem vagyok azaz agyatlan katona aki vakon engedelmeskedik. Engem is érdekel mi lesz ebből.
-         Te leszel az első akinek elmondom ha megtudok valamit.
-         Max két napot tudok neked adni, utána jelentenem kell, és nem tudom, hogy akkor Tyron mit fog lépni.
-         Két nap bőven elég lesz.
Nathan jelentőség teljesen pillantott a fiúra
-         Beleolvasol az agyába?
-         Nem ha, anélkül is megtudom amit akarok
-         Hát te tudod – mondta Nathan miközben, felállt az asztaltól – Megyek jelentem, hogy nincs mit jelentenem. Te pedig vigyázz magadra.
-         Te is Nate. Kösz, hogy beugrottál.
-         Majd még dumálunk Tommy.
Tommy is felállt, majd a két férfi kezet fogott. Ezután kisebb szélvihar támadt a konyhában amitől Tommy-nak be kellett csuknia a szemét. Mire kinyitotta Nathan eltűnt.

*

Christy ahogy belépett a New York Nature hatalmas előcsarnokába, úgy érezte magát, mint egy szájtáti turista. Talán, mert nyitva a szád. Gyorsan becsukta, majd tekintetével megkereste a recepciós pultot. A pult mögött két egyenruhás biztonsági ember ált. Amikor a lány odaért a pulthoz, a két őr egyből ránézett.
-         Jó napot segíthetünk valamiben?
-         Jó napot Christina Horvath vagyok. Az igazgatóval délben lesz megbeszélésem.
-         Egy pillanat türelmet kérek – mondta az egyik, majd az asztalon lévő számítógépbe begépelt valamit. Néhány pillanatig a monitorra meredt, és miután megtalálta amit keresett visszafordult Christy-hez – Rendben Miss Horvath már várják magát. A bal oldali lifttel menjen fel a harmincadik emeltre.
-         Rendben. Köszönöm. Minden jót.
Christy elindult a jelzett irányba, és hamar meg is találta a liftet ami előtt kisebb tömeg gyűlt össze. Rövid várakozás után megérkezett a felvonó amibe mindenki igyekezett bezsúfolódni. Christy nem tudta , hogyan fogja megnyomni a harmincas gombot de látta, hogy valaki már megtette helyette.
Amíg a felvonó felfelé haladt Christy a Tommy-val folytatott különös beszélgetésre gondolt. Nem tudta a fiú miért mondott neki ilyeneket, de elhatározta, hogy figyelni fog, és ha bármi gyanúsat lát azonnal elmegy. A harmincadik emeleten Christy-vel együtt körülbelül fél tucat ember szállt ki. A liftajtóval szemben, újabb recepciós pult volt, de e mögött marcona biztonsági emberek helyett egy barna hajú titkárnő ült, egyszerű fekete kosztümben, hasonlót ahhoz amit Christy is viselt.
Amikor Christy a pulthoz ért, a titkárnő lenyomott egy gombot az előtte lévő telefonon.
-         Uram Miss Horvath megérkezett.
-         Küldje be Sarah – szólalt meg egy mély hang a készülékből.
-         Igen Uram – felelte Sarah, majd a gombról levéve az ujját Christy-re nézett – Az igazgató úr fogadja Miss Horvath.
-         Köszönöm.
Christy balra fordult és a fekete duplaajtó felé indult ami az igazgatói irodába vezetett. Halkan kettőt koppantott, majd mikor kiszóltak, hogy Szabad! , benyitott az ajtón amin aranyozott tábla hirdette: A. J. Drinian vezérigazgató.

*

A kikötői sikátor kihalt volt, a levegő se mozdult. A közelben egy teremtett lélek se járt. A levegő hirtelen fodrozódni kezdett, majd a semmiből lángok lobbantak fel, és a tűzből Tommy lépett ki. Okkal jött a kikötőbe, mert tudta, hogy ha információra van szüksége itt megtalálja. Nathan két napot adott neki, és elhatározta, hogy minden percét ki is használja. Amint felfegyverkezett két késsel és egy 50-es magnummal, elindult, hogy megkeresse azt az embert akitől remélhetőleg válaszokat kap. Amikor a mólón meglátta a horgászokat tudta, hogy itt találja Lazarus-t. Az öreg imádott pecázni. Tommy lesétált a rámpán, és megállt a harmadik horgász háta mögött. Némán fürkészte a vizet, miközben azt várta, hogy Lazarus megszólítsa.
- Egész nap ott fogsz állni Tommy fiam, vagy elmondod miért jöttél?
Tommy elmosolyodott erre a hangra. Lazarus mindig úgy beszélt, mintha mindenki bosszantaná, de a fiú tudta, hogy ez csak színjáték: az öreg mindig örült neki.
-         Információra van szükségem.
-         Ha azt akarod tudni mit kell csinálnod azzal a dögös feketével akit, mostanában követsz, rossz helyre jöttél fiú. – nevetett fel rekedten Lazarus – 205 éves vagyok, és régen volt már, hogy utoljára nővel voltam.
Tommy- t nem lepte meg, hogy Lazarus tud Christy-ről. Azon lepődött volna meg, ha nem tud.
-         Nem pont efféle információra gondoltam.
-         Akkor miért jöttél ide ha nem nőügyekben kérsz tanácsot öreg barátodtól? – kérdezte az öreg miközben hátrébb húzta a maga mellett lévő széket, jelezve Tommy-nak, hogy üljön le.
Tommy leült a felkínált helyre, tekintetét továbbra is a vízen tartotta.
-         Milyen ma a kapás?
-         Olyan, mint tegnap, és, mint tegnap előtt, és azután is ilyen lesz, miután kinyögöd végre miért jöttél.
-         A vámpírok készülnek valamire – fogott bele Tommy – és Tyron többet tud, mint amennyit elmond.
Elhallgatott és a szeme sarkából Lazarus-ra sandított, hogy lássa, hogyan reagál az öreg a szavaira.
-         És?
-         Éééés? – kérdezte Tommy élesen – Mit terveznek a vámpírok és miben mesterkedik Tyron?
Lazarus hosszan fújta ki a levegőt mielőtt válaszolt volna.
-         Nem tudom mit terveznek a vámpírok, de biztos, hogy a kis barátnődnek is köze van hozzá, különben Drinian nem ajánlott volna neki munkát.
-         Erre már én is rájöttem de mi ….
-         Ne vágj a szavamba ha beszélek fiú – mondta csendesen, de így is éppen elég fenyegetően – Nem tudom, hogy mi a nagy terv, vagy, hogy Tyron miért titkolódzik. De amennyire a vámpírokat ismerem, ha egy ember kell nekik, akkor az mindenképpen véráldozatot jelent.
-         Rituálé?
-         Igen – hagyta rá Lazarus – Olvastad az újságot Tommy fiam?
-         Nem. Miért?
-         Ejj ti fiatalok, csak a TV, meg a disco-k. Ahelyett, hogy többet olvasnátok. Akkor tanulnátok is valamit….
Tommy hagyta, hogy Lazarus kiszentségelje magát, mert tudta, hogy ha közbevág, újabb prédikáció adagot kap. Amikor az öreg kifogyott a szuszból, megkérdezte:
-         Szóval mit írt az újság?
-         Új kiállítás nyílik a Metropolitan Múzeumban – vágta rá Lazarus.
Tommy értetlenül nézett az öreg férfira.
-         És? Talán a vámpírok műkincs tolvajok lettek?
-         Ne szellemeskedj itt nekem kölyök. - dorgáló hangon mondta, de a szeme nevetett – Csak, hogy tudd a Végzet Lándzsáját is kiállítják.
Tommy arcára kiült a színtiszta döbbenet.
-         A Lándzsa New York-ban van?
-         Bizony – nevetett Lazarus – Nesze neked véletlenek.
-         Nem tudom mit tervez Tyron – folytatta az öreg most már komoly hangon – de nem kell Einstein-nek lenni ahhoz, hogy kitaláld a vámpírok tervének két kulcs eleme a barátnőd és a Lándzsa. Azonban, hogy mi ez a terv azt neked kell kitalálnod. És leköteleznél ha velem is közölnéd amire rájöttél.
-         Persze Lazarus elmondom ha megtudok valamit, de te is értesíts ha hallasz valamit.
Az öreg csak bólintott, és figyelmét újra a horgászbotra irányította, ezzel jelezve, hogy számára a beszélgetés véget ért.
Tommy felállt és már indulni készült, amikor még eszébe jutott valami.
-         Csak a tisztánlátás végett Lazarus – megvárta míg az öreg ráfigyelt, és csak azután folytatta – Christy nem a barátnőm.
Az öreg mindentudóan elvigyorodott.
-         Persze fiú persze. Majd szólj ha megdöntötted.
Tommy csak a fejét csóválta, felsietett a rámpán amin idejött, visszakocogott a sikátorba, majd lángok között köddé vált.

*

-         Üdvözlöm a New York Nature-nél Miss Horvath – mondta A. J. Drinian – Kérem foglaljon helyet.
Mutatott a fekete mahagóni asztal előtt lévő két szék felé.
Christy leült a felkínált ülőhelyre, majd alaposan végigmérte Drinian-t. A fickó egy bőr karosszékben ült, barna haja rövidre nyírva, szeme feketén fénylett. Méregdrága fekete öltönyt viselt. Semmi fenyegető, hacsak a túlzott gazdagság nem főben járó bűn.
-         Kér egy italt Miss Horvath? – kérdezte Drinian miközben felállt és a szekrényhez sétált
-         Köszönöm nem kérek.
Drinian kinyitotta a szekrényt, ami egy italszekrényt rejtett, és töltött magának egy whiskyt. Miután visszaült, fekete tekintetét Christy-re irányította. Volt valami különös a pillantásában, de Christy nem tudta eldönteni, hogy mi az.
-         Először is engedje meg, hogy személyesen is gratuláljak, amiért megnyerte a pályázatunkat.
-         Köszönöm Mr. Drinian, de ha jól tudom ön volt a zsűri elnöke.
-         Ez igaz – mosolyodott el a férfi – de a maga munkája akkor is kiemelkedő volt.
-         Én csak írtam ami eszembe jutott uram.
-         És milyen jókat írt. De nem is ez a lényeg. Mint tudja a pályázat győztesének felkínálunk egy három hónapos próbaidős újságírói állást, a lapnál.
-         És az, hogy most itt van, számomra azt jelenti, hogy elfogadja a felkínált munkát.
-         Igen Mr. Drinian
-         Ez nagyszerű Miss Horvath. A titkárnőm Sarah már elő is készített egy szabvány szerződést – ezzel benyúlt az asztal egyik fiókjába és kivett egy halom papírt – Kérem a pontozott részeken aláírni.
Christy átvette a papírokat, meg a felkínált tollat, majd gyorsan átfutotta a szerződést. Valamiért úgy érezte, hogy az ördöggel fog szerződni. Ez nevetséges, ez csak egy munka, bármit is mond Tommy. Miután mindent átnézett odaírta a nevét a megjelölt részekre, és az egész halmot visszatolta a férfinak. Drinian egy bűvész gyorsaságával tüntette el a papírokat, majd széles vigyorral ismét Christy felé fordult.
-         Ezzel meg is volnánk Miss Horvath. Hétfőn már kezdhet is nálunk. A hétvégén még pihenje ki magát.
-         Nagyon köszönöm Mr. Drinian – mondta Christy, miközben felállt és kezet nyújtott – Alig várom, hogy együtt dolgozzunk.
-         Hasonlóan érzek én is Miss Horvath. Hétfőn találkozunk. Minden jót.
-         Minden jót.
Christy kiment az irodából, és még éppen elérte a nyitott liftet. Miközben arra várt, hogy leérjenek eszébe jutott a férfi furcsa pillantása amit nem tudott azonosítani. Most jutott eszébe, hogy látott már hasonló tekintetet kóbor állatoknál
A férfi szemében éhség csillogott.

*

Tommy még mindig az utcákat járta. Több, mint egy napja nem aludt, de még mindig nem jutott közelebb a megoldáshoz. A Végzet Lándzsája zsákutcának tűnt.
Miután elment a múzeumba arra a következtetésre jutott, hogy a vámpírok nem tudják megszerezni a misztikus fegyvert. Mind az emberek, mind a Liga a legmagasabb biztonsági intézkedéseket tették meg, hogy megvédjék a Lándzsát. Ezután elment és levadászott néhány vérszívót, hátha belőlük kiszed valamit, de vagy nagyon jól voltak kondicionálva kínzásra vagy tényleg nem tudtak semmit, de Tommy ezzel a módszerrel se jutott közelebb a megoldáshoz.
Tommy most ahhoz az emberhez tartott aki talán eltudja mondani, mire való a Lándzsa. Talán abból rájön, hogy miért csalták New York-ba Christy-t. Befordult egy újabb sarkon és már meg is pillantotta úti célját a Manhattani Közkönyvtár épületét. Alig tíz perc múlva már a könyvtár feletti lakás ajtaján kopogott be. A harmadik kopogás után egy lány hangja szólt ki
-         Igen? Ki az? – a hangban mérhetetlen gyanakvás csengett
-         Én vagyok az Any, Tommy.
-         Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy az? – Any mindig is egy kicsit paranoid volt.
-         Én vagyok az Any nyisd ki az ajtót. – Tommy igyekezett higgadt maradni, ami figyelembe véve, hogy milyen fáradt, csodának tűnt.
-         Bizonyítsd be!
Tommy most unta meg a játszadozást. Kicsit összevonta a szemöldökét és erősen koncentrálni kezdett. A francba Any nyisd már ki az ajtót! Jól van na, nem kell kiabálni.
Zörögtek a láncok, elfordultak a kulcsok majd végül kinyílt az ajtó, és ott ált Any Man a maga 160 centis magasságával, hosszú vörös hajával, és megszámlálhatatlan szeplővel.
-         Szia Tommy – köszönt ártatlanul a lány – gyere be.
-         Köszi Any.
Tommy belépett, és megállapította, hogy a lakásban semmi sem változott. A könyvek most is halmokban álltak a padlótól, a plafonig, és a sarokban még mindig üzemelt az a                 gép-monstrum ami legalább 5 számítógép házból és 4 monitorból állt.
-         Hol van Kyra? – kérdezte a fiú Any élettársára utalva.
-         Hoz nekem egy kis nassolni valót – felelte a lány miközben minden zárat újra elfordított és elindult a számítógép sarok felé. Az egyik asztalról felvett egy barna mappát, amit oda nyújtott Tommy-nak.
-         Ez micsoda? – kérdezte a fiú miközben átvette az aktát.
-         Minden amit a Végzet Lándzsájáról elő tudtam keríteni 24 óra alatt – felelte Any, majd elnevette magát, Tommy döbbent tekintetére – Mit hittél, hogy csak te beszélgetsz Lazarussal? Hát elfelejtetted, hogy ő volt a mesterem? Amint megtudtam miről beszéltetek, tudtam, hogy meg fogsz keresni engem. Így előre dolgoztam, hogy ne keljen várnod.
Tommy abbahagyta a megdöbbenést amikor eszébe jutott, hogy Any a legintelligensebb  víz-démon akit ismer. A lány IQ-ja meghaladta a mérhető tartományt. Nem is értette miért nem egyből ide jött.
-         Te mire gondolsz? – kérdezte reménykedve a lányt
-         Sajnálom Tommy, de fogalmam sincs mire készülnek – válaszolt Any, csalódott hangon – az persze nyilvánvaló, hogy a Lándzsával akarják feláldozni a lányt, de, hogy ez miért jó nekik, arról elképzelésem sincs
-         Azért kösz Annie – Tommy igyekezett, hogy ne látszódjon mennyire tanácstalan lett.
Ha Any-nek nincs ötlete, akkor neki aztán főleg nincs. Gyorsan átlapozta a kapott adatokat: leszúrták vele Jézust….három részre tört….Hitlernél volt egy darab….2000-ben újra egyesítették a három darabot. Semmi olyan amiről Tommy nem tudott. Az utolsó lapon Christy és a Lándzsa lehetséges kapcsolatai voltak részletezve amiből az derült ki, hogy a lány most először került 500 km-nél közelebb a Lándzsához.
A zár csörgése zökkentette ki a töprengésből. Az ajtó kinyílt és Any élettársa Kyra Wild lépett be az ajtón.
A lány csak biccentett Tommy-nak , majd egyből odament Any-hez és megcsókolta. A kezébe adta a barna papírzacskót amiből sütemény illat áradt, majd Tommy felé fordult és a karjait összefonta a mellei előtt.
- Mit keresel itt Straus? – kérdezte fenyegető hangon
- Csak némi információt – felelte Tommy, miközben felemelte az Annie-től kapott mappát.
Kyra rá se nézett, hanem továbbra is szúrós tekintettel nézett Tommy-ra. Úgy tűnik még mindig nem tudta, megbocsátani, hogy a fiú két éve terepre vitte Any-t és a lány majdnem ott is maradt. Ha nincs Kyra ott is marad.
-         Ha megkaptad amit akartál mehetsz is.
-         Igen igazad van – felelte Tommy, nem akarta szándékosan feszíteni a húrt – Megyek is. Szia Any és köszönöm.
-         Szia Tommy – köszönt a lány könnyednek szánt hangon, de látszott, hogy ő is feszült.
Tommy nem várta meg amíg a zárakat kinyitják, hanem egyszerűen csak eltűnt a fellobbanó lángokban.

3. fejezet

Interjú a Démonnal


Szombat este volt, és Christy úgy döntött beleveti magát a New York-i éjszakába. Fölvett egy rövid bőr szoknyát, egy fekete toppot, és a fekete bakancsát. A biztonságra is gondolva, egy rugós kést, és egy sokkolót tett a táskájába. Bezárta a lakást, és elindult, hogy felderítse a klubbot amit még napközben látott néhány saroknyira. Gyalog indult el, a Vérivó nevű klub felé, közben éberen figyelt mert tudta, hogy a Manhattani utcák éjszaka híresen veszélyesek.
A klub bejárata előtt fiatal fiúk és lányok várták, hogy bemehessenek. A legtöbben hasonlóan voltak felöltözve, mint Christy. A lány beállt a sorba, és miközben várakozott megnézte, miféle alakokkal tervezte, hogy együtt bulizik. Erősen kisminkelt lányok ( nem ezt hívják gótnak? ), és hasonló sminkben virító fiúk, két szolidabban öltözött lány, és egy disco-patkánynak tűnő csapat. Csodás felhozatal.
- Hello kislány, bevigyünk?
Christy a hang irányába fordult, hogy kihez szólt a srác, és akkor látta, hogy hozzá szólt. Biztos ami biztos kérdőn felvonta a szemöldökét, és magára mutatott.
-         Igen te szépségem – bólintott a fiú, aki nem tűnt idősebbnek Christy-nél – ismerjük a kidobót.
Christy bólintott, majd hagyta, hogy a fiú kézen fogja és előre vezesse az ajtót elálló nagydarab fekete biztonsági őrhöz. Az őr amikor meglátta, hogy jönnek csak bólintott, és félre húzta a kordont. Miközben elmentek mellette az a srác aki Christy kezét fogta összeütötte vele az öklét, és már bent is voltak a Vérivó-ban. A klub, mint a neve is sejtette, a vámpírokat választotta fő motívumnak. A vörös és a fekete volt a domináns. A mennyezetről ketrecek lógtak le amiben lenge öltözetű lányok vonaglottak, az arcuk kifehérítve, a szájukon művér. A dübörgő zene megfelelt, az ilyen zajos helyektől elvártaknál. Christy éppen körbe nézett amikor a két srác egy távolabbi box felé húzták a lányt. Amikor leültek a fiú aki idáig vezette oda hajolt hozzá.
-         Kérsz valamit inni? – kérdezte hangosan, hogy túlharsogja a zenét
-         Igen egy Bacardit kérek – kiabált vissza Christy.
A srác bólintott majd intett a társának, aki el is indult a pult felé.
- Egyébként engem Vincent-nek hívnak – kiabálta Vincent – Téged, hogy hívnak?
- Az én nevem Christina – felelte a lány, és érezte, hogy kezd berekedni – és a barátodat, hogy hívják?
- Ő Adrian.
Ekkor érkezett vissza Adrian az italokkal.
-         Miről csevegtek itt nélkülem? – kérdezte Adrian, neki is kiabálnia kellett.
-         Csak túlestünk a formaságokon – válaszolt Vincent – a hölgy Christina.
Adrian és Christy kezet fogtak.
-         Olyan nagy itt a zaj – üvöltötte Vincent – Nem keresünk valami csendesebb helyet ahol beszélgethetünk?
Christy nem akart válaszolni, mert már fájt a torka a kiabálástól, ezért csak bólintott. Mindhárman felálltak, majd Vincent a klub hátsó része felé biccentett a fejével, és tátogott is valamit amit Christy ’’hátsó ajtóként” értelmezett, ezért bólintott és követte a fiút, a tömegen át. Mikor kiléptek az ajtón egy kis sikátorba érkeztek, ahol a benti zajhoz képest tapintani lehetett a csendet. Christy-nek gyanús lett a helyzet ( csak most kislány? ), ezért vissza akart menni a klubba, de Adrian elállta az ajtót.
-         Vissza szeretnék menni, kicsit hideg van – mondta lassan Christy miközben benyúlt a táskájába és megmarkolta a sokkolót.
-         Ugyan már, csak egy kicsit szórakozunk – nevetett fel Adrian miközben éhes tekintettel figyelte a lányt
-         Mért csináljátok ezt? – Christy nem akarta, hogy érződjön a hangján mennyire fél.
-         Tudod megéheztünk egy kicsit – felelte Adrian és a lány háta mögé pillantott.
Christy tudta, hogy Vincent ezt a pillanatot választotta a támadásra. Ezért kirántotta a sokkolót és villámsebesen megpördült, hogy leszerelje a mögötte álló fiút, de az gyorsabbnak bizonyult nála. Elkapta Christy karját a csuklójánál, majd kicsavarta, hogy elejtse a sokkolót, a lányt pedig hátra csavart karral a szemközti falhoz lökte. Christy már azt hitte vége van, amikor megérkezett a lovasság.

*

Tommy egésznap otthon volt, és az Any-től kapott adatokat tanulmányozta. Mire végzett úgy érezte, hogy a téma szakértőjévé vált. Úgy tűnt a Lándzsa többet tud annál, mint, hogy egy elpusztíthatatlan fegyver. Megnövelte hordozója erejét, és a vámpírokat megvédte a démonok elemi erejétől. Ez mind szép és jó, de, hogy jön a képbe Christy? Erre a kérdésre még nem találta meg a választ, és nagyon úgy nézett ki, hogy nem is fogja. Fáradtan megdörgölte a szemét majd az órájára nézett. Alig három óra múlva Nathan jelentést tesz a Magiszternek és csak isten a megmondhatója, mit tesz Tyron..
Hirtelen eszébe jutott valami. Felpattant a fotelből ahol eddig ült, és a telefonhoz ment. Tárcsázott, és a második csengésre fel is vették.
-         Igen? Ki vagy? – kérdezte egy unott férfi hang
-         Zed? Tommy vagyok.
-         Tommy drága cimborám – élénkült fel Zed hangja – hogy vagy?
-         Mint aki két napja nem aludt – felelte a fiú, a valóságnak megfelelően.
-         Igen tényleg olyan a hangod, mint a mosott szarnak – jót nevetett a saját viccén.
-         Zed segítség kéne.
-         Miféle segítség? – Zed hangja óvatos lett.
-         Gyűjts össze néhány megbízható embert, és vidd őket a Met-be.
-         A lándzsa miatt? – kérdezte Zed – Hé haver, az a hely atom biztos. A Liga mindenhova védőrúnákat helyezett  el.
-         Én is tudom, Zed. De a vámpíroknak kell a Lándzsa. Valamit biztos kitalálnak, hogy megszerezzék.
-         És azt szeretnéd ha extra védelmet biztosítanánk?
-         Ha nem túl nagy kérés…
-         És mégis meddig?
Tommy gyors fejszámolást végzett.
-         Hétfőig.
-         Rendben Tommy, összehívom a fiúkat és játsszuk a bébiszittert. – mondta Zed – De ugye tudod, hogy az adósom leszel
-         Igen Zed tudom, és szólj ha törleszteni kell.
-         Meglesz Tommy. Hívlak ha van valami.
Nem köszönt el, csak bontotta a vonalat. Tommy egy kicsit megnyugodott. Habár nem tudta mi a terv, azzal, hogy elérhetetlenné tette számukra a Lándzsát, egy kis homokot szórt a gépezetbe. Több, mint a semmi.
Egy ideig még egy helyben állt, valami okos ötlet után kutatva, de semmi sem jutott az eszébe. Nincs más hátra újra beszélnem kell Christy-vel. Ő az egyetlen aki bárminemű magyarázattal szolgálhat. A fiú magához vette a fegyvereit, majd elindult, hogy megkeresse a lányt.
Azon a tűzlétrán jelent meg, ahol első éjszaka is szemmel tartotta a lányt. Az ablakon benézve látta, hogy Christy bulizni indul, legalábbis az öltözete erre engedett következtetni. Végignézte, ahogy elhagyja, a lakást, majd gyorsan pozíciót váltott, hogy az utcán is nyomon tudja követni, merre megy a lány. Egyik háztetőről a másikra teleportálva követte, míg végül, úgy tűnt megérkeztek az úti céljukhoz. Remek, pont a Vérívó? A város köztudottan vámpír-fennhatóság alá eső klubja. Mért pont ide? Hacsak, nem tényleg a kezükre játszik. Tommy látta, ahogy Christy beáll a sorba, majd nem sokra rá két vámpír lép oda hozzá. Valamit beszéltek, aztán az egyik karon ragadta a lányt és a sort megkerülve a bejárathoz vezette. Hamar el is tűntek a klubban.
Tommy teljesen tanácstalan volt. Oda nem mehet be, mert azonnal darabokra tépik, akármilyen jó harcos. De ha csak itt áll és vár, könnyen lehet, hogy megölik Christy-t. Már éppen beletörődött az öngyilkos küldetésbe amikor kinyílt a klub hátsó ajtaja. A barna hajú vámpír lépett ki rajta, nyomában Christy-vel. A sort a szőke vámpír zárta, aki megállt az ajtóban. Újabb rövid párbeszéd következett, majd a barna vámpír a sikátor falához szorította a lányt. Tommy-nak több se kellett. Azon nyomban teleportált, és a barna hajú vámpír mögött jelent meg. Mielőtt a srác feleszmélt volna Tommy megragadta a vállát és a társa felé dobta. Egy gyors pillantással ellenőrizte, hogy Christy jól van-e, majd a két vámpír felé fordult. A barna hajú éppen akkor tápászkodott fel, társa a szőke pedig mellette ált, és Tommy-t méregette.
-         Nem kellet volna beleavatkoznod démon – fenyegetőzött szőke-vámpír – Most téged is meg kell, hogy öljünk.
Tommy nem pocsékolta az erejét frappáns válaszokkal, mert tudta, hogy veszélyes környéken vannak és sietnie kell. Amint a két vámpír elindult,  hogy neki rontsanak felemelte a két kezét, és a tenyereiből kicsapó lángoszloppal hamuvá égette őket. Amikor a lángok robajlása elhalt, hallotta, hogy felfedezték őket, és újabb vámpírok közelednek. Gyorsan Christy felé fordult, felrántotta a lányt a földről ahol eddig gubbasztott ( biztos sokkot kapott ) majd elindult vele az ellenkező irányba, mint ahonnan a támadókat sejtette. Kerülő úton jutottak vissza a lány lakására. Az ajtóban még mindig kábán Christy elővette a kulcsait és kinyitotta az ajtót. Amikor bent voltak, Tommy bezárta az ajtót, elfordított a zárat és a reteszt is elhúzta. Majd biztos, ami biztos, alapon tenyerét a zárra tette, és beolvasztotta a kulcs-lyukat, hogy senki ne tudjon a zárat megpiszkálva bejönni. Amikor ezzel végzett, megfordult, és látta, hogy Christy a kanapén ül és riadt tekintettel őt bámulja.

*
Ilyen nincs, ez nem történik meg. Christy nem tudta felfogni az elmúlt egy óra történéseit. Az este jól indult, szerencsésen bejutott a klubba, néhány helyes srác társaságában. Sajnos róluk kiderült, hogy mégse olyan helyesek, és a klub mögötti sikátorban megpróbálták megerőszakolni őt.
Majdnem sikerült is nekik, amikor megjelent Tommy is olyan könnyedséggel, mintha csak egy legyet hajtana el, leszedte róla Vincentet. Christy a fal tövében kuporogva figyelte, ahogy Vincent feltápászkodik a földről, és Adriannal együtt Tommy-ra vicsorognak
( vicsorognak? ). Adrian mondott is valamit de Christy nem igazán értette, hogy mit. Ekkor mindketten Tommy-ra akartak támadni, de a fiú felemelte a karjait, és valamiféle kézi lángszóróval elégette a két fiút. Majd, mint akit hidegen hagy a kettős gyilkosság Christy felé fordult, felsegítette őt a földről, és hazakísérte a lányt. Honnan tudja hol lakom? Az ajtóban állva Christy reflexből elővette a kulcsait és kinyitotta az ajtót. Amikor bent voltak érezte, hogy a lábai nem bírják el, ezért lerogyott a kanapéra, és onnan figyelte Tommy ténykedéseit.
A fiú bezárta az ajtót, mind a két zárat elfordította és még a reteszt is ráhúzta. Istenem, össze vagyok zárva egy gyilkossal. Christy látta, hogy a fiú valamit még matat a zárral, és amikor ellépett az ajtótól a lány észre vette, hogy a kulcs-lyuk eltűnt. Mintha megolvadt volna az egész zárszerkezet. Ekkor Tommy felé fordult, és legnagyobb rémületére le is térdelt elé.
- Jól vagy Christy? – kérdezte, olyan hangon mintha minden rendben lenne.
Christy legszívesebb segítségért sikítozott volna, de félt, hogy úgy jár, mint Adrian, vagy Vincent.
-         Nyugi nem fogod úgy végezni, mint az a kettő, garantálom. – mondta Tommy mintha csak meghallotta volna a lány gondolatait.
Christy kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de elsőre nem jött ki hang a torkán. Másodszorra is nekifutott és ezúttal sikerült is kimondania amit akart.
-         Te megölted őket – mondta alig hallhatóan.
Tommy néhány pillanatig habozott, és csak aztán felelt a vádra.
-         Technikailag igen. De segítene a dolgon ha azt mondanám, hogy már halottak voltak?
Christy szemöldöke az egekig szaladt.
-         Mért mik voltak zombik? – a lány idegesen felnevetett
-         Vámpírok – mondta a fiú, és ezzel sikerült is elérnie, hogy Christy abba hagyja a vihogást.
-         Vámpírok? – Remek: gyilkos és őrült. Nyerő párosítás.
-         Igen Christy vámpírok. Vérszívók. Élő halottak. Nosferatuk. Vámpírok – Tommy úgy beszélt, mintha a lány egy értetlen kisdiák lenne.
-         Tommy utálom, hogy nekem kell felvilágosítanom téged, de vámpírok nem léteznek. Sőt a Mikulás sem létezik.
Tommy erre a kijelentésre elmosolyodott.
-         Nos a Mikulásról semmi biztosat nem állíthatok, de azt biztosan tudom, hogy vámpírok léteznek. És kettő ma este megpróbált megölni téged.
Christy  némán fürkészte a fiút, hogy valamit észre vegyen az arcán. Egy apró jelet amiből megállapíthatná, hogy a srác dühöngő őrült, és kényszerképzetei vannak. De nem, Tommy arcáról csak halálos komolyságot lehetett leolvasni.
-         Szóval vámpírok tényleg léteznek? – kérdezte a lány, de maga sem hitte amit mondott.
-         Igen Christy, tényleg léteznek. – bólintott Tommy – te magad is láttad a fogaikat.
Christy felidézte a sikátort, és azt ahogy Adrian és Vincent rávicsorognak Tommy-ra. A fogaik természet ellenesen hosszúak voltak. Főleg a szemfogak. Jó tegyük fel, hogy vannak vámpírok, és mi a helyzet…
-         Szóval te valami vámpírvadász vagy hi-tech fegyverekkel? – szegezte Tommy-nak a kérdést a lány.
-         Miféle hi-tech fegyverek? – a fiú arcán teljes értetlenség tükröződött.
-         Hát az a lángszóró, amit a kabátujjadban tartasz. – mutatott az említett ruhadarabra.
Tommy szó nélkül felhajtotta a ruha-ujját, és megmutatta a lánynak, hogy ő is lássa: szó sincs semmiféle lángszóróról. Christy szeme elkerekedett a döbbenettől.
-         Akkor hogyan….?
-         A tüzet? – amikor a lány bólintott, Tommy felemelte a tenyerét, amiben hirtelen lángra lobbant a levegő, majd egy közepes méretű tűzgolyó kezdett izzani a fiú kezében. Christy olyan gyorsan hátrált el, hogy leesett a kanapéról a földre. Amikor feltápászkodott, még mindig ott volt a tüzes gömb. Szóval nem hülyültem meg.
-         És ez nem éget meg? – Pont ez volt a legfontosabb kérdés?
-         Nem – felelte Tommy készségesen – De te ne érj hozzá mert könnyen elhamvadhatsz.
A fiú még néhány pillanatig bámulta a tüzes jelenést, majd ökölbe szorította a tenyerét és a tűzgolyó füstté vált.
- Szóval akkor te valami vámpírvadász mutáns vagy? Mint az X-men-ben?
A lány döbbenetére Tommy elnevette magát.
- Még, hogy X-men. – kacagott a fiú – Persze és én lennék a Rozsomák.
Christy igyekezett durcás képet vágni, mert sejtette, hogy Tommy most kigúnyolja. Sikerült is elérnie, hogy a fiú elszégyellje magát, abba hagyta a nevetést, és lesütötte a szemét.
-         Bocsi, nem akartam nevetni.
-         Mégis nevettél. – Christy igyekezett továbbra is mérges arcot vágni pedig már nem is haragudott – Visszatérve az előbbi kérdésre: ha nem valamiféle mutáns szuperhős vagy akkor mi?
A lány látta, hogy a fiú hezitál a válasszal. Csak nem hazudni akar nekem? Most?
- Démon vagyok.
Christy csak pislogni tudott. Ma este egy életre bepótolom a megdöbbenést. Nem tudta erre mit mondhatna. A vámpírok egy dolog ( úgy is néztek ki ), de démonok?
-         Nem akarlak megsérteni, de nem úgy nézel ki, mint egy démon.
Tommy arcán látszott, hogy nem érti Christy mire céloz ezért gyorsan megmagyarázta.
-         Tudod, rücskös szörny pofa, szarvakkal, meg karmos kezekkel, és csecsemőket eszik.
-         Ja, az csak mitológia – mondta Tommy amikor rájött, mire gondol a lány – az emberek tévképzetei, amivel egymást riogatják. Az igazi démonok olyanok, mint én, és a legfőbb célunk nem az utódaik elfogyasztása, hanem, hogy megmentsük a lelküket.
Christy elgondolkodott. Választ kapott egy kérdésre, de ezer másik ötlött fel benne. Ahogy Tommy arcára nézett, tudta, hogy a fiú kész lenne az összest, meg is válaszolni.
-         Főzök egy teát. Kérsz te is? – Ezzel  felpattant, mert érezte, hogy valami normálisat kell csinálnia, különben bedilizik.
-         Igen kérek szépen. – felelte Tommy és követte a lányt a konyhába.

*

Tommy aggodalmasan ült le a konyhai asztalhoz. Tudta, hogy a lány még nem fogyott ki a kérdésekből. A teafőzés, csak ürügy amivel összeszedheti a gondolatait. De bármit is kérdez nem fogok hazudni.
Tommy az órájára pillantott, és csak abban reménykedett, hogy még időben befejeződik a kihallgatás, mert neki is voltak kérdései. Bár abból amit eddig láttam, Christy is zsákutca. A lány felforralta a vizet, kiöntötte két bögrébe, majd az egyiket Tommy-nak adta. Kibontott két filtert és az egyiket beletette a fiú bögréjébe.
-         Cukrot kérsz?
-         Köszi nem. – nincs az a cukor mennyiség ami most segíthetne neki.
Christy a saját teájába két kanál cukrot szórt, elkeverte, majd belekortyolt. Tommy a lány arcát fürkészte, de semmit nem tudott kiolvasni belőle. Az agyában pedig nem fog kutakodni.
Egy darabig még mindketten úgy csináltak, mintha a tea kötné le őket, végül Tommy nem bírta tovább a csendet.
-         Szóval mit szeretnél tudni?
Christy halványan elmosolyodott a kérdésre.
-         Tommy én mindent tudni akarok. Hogy ki vagy te, hogy mi vagy te, hogy mi ez az egész, egyáltalán mi ez az egész titkos, démon-vámpír dolog? – a lány hangja kezdett hisztérikussá válni, ezért Tommy gyorsan a szavába vágott.
-         Jó akkor kezdjük az elején. Hogy ki vagyok? Ugyan az a srác akit gyerekkorodban ismertél. Ismerted a szüleimet, gyakran vendégeskedtél nálunk. Még mindig Tommy vagyok. Az hogy mi vagyok, már összetettebb dolog. Démon vagyok, de ez csak egy név amit az őseink adtak a fajtánknak. Olyan lény vagyok akinek természetes affinitása van a tűz manipulálására. Ami pedig a démon-vámpír kapcsolatot illeti? A két nép már évezredek óta harcban áll egymással, de idáig egyik fél, se tudott döntő fölényre szert tenni.
Tommy amikor befejezte, Christy-re nézett, és azt figyelte vajon nem zúdított-e rá hirtelen túl sok információt. A lány a bögréjébe bámult miközben láthatóan a hallottakat emésztette, és újabb kérdéseket fogalmazott meg magában. Tommy-nak nem is kellett sokáig várnia. Úgy tűnt, Christy belelendült a faggatózásba. Mindenre rákérdezett: Hogy honnan származnak a démonok és a vámpírok? Hogy miért és mióta harcolnak? Hogy Tommy, hogy szerezte a képességeit? És ha így született, akkor a szülei is démonok? Hogy vámpírnak és démonnak lehet közös gyereke? Szóval nem minden vámpír gonosz? És itt New York-ban hányan vannak?.
Tommy igyekezett minden kérdésre válaszolni. Az eredet történetükkel kezdte. Mesélt Hiram-ról és Valac-ról a két alkimistáról akik az örök életet kutatták, és hogy a kísérletek során Hiram megalkotta az első vámpírokat, akik bár nem öregedtek, de ehhez emberek vérét kellett inniuk. Valac pedig, hogy az embereket megmentse attól, hogy a lelkük elkárhozzon megalkotta az első démonokat ( ő maga nevezte így őket, mert a legenda szerint az ördöggel paktált, hogy a harcosok irányítani tudják az elemeket ), hogy felvegyék a harcot a vámpírokkal. Az első háborúk Atlantisz pusztulásához vezettek.( igen tényleg létezett, de nem elmerült hanem felrobbant ) De néhány vámpír és démon kiáramlott a kontinensekre, hogy ott folytassák a harcot, és mivel mindkét faj képes volt szaporodni ( a vámpírok harapással, a démonok természetesebb módon ) a harcok a mai napig zajlanak. Aztán beszélt a démonok hierarchiájáról, ami igen egyszerű volt. Minden nagyobb városban volt egy Liga-tanács, ami öt főből állt. A négy nagy klán egy képviselőjéből (a Föld- , a Tűz- , a Víz- és a Levegő-démonok klánja), és a Magiszter-ből , aki mindig másik klánból került ki, és a kinevezése halálig tartott ( New York Magiszterét Jonathan Tyron-nak hívják ). Végül beszélt saját magáról is.
Arról, hogy egy démon nemzette, és egy vámpír szülte ( ritka, de nem egyedi eset ). Arról, hogy miért jött New Yorkba tanulni ( apám föld-démon, így nem tudott tűzmágiára tanítani ). Mesélt a tanításáról, a démonokról akikkel találkozott, és a vámpírokról akiket megölt.

Mire Tommy a történet végére ért már vasárnap volt, de úgy tűnt Christy még nem fáradt. Vagy csak nem mer elaludni mindazok után amit elmondtál.
A fiú nem tudta, hogy Christy mennyit hitt el a történetből, ő azonban nem hazudott. Némán figyelte a lányt, és várta, hogy mondjon valamit. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Christy bögréjében ugyan annyi tea volt mint három órával ezelőtt. Egy örökkévalóságnyi hallgatás után Christy felpillantott a kezében lévő bögréről, és Tommy idegesen várta mit fog mondani.
- Ez sok mindent megmagyaráz. – összeszedte magát és erősebb hangon folytatta – Úgy értem gyerekkorunkban, egy csomószor volt olyan érzésem, mintha olvasnál a gondolataimban. Most kiderül, hogy igazam volt.
Tommy nem tudta erre mit feleljen. Elmondta Christy-nek, hogy képes olvasni az emberek gondolataiban, és hogy kiskorában ezt még nem igazán tudta irányítani. De leszögezte, hogy amióta New York-ban van nem olvasott az agyában. Mindenesetre jó jel, hogy mosolyog. Ez igaz volt. A lány mosolygott a gyerekkori emlék hatására.
-         Sírtam amikor elmentél – mondta csendesen Christy
-          Te sírtál? – kérdezte Tommy döbbent hangon – De hát miért?
-         Mégis mit gondolsz miért? – kérdezett vissza Christy bánatos mosollyal az arcán – Talán mert azt hittem, hogy soha többé nem látom a barátomat. A fiút akiről azt hittem, hogy majd megkéri a kezem, és összeházasodunk.
Christy szemébe könnyek gyűltek. Tommy nagyon szerette volna ha nem folytatja ezt a vallomást, de nem volt ereje megállítani a lány előtörő szavait.
-         Aztán tíz év múlva újra találkozunk, és pont itt New York-ban. Egyből eszembe jutottak a régi érzéseim, és azt hittem már ott a kávéházban elsírom magam a boldogságtól, de sikerült visszatartanom, mert sejtettem, hogy te még mindig ugyan azt a copfos kislányt látod bennem akit régen.
A lány egy szalvétával megtörölte a szemét, kicsit összeszedte magát, de még mindig remegő hangon folytatta.
- Soha nem felejtettelek el téged. Rád gondoltam mikor középiskolába mentem. Vagy amikor először voltam szerelmes. Sőt még akkor is amikor Amerikába jöttem. Amikor megtudtam, hogy utazhatok, egyből eszembe jutott, hogy talán találkozhatunk, és hogy vajon elfelejtettél-e.
Úgy tűnt a lány kifogyott a szuszból, vagy csak hirtelen megrettent mind attól amit itt bevallott Tommy-nak. Tommy se tudta, hogy mit mondjon, de érezte, hogy valamit mondania kell.
-         Én se felejtettelek el soha téged.
Christy erre felkapta a tekintetét, és Tommy a könnyeken át reményt látott a lány szemében.
-         Egyébként milyen érzés? – kérdezte Christy, miközben kitörölte az újabb adag könnyet a szeméből.
-         Mi, milyen érzés?
-         Tudod. Amikor behatolsz valakibe. – Christy egyből elvörösödött, amikor rájött, mit is mondott – Úgy értem a gondolataikba. – javította ki magát gyorsan.
-         Minden embernél más. – felelte Tommy nyugodtnak szánt hangon, miközben helytelen gondolatok cikáztak az agyában. Perverz kurafi!
-         És azoknak akikbe behatolsz? – úgy tűnt a lány, most szándékosan használja ezt a kifejezést. – Azoknak milyen érzés?
-         Nem tudom. – válaszolta a fiú – Még sose kérdeztem meg tőlük.
-         Én elmondanám milyen volt, miután megtetted.
-         Mi? – Tommy nem tudta, kiszűrni, a megdöbbenést a hangjából. A gondolatai, pedig minden eddiginél vadabb táncot jártak.
-         Olvass a gondolataimban. – kérte Christy – Tudni szeretném milyen érzés.
Tommy hosszan fürkészte, a lány arcát. Ő is meg akarta tenni, de még így se érezte helyén valónak, hogy Christy engedélyt adott rá.
-         Biztos? – csak egy bólintás volt a válasz – És mennyire mehetek mélyre? – Na jó ez kezd nagyon kétértelmű beszélgetés lenni – Mennyit olvashatok ki? – Így egy fokkal jobb.
-         Amennyit csak szeretnél – felelte a lány – Nézd meg mi történt velem az elmúlt tíz évben.
Tommy még néhány pillanatig habozott, hátha Christy meggondolja magát, de a lány arca eltökélt volt.
-         Rendben. – mondta a fiú és nagy levegőt vett. Koncentrálni kezdett, miközben Christy szemébe nézett, és szinte azonnal elárasztották, a lány gondolatai, és emlékei. Látta Christy-t, ahogy a szüleinek mutatja az értesítőt, hogy megnyerte a New York-i állást. Látta ahogy fél tucat tanár előtt ülve éppen irodalom érettségit tesz. A szalagavató estéjét, ahol a lány gyönyörű fehér ruhában lejtett a parketten. Látta amint lassan odahajolt egy magas szőke sráchoz, hogy életében először csókolózzon. És látta azt az ominózus napot, amikor Tommy-t búcsúztatták mielőtt Amerikába ment volna. A lány végig mosolygott, és nevetett a búcsú-vacsorán, de amikor hazament bezárkózott a szobájába és órákon át sírt. Tommy mindezt látta, és még ennél is többet, de a látványnál sokkal fontosabbak voltak a lány érzései, amik az emlékekkel együtt érkeztek. Az érzések, amikkel megélte ezeket az eseményeket, és életének pillanatai, amikor a fiúra gondolt. Mikor már úgy érezte túl sokat is látott, kijött a lány gondolatai közül, és némán emésztette, az átélteket.
-         Hát ez érdekes volt – mondta Christy. Tommy látta, hogy a lány megint elpirult. Talán, mert rájött mi mindent láthattam.
-         Jól vagy? – kérdezte a fiú riadtan. – Ugye nem fájt, vagy valami? Ilyen mélyen még senkiben sem olvastam.
-         Nem egyáltalán nem fájt. – nyugtatta meg gyorsan – Inkább olyan volt, mintha hirtelen eszembe jutott volna minden emlékem. Még olyanok is amikről nem is tudtam, hogy emlékszem rájuk.
-         Szóval láttad, amit én láttam? – kérdezte Tommy miközben érezte, hogy ő is elpirul. Bizonyos részeknél ugyanis hosszabban elidőzött, mint kellett volna.
-         Nincs semmi baj Tommy – mondta a lány, miközben lassan felállt és megkerülte az asztalt ami eddig elválasztotta őket. – Nincs semmi baj – mondta már szinte suttogva, miközben lassan odahajolt a fiúhoz. Tommy tudta mire készül Christy, ezért ő is felemelte a fejét, hogy a lány ajkai könnyebben elérhessék az övéit.

*

Tommy ajkai puhák voltak és édesek. A csókja forró, mégis gyengéd. Amikor vége volt, és az ajkaik szétváltak, csak szótlanul nézték egymást. Christy ugyanazt a tüzet látta lobogni a fiú szemében amit magában is érzett. Mintha évek óta szeretők lennének, beleült Tommy ölébe, átkarolta a nyakát, miközben újra megcsókolta a fiút. A nyelvét mohón Tommy szájába lökte, ahol a két nyelv vad kergetőzésbe kezdett. Christy érezte, hogy Tommy kezei, a toppja alatt a derekára, és a hátára siklanak. Erre ő is, hogy kezdjen valamit a kezeivel beletúrt a fiú barna fürtjeibe. Tommy kezei egyre feljebb csúsztak a lány hátán, mire Christy szolgálatkészen a magasba emelte a karjait, hogy a fiú lehúzhassa róla a felsőjét. Egy pillanat múlva a topp már a konyha közepén hevert. Tommy lágyan a szájába vette a lány bal mellét, és finoman nyalogatni, és szopogatni kezdte az érzékeny bimbót ami szinte rögtön meg is keménykedett. Christy megfeszítette a hátát, és kitolta a mellét, hogy a fiúnak minél kényelmesebb hozzáférést biztosítson. Egy örökkévalóságnyi idő múlva Tommy kiengedte szájából a lány mellét, majd rögtön áttért a másikra. Amikor Christy megérezte a fiú nyelvét a jobb mellbimbóján felnyögött az élvezettől.
A lány érezte, hogy Tommy hirtelen a combjai alá nyúlt, majd anélkül, hogy abbahagyta volna a mellének a kényeztetését felemelte és bevitte a hálószobába. Miután lefektette az ágyra, Christy felnyúlt és lerángatta Tommy-ról a pólóját. A fiúnak széles izmos mellkasa volt, a bal mellén egy fura tetoválással. Christy magára húzta Tommy-t és újra megcsókolta, miközben a fiú olyan mozdulatokat tett a csípőjével, mintha már a lányban mozogna. Tommy újra lefelé haladt Christy nyakán a mellei felé, de ezúttal nem állt meg, hanem miután gyors csókot lehelt a két formás kebelre, tovább haladt lefelé a lány hasán, az ágyéka felé. Christy ködös elméjével sejtette mire készül Tommy, de semmi nem jutott eszébe, hogy miért állítsa le. Hátra dőlt az ágyon és hagyta, hogy a fiú lehúzza róla a szoknyát, és a piros bugyit, amit a lány nedvei már teljesen eláztattak. Christy kicsit felemelte a fejét, hogy lássa Tommy-nak mi a véleménye a látványról, és elégedetten konstalálta a fiú arcán tükröződő elragadtatást, amivel a lány ágyékához hajolt a szájával. Christy szívesen végignézte volna a műsort, de amint megérezte Tommy nyelvét a punciján, feje erőtlenül hátra hanyatlott, teste ívben megfeszült, a levegőt pedig nagy sóhajjal szívta be, majd fújta ki.
Christy a mennyekben járt, Tommy fantasztikusan jól bánt a nyelvével. Simogatta a lány csiklóját, pont olyan intenzitással ami az orgazmus szélére sodorta az extázisban vonagló lányt. Néha a hüvelyébe is belenyalt, pont olyan gyakorisággal, hogy még jobban fokozza Christy gyönyörét. Tommy hirtelen átkarolta a lány combjait, és szinte teljesen befúrta az arcát a puncijába. Christy felsikkantott, a váratlan roham hatására. Eddig azt hitte jó volt, de most érezte, hogy az élvezetek egy új szintjére ért, ahogy Tommy elkezdte szopogatni a csiklóját, és szinte megdugta a nyelvével. A kielégülés nem is váratott sokáig magára. Christy testét görcsbe rántotta a hullámokban rátörő kirobbanó erejű orgazmus. A száját pedig olyan hangos sikoly hagyta el amit talán még a szemközti házban is meghallottak.
Amikor lihegve magához tért a sokkból, Tommy már újra felette volt. Valamikor útközben elvesztette a nadrágját, mert most teljesen meztelen volt ő is. Merev pénisze a lány combjához nyomódott, az ajkán a lány nedvei csillogtak. Christy felemelte a fejét, és megcsókolta Tommy-t. A fiú szájának fűszeres íze volt, ami nagyon is izgatóan hatott Christy-re. Enyhén szétnyitotta a lábát, hogy megkönnyítse Tommy-nak a dolgát. A fiú a csípőjét mozgatva a nyíláshoz irányította a farkát, majd lassan behatolt. Christy végig Tommy szemébe nézett, miközben a fiú pénisze fokozatosan egyre mélyebbre hatolt a testében. Amikor érezte, hogy a fiú teljesen kitölti, újra megcsókolta őt, miközben Tommy lassan kifelé haladt.
Már majdnem teljesen kijött, amikor irányt váltott és újra befelé haladt. Pont olyan intenzitással szeretkezett Christy-vel, ahogy a lány is szerette volna. Hogy fokozza Tommy élvezetét, néha az izmaival megszorította a péniszét, amit a fiú elégedett nyögésekkel fogadott. A szemkontaktus egy pillanatra sem szakadt meg közöttük, miközben mindketten egyre szaporábban szedték a levegőt.
Ahogy Christy közeledett az újabb orgazmushoz, Tommy változtatott a mozgásán, mintha csak megérezte volna, hogy a lánynak mi kell ahhoz, hogy az élvezete a legnagyobb legyen. Hosszú, kemény lökésekkel ostromolta Christy punciját, aki érezte, hogy minden lökésnél közelebb kerül a robbanáshoz. Már majdnem újra elélvezett, amikor megérezte, hogy Tommy is közel van a kilövéshez, de mintha visszatartaná. Hüvelyével még egyszer megszorította a farkát, ami meg is hozta, a kívánt eredményt. Tommy minden eddigieknél hangosabban felnyögött és bele élvezett a lányba. Ahogy Christy megérezte a kilövellő forró ondó-hullámot, ő is elélvezett, és meg kellett kapaszkodnia Tommy-ban, miközben amennyire csak tudta, magához szorította a fiút.
Tommy még néhány pillanatig Christy-ben maradt, majd kihúzta, még mindig merev farkát a lányból, és elégedetten sóhajtozva mellé feküdt. A lány befúrta magát a fiú karjai közé, aki készségesen át is karolta.
-         Jól vagy? – kérdezte a fiú, és a hangjában őszinte aggodalom csengett
-         Csodálatosan – felelte Christy mosolyogva, amit a fiú most nem láthatott – Jobban nem is lehetnék.
-         Akkor jó – a fiú még mindig aggódott valamiért, és Christy sejtette, hogy miért.
-         Nem baj, hogy olvastál a gondolataimban.
Néhány percig még nem érkezett válasz, és Christy már azt hitte tévedett.
-         Ne haragudj, nem tudtam megállni – mondta végül a fiú bűnbánó hangon.
-         Ugye tudod, hogy nem tehetsz ilyet az engedélyem nélkül?
-         Igen, tudom. – Tommy hangjából sugárzott a megbánás.
-         Akkor jó. – mondta, Christy, miközben megmarkolta az előtte meredező szerszámot. – Ezennel megengedem, hogy belenézz a fejembe amikor együtt vagyunk.
-         Köszönöm.
-         Látod, hogy most mire gondolok? – kérdezte Christy miközben lágyan simogatta Tommy péniszét
-         Igen – felelte szinte suttogva a fiú.
-         És? Akarod? – tette fel az újabb kérdést a lány, és megszorította a kezében tartott rudat.
-         Óh istenem – nyögött fel Tommy – igen akarom.
-         Hm. Helyes – ezzel előre hajolt és a szájába vette a fiú farkát.
Christy mélyen a szájába engedte a méretes hímtagot, és egy rövid ideig ott is tartotta. Majd elkezdte, nyalogatni és csókolgatni, miközben a heréket masszírozta. Mikor már úgy érezte eléggé megkínozta a fiút, újra a szájába vette Tommy szerszámát. Ezúttal azonban nem engedte el, hanem a fejének ütemes fel-le mozgatásával kényeztette Tommy-t. Christy elégedetten nyugtázta a fiú torkából feltörő nyögéseket és sóhajokat. Istenem Christy, ez fantasztikusan jó! Tommy hangja egyenesen az agyában szólt. Úgy tűnt nem csak olvasni tudja a gondolatokat, hanem sugározni is. A lányt azonban ez a felismerés most nem igazán érdekelte. Fontosabbnak tűnt, hogy kielégítse a fiút. Szája folyamatosan fel-alá siklott Tommy péniszén, nyelve körbe simogatta a merev farkat, miközben a kezével folyamatosan a fiú golyóit simogatta. Christy hallotta, ahogy Tommy egyre szaggatottabban veszi a levegőt, és érezte. hogy a farka egyre jobban lüktet.
Hirtelen megérezte a fiú kezét a vállán, mintha el akarná őt húzni. Christy én mindjárt… A lány ugyancsak gondolatban válaszolt, remélve, hogy Tommy meghallja. Csak nyugodtan. Úgy tűnt a gondolat célba ért, mert a fiú elengedte Christy vállát, és hátradőlve hagyta, hogy a lány befejezze amit elkezdett. Néhány pillanat múlva Tommy teste megremegett, és Christy szájába élvezett. A lány örömmel fogadta a fiú orgazmusát, és nem is engedte ki a szájából a szerszámát, amíg minden cseppet ki nem préselt belőle, és le nem nyalt.
Amikor végzett visszafeküdt a fiú ölelésébe, közben tovább cirógatta a péniszét, ami most ernyedten pihent a barna szőrzet között.
-         Most megbüntettelek. – mondta Christy mosolyogva.
-         Kérlek büntess meg még egyszer – vágta rá a fiú nevetve.
Christy is nevetett.
-         Ha rosszul viselkedsz meg is teszem.
Egy darabig szótlanul feküdtek, mialatt Christy továbbra is Tommy-t simogatta. A lány nem is tudta mit lehetne most mondani. Például, hogy észvesztő veled az ágyban? Veled is Christy.
A lány szeme kerekre nyílt a döbbenettől. El is felejtette, hogy Tommy hallja amit gondol.
- Én izé… úgy gondoltam…izé… - Christy nem is tudta, mit akar mondani
- Nem kell magyarázkodnod. – nyugtatta meg a fiú – Örülök, hogy élvezted.
A lány nagyon is élvezte ami közöttük történt, és remélte, hogy az estének még nincs vége.
- Tommy kérhetek valamit? – kérdezte csendesen.
- Mit szeretnél?
Christy próbálta, de nem tudta kimondani, ezért csak gondolt rá. Tommy-nak azonban úgy tűnt ennyi is elég volt. A férfiassága, amit a lány ez idáig simogatott újra életre kelt attól amit a fiú Christy fejében látott. Néhány pillanat múlva újra mereven ágaskodott a lány kezében. Christy izgatottan felkelt, és Tommy fölé térdelt. Lassan ráeresztette magát a fiú péniszére, behunyt szemmel élvezte, ahogy a vastag szerszám fokozatosan becsúszott a hüvelyébe. Amikor érezte, hogy a fiú teljesen kitölti a testét, előre hajolt és megcsókolta Tommy-t. A csók közben megemelte a csípőjét, majd visszaengedte, és ezt a mozgást ismételve szeretkezett a fiúval. Egy örökkévalóság múlva – Christy legalább is így érezte – felemelkedett Tommy-ról, és a csípőjét most előre hátra mozgatva meglovagolta a fiút. Christy egyre forróbbnak érezte a testét, ahogy egyre közeledett az orgazmushoz. Tommy megint pontosan tudta, hogy mivel fokozhatja a lány élvezetét. Felnyúlt és elkezdte Christy mellbimbóját masszírozni. A lány hátra feszítette a hátát, miközben hangosan felsóhajtott a gyönyörűségtől. Tovább ringott a fiú ágyékán, és élvezte kettőjük hangjának szimfóniáját. Amikor végül elérkezett a pillanat, Christy teste ívben megfeszült, és ahogy az orgazmus végig söpört rajta, a fiú combjaira kellett támaszkodnia. Eltompult érzékeivel érezte, hogy Tommy pénisze is lüktetni kezd, és forró magját a lány testébe élvezi. Amikor Christy teste elernyedt, erőtlenül Tommy mellkasára borult. Szaporán pihegett miközben hallgatta ahogy a fiú szíve vadul dübörög.
Jól vagy Tommy? Nem volt ereje megszólalni, de szerencsére nem is kellett. Persze Christy. Miért? A fiú hangja kábának tűnt. A szíved úgy ver, hogy mindjárt szívrohamot kapsz. Nyugi, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem. Nem is akarok most, hogy végre megkaptalak. És most, hogy megkaptál, mihez kezdesz velem? Azt majd holnap megbeszéljük, fáradt vagyok Tommy. Akkor aludjunk. A lány elhelyezkedett Tommy karjaiban, majd szinte azonnal elaludt.
Utolsó gondolata – hogy tényleg az övé vagy Tommy-é azt nem tudta megmondani – az volt, hogy ez egy csodálatos nap.

4. fejezet

Elfelejtett szavak

Mialatt Christy elszenderedett démoni kedvese karjaiban, a város másik felén egy sötét sikátorban fekete limuzin parkolt. Az autóban Augustus Drinian ült, hűséges szolgájával Maxwel-lel. Egyikük sem szólt egy szót sem, csak mozdulatlanul vártak valamire. Váratlanul felkavarodott az álló levegő az utastérben, és a Drinian-nal szemközti üres ülésen egy férfi jelent meg. Az idegen nagydarab embernek tűnt, feje ülőhelyzetben is súrolta az autó tetejét. Arcát és testét fekete, csuklyás köpennyel takarta el.
-         Késett. – vakkantotta Maxwell.
-         Ejnye Maxwell, ne légy tiszteletlen a vendégünkkel – Drinian hangja cseppet sem volt szemrehányó – Nyílván jó okkal várakoztatott meg minket.
-         Oda kellett figyelnem, hogy ne vegyenek észre. – az idegen hangját eltompította a kámzsa – Sejtik, hogy készül valami és most nagy a nyüzsgés a Ligánál.
Drinian csak legyintett.
-         Vaktában tapogatóznak. Fogalmuk sincs mire megy ki a játék.
-         Néhányan azért a jó irányba tapogatóznak – mondta a csuklyás gúnyosan – Arthur Zedmore néhány emberével a Lándzsát őrzik.
A vámpír néhány pillanatig elgondolkodott a hallottakon.
- Ez semmit nem jelent. Minden halad tovább. Elintézzük az őröket, maga megszerzi a Lándzsát.
- Rendben – bólintott a másik – És mi lesz a Tommy fiúval?
- Maxwell majd elintézi – biccentett Drinian az inasa felé.
A férfi egy ideig szótlanul fürkészte a két vámpírt.
- Szeretném ha legközelebb már csak a szertartáson találkoznánk.
- Így lesz – felelte Drinian sötét mosollyal – ha maga jól végzi a
dolgát.
Az idegen erre nem mondott semmit, hanem egy szélroham kíséretében eltűnt a limuzinból mintha ott se lett volna.
-         Megbízik benne Nagyuram? – kérdezte Maxwell, amint elült a szél.
-         Természetesen nem, te ostoba – csattant fel Drinian Nagyúr – Meghal, amint elvégezte a feladatát.

*

Tommy meztelenül ébredt, egy idegen ágyban. Amint kinyílt a szeme az emlékek is megrohanták. Tudta, hogy hol van és, hogy miért meztelen. Szeretkezett a lánnyal, és együtt aludtak el. Tommy körbe tapogatózott az ágyon, de csak az összegyűrt ágyneműt érezte a keze alatt. Agya azonnal felpörgött, érzékei kiélesedtek. Christy! A lány válasza azonnal megérkezett. A fürdőben vagyok. Tommy megnyugodott, hogy biztonságban tudta őt. Még egy percig elmerengett a tegnap estéről, aztán felkelt, hogy csatlakozzon a lányhoz.
Ahogy kiment a szobából, és átvágott a nappalin nem nézett körül. Pontosan megjegyezte, hogy mi hol van a lakásban, mialatt megfigyelte a lányt. Amikor belépett a fürdőszobába pompás látvány tárult a szeme elé. Christy a zuhany alatt állt, a víz végigfolyt formás testén és eltűnt a lefolyóban. Tommy buzgón legeltette a szemeit a lány meztelen hátán és kerek fenekén. Christy megérezhette, hogy figyelik mert hirtelen a válla fölött a fiúra nézett.
-         Tetszik amit látsz? – kérdezte Christy, miközben végig simított a teste vonalán.
-         Gyönyörű vagy.
A lánynak szemmel láthatólag tetszett a bók.
- Na és? Csak állsz ott és bámulsz vagy idejössz végre, hogy lezuhanyozz?
- Egyenlőre csak állok és bámulok – felelte Tommy, miközben egyszerűen nem bírt betelni a lány látványával.
Végül azonban úgy döntött eleget látott, és beállt a zuhogó víz alá a lány háta mögé. Átkarolta a derekát, és lágyan ringatni kezdte, miközben a nyakát csókolgatta.
-         Kérdezhetek valamit?
-         Bármit. – suttogta Christy fülébe
-         Honnan tudtad, hogy hol lakom? Sőt még a hálószobát is egyből megtaláltad.
Na erre mit felelsz kukkolókám?
-         Hát én…Figyeltelek – vallotta be végül a fiú.
-         Igen? És tetszett amit láttál? – a lány hangja fenyegetően csengett.
-         Ne haragudj Christy – könyörgött Tommy – feladatot teljesítettem.
Na jó, ez biztos nem a legjobb bocsánatkérő szöveg. Christy lassan szembe fordult Tommy-val és a fiú látta, hogy mosolyog.
-         Nem haragszom Tommy – ölelte át a fiú derekát, és belemarkolt a fenekébe – De most el kell nyerned a bűnbocsánatot.
Tommy megcsókolta a lányt, és mindent elkövetett azért, hogy vezekeljen a bűnéért.
Fél órával később, a fiatalok már újra a hálószobában voltak ahol Tommy a szétdobált ruháit kapkodta magára.
-         Remélem megcsinálod az ajtómat, amit tönkre tettél! – mondta Christy bosszúsan
-         Az ajtót ki tudom nyitni, de a zárhoz hívnod kell egy lakatost. – felelte a fiú vigyorogva.
-         Ki fogod fizetni a javítást! – látszott, hogy próbált mérges arcot vágni, de a szája széle felfelé görbült.
-         Igenis asszonyom – tisztelgett Tommy nevetve.
Christy erre felkapott egy kispárnát és a fiú fejének vágta. Tommy még mindig nevetve kiment a nappaliba a kabátjáért, ami a kanapé támláján pihent. Miután felvette, végigtapogatta, hogy ellenőrizze megvannak még a fegyverei. Mindkét kés és a pisztoly is a helyén volt.
-         Megvan mindened?
-         Igen megvan. – magához vonta a lányt és megcsókolta – Jó élet, jó nő. Mi kell még?
-         Ki mondta, hogy a nőd vagyok? – kérdezte Christy csodálkozó arcot vágva
-         Ki mondta, hogy rád gondoltam? – kérdezett vissza Tommy mosolyogva miközben elindult a bejárati felé.
-         Naaaa – ütött a fiú hátára Christy – Szemét vagy.
Tommy ezen jót nevetett. Megállt az ajtó előtt, aminek tegnap este megolvasztotta a zárját, és felemelte a kezét. Pár pillanat múlva a keze vörösen kezdett izzani, és ahogy előre tolta a karját, az úgy hatolt át a fémen, mint kés a vajon. Izzó tenyere körül szétolvadt a zárszerkezet. Amikor érezte, hogy a keze átért a túloldalra, visszahúzta és hagyta, hogy a vörös aura eltűnjön. Ezek után az ajtó könnyedén kinyílt. Tommy megfordult és látta, hogy Christy riadt tekintettel nézte végig a produkciót.
-         Minden rendben?
-         Igen persze – bólintott a lány egy kicsit kábán – majd hozzászokom. A gondolat olvasás még tetszik is – mosolyodott el a lány.
Tommy egy biccentéssel nyugtázta a hallottakat.
-         Sietek vissza. Addig vigyázz magadra.
-         Rendben – felelte Christy nagy komolyan, amin még az sem csökkentett, hogy a lány még mindig meztelen volt.
Tommy még egyszer hosszan megcsókolta a lányt. Mielőtt még túlságosan belemerültek volna a dolgokba, a fiú kibontakozott az ölelésből és beállt a nyitott ajtóba.
-         Most ne ijedj meg! – ezzel lángok között eltűnt.

*

Christy nagyon megijedt amikor Tommy lángra kapott, és már rohant is volna segíteni, de mire egyáltalán megmozdulhatott volna a fiú eltűnt. Nem éghetett el, nincs hamu. Christy érezte, hogy Tommy nem égett el, egyszerűen eltűnt. Odament az ajtóhoz, behajtotta és jobb híján a reteszt húzta el.
A lány ekkor vette észre, hogy még mindig meztelen. Na jó ideje felöltözni. Elindult a hálószobába, és menetközben felvette a toppját, ami még mindig ott hevert ahová előző este dobták. A hálóban tekintete egyből az ágyra siklott, és felidéződtek benne a tegnap este történtek. Christy érezte, ahogy a teste felhevül az emlékek hatására. Nem, nem, koncentrálj! Öltözz fel és hívj egy lakatost!  Gyorsan felkapott egy melegítő nadrágot és egy pólót, majd a telefonhoz ment, és felemelte a kagylót.
Ennél tovább azonban nem jutott, mert fogalma sincs kit hívhatna. Ahogy töprengett, a készülék mellett észre vette a gyorstárcsázó listát, amelyen a 8-as gomb Mr. Grady-t, a gondnokot hívta. Megnyomta a nyolcast, és várta, hogy kicsöngjön. A harmadik búgó hangra, felvették a túloldalon.
-   Igen? – középkorú férfi hang.
-   Mr. Grady? Christina Horvath vagyok a 217-es lakásból.
-   Miben segíthetek Miss. Horvath? – készségeskedett a gondnok
-   Tudna ajánlani nekem egy jó lakatost? Úgy tűnik tönkrement a záram.
-   Nem kell ahhoz lakatost hívnia Miss. Horvath. Fél óra múlva fölmegyek magához, és megcsinálom önnek.
-   Rendben Mr. Grady. Köszönöm. Akkor várom. Viszlát.
-   Viszlát Miss. Horvath.
Christy letette a telefont, és visszaindult a szobába, hogy megágyazzon. Ahogy újra meglátta gyönyörei színterét, a vágy újra rátört, szinte beleremegett a teste. Tudta, hogy a gondnok, csak később jön fel, ezért fogta magát és leheveredett az ágyra. Keze gyorsan megtalálta az utat az ágyékához, ami már nedvesen várta az érintését. Épp, hogy elkezdte simogatni a csiklóját, amikor a nappaliban megcsörrent a telefon. Most tuti nem fogom felvenni. A negyedig csörgére bekapcsolt az üzenetrögzítő.
-         Hello! – hallotta a saját hangját a lány – Ha elárulod miért hívtál visszahívlak. Éééés sípszó.
Bíííp
-         Jó napot Miss. Horvath – ismerős női hang volt – Sarah Hill vagyok, Mr. Drinian titkárnője. Azért hívom, mert némi adminisztrációs probléma adódott a szerződésében. Arra kérném, hogy a mai napon fáradjon, be az irodába, hogy kijavítsuk a hibát.
A nő letette a telefont. Christy egy pillanatig habozott, majd győzött a vágy ezért először befejezte amit elkezdett. Miután végzett, átöltözött, és végre sikerült beágyaznia is. Megkereste a táskáját, ellenőrizte, hogy mindene megvan-e. Bár tudta, hogy nappal van, a sokkolót is eltette. Nem mintha tegnap este nagy hasznát vetted volna. Amikor mindennel végzett írt egy üzenetet Mr. Grady-nak, és már úton is volt a szerkesztőségbe.

*

Tommy nem vesztegette az időt az ajtó kinyitásával ezért egyből a lakásába teleportált. Ahogy megjelent, már pördült és meg, és a pisztolyát ráfogta a szobában álló férfira.
-         A francba Nate, várd már meg amíg beengedlek!
Nathan csak nevetett a másik bosszankodásán.
-         Mi lett volna, ha egyből tarkón lőlek? – Tommy dühe már elszállt.
-         Akkor majd a következő életemben minden ajtón kopogok. – felelte a férfi higgadtan – De nem halnék meg azzal a szégyennel, hogy neked igazad volt.
-         Mindig igazam van – vágta rá Tommy miközben elindult a hálószobájába.
Nathan nem követte hanem leült a nappaliban lévő kanapéra.
-         Jelentést tettem Tyron-nak. – kiabált be Nathan a hálóba.
-         Azt gondoltam. – a fiú odament a ruhásszekrényhez, kinyitotta és kiemelte a nagy ládát a szekrény aljából – Mennyit tud?
A láda zárszerkezete különleges volt, csak egy tűz-démon tudta kinyitni. Tommy elkezdte hevíteni a zárat amíg az annyira kitágult, hogy fel lehetett hajtani a láda fedelét.
-  Tudja, hogy beszéltetek – hallotta Nathan hangját – meg, hogy tegnap este megmentetted két vámpírtól. A Vérivó-tól nem követtelek titeket.
Na hála az égnek. Tommy belenézett a ládába és egy pillanatra nem tudta eldönteni, hogy a pisztolyok, kardok és kések közül mit vigyen magával.
-         És most mi járatban vagy itt? – kiabált ki a fiú
Végül a kabátujjaiba rejtett két dobótőrt, az övébe két kés került, kedvenc katanáját pedig berakta a kabát speciálisan kialakított részébe. Végül a készletet annak a pisztolynak a párjával egészítette ki, amit az előbb Nathan-ra fogott. Ennyi csak elég lesz, hogy megküzdj egy hadsereggel. Zsebre tett néhány tartalék tárat, majd bezárta a ládát. Visszatette a szekrénybe, majd kiment Nathan-hez aki azóta se válaszolt.
-         Nos? Mi szél hozott szerény hajlékomba?
-         A kíváncsiság, semmi egyéb.
Tommy felvonta a szemöldökét.
-         Mire lennél kíváncsi Nate? Már mindent tudsz. – mondta a fiú karba tett kézzel.
-         Mindketten jól tudjuk, hogy nem mindent – vágta rá Nathan. – Haza kísérted a lányt.
-         És? – Tudja, vagy sejti. Kit érdekel?
-         Csak ma reggel jöttél haza – mondta a férfi tudálékos hangon – Vagyis hacsak nem kóboroltál egész éjszaka a városban, akkor nála töltötted az estét.
Tommy néhány pillanatig habozott.
-         Nála töltöttem az éjszakát.
Nathan egyből fellelkesült. Most látszott csak igazán, hogy alig idősseb Tommy-nál.
-         Na és? Milyen volt?
-         Mégis mit gondolsz milyen volt? – a fiú egy pillanatra elgondolkodott a helyes válaszon – Varázslatos.
-         Te aztán semmit sem változtál Tommy – kacagott Nathan – Ha jól emlékszem legutóbb is megdöntötted a megbízatásod tárgyát.
Tommy arcára kiült a döbbenet, mert erről teljesen meg is feledkezett. A fiú arcát látva Nathan még jobban elkezdett nevetni.
-         Ahogy az ábrázatodat nézem, nem dicsekedtél el neki ezzel a hódításoddal.
-         Nem beszélgettünk túl sokat az este – mentegetőzött a fiú – nem volt időm elmondani. Különben is mért kéne elmondanom, hogy mi történt a múltban?
-         Én nem mondtam, hogy kell. – emelte fel a karjait Nathan.
Tommy letelepedett a kanapéval szemben lévő fotelbe. A két férfi egy ideig farkasszemet nézett egymással.
-         Szóval mennyit tud? – kérdezte Nathan.
-         Mármint rólunk? – kérdezett vissza Tommy. Nathan csak bólintott – Mindent amit én is tudok. Tud a képességeimről, és a démon klánokról. És persze tud a vámpírokról.
Újabb hosszú hallgatás következett. Úgy tűnik ez jellemzi a kapcsolatunkat: mély hallgatás.
-         Mik a terveid azzal a lánnyal? Most, hogy már tud a háborúról ő is célponttá vált.
Tommy szabály szerűen rosszul lett Nathan utolsó szavaitól. Célponttá vált. Drinian és a rituálé. Christy.
-         Mi az? – kérdezte Nathan a fiú hirtelen elsápadását látva.
-         Egy idióta barom vagyok. Az van.
-         Ezt eddig is tudtam – bólintott Nathan – Most éppen miért?
-         Nem szóltam Christy-nek arról, hogy a főnöke lándzsa végre akarja hányni.
-         Hát te tényleg barom vagy. Mindent elmondasz neki csak pont a lényeget nem?
-         Jó tudom, hülye vagyok – hagyta rá Tommy és már talpon is volt – Szerencsére csak hétfőn megy dolgozni, de akkor is azonnal tudnia kell, hogy az élete veszélyben van.
-         Elkísérlek – mondta Nathan és ő is felállt – Legalább megismerem szíved választottját.
Tommy csak bólintott, majd a két férfi szinte egyszerre köddé vált.

*

Christy taxival ment a szerkesztőségbe. A gondolatait igyekezett nyugodt mederben tartani, és mindenre gondolni, csak Tommy-ra nem. Így viszont a tegnap esti beszélgetés jutott az eszébe. Vámpírok és démonok! Akárhova forgatta, el kellett hinnie, hogy mind ez igaz. Tommy ereje, és az esti vámpír égetés nagyon is valóságos volt. Fel kéne szerelkeznem néhány keresztel, meg szenteltvízzel? Annyi mindent nem kérdezett meg a fiútól, és ahogy a kérdések gyülekeztek benne, ráébredt, hogy egy teljesen új világ vár rá. Ebben a világban, a filmek csillogó tini bálványai emberek halála árán élnek örökké, és a páncélos lovagok, akik megmentenek minket attól, hogy ne vegyék vérünket, démonok, akiktől minden jóérzésű ember retteg.
A lányt gondolataiból a sofőr szakította ki aki közölte, hogy megérkeztek. Christy fizetett és kiszállt a taxiból. A New York Nature ismerős toronyépülete ott magasodott a lány előtt. Felrohant a széles lépcsőkön, és belépett a hatalmas előcsarnokba. A recepciós pultnál ugyan az a két biztonsági ember állt, akik legutóbb is. Ahogy a lány közel ért hozzájuk, már mondta is az egyikük
- Jó napot Miss Horvath. Menjen csak, már várják magát.
- Köszönöm – felelte a lány magabiztosnak szánt hangon.
Oda ment a lifthez és megnyomta a hívó gombot. Az épület ma sokkal kihaltabb volt, mint pénteken. Megérkezett a felvonó, ami felvitte a lányt a harmincadikra. Az igazgató titkárnője ( Sarah ) is a megszokott helyén ült a pultja mögött. Ahogy meglátta Christy-t előjött a pult mögül és a lány elé sietett.
-         Jaj Miss Horvath, köszönjük, hogy bejött.
-         Nagyon szívesen – mondta Christy mosolyogva – Miről lenne szó?
-         Mr. Drinian majd tájékoztatja. – mondta Sarah, és már terelte is a lányt az igazgatói iroda felé.
A nő kopogás nélkül nyomta le a kilincset, és nyitott be a szobába. Drinian az asztala mögött ült és az ablakon nézte a déli napsütésben fürdő várost. Amikor meghallotta az érkezőket megfordult a székével, és amikor látta kik jöttek, elmosolyodott.
- Miss Horvath, köszönjük, hogy ilyen gyorsan befáradt.
- A telefonban azt mondták probléma van az irataimmal.
- Azt csak kitaláltuk, hogy ide csaljuk magát. – mondta a férfi olyan hangon, mintha csak az időjárásról beszélne.
- Hogy mi?
- Azt csak kitaláltuk, hogy ide csaljuk magát. – ismételte meg Drinian türelmesen – Maguk emberek olyan lassú felfogásúak.
„Maguk emberek”?
-         Maga egy…egy… - dadogta Christy rémülten.
-         Egy vámpír? – fejezte be a lány helyett a mondatot a férfi. A vámpír! – Igen, valóban az vagyok. És Sarah is az – mutatott a Christy mellett álló nőre.
A lány balra kapta a tekintetét, és látta, hogy az előbb még ártatlan titkárnő, hosszú agyarakat növesztett. Közelről látszott, hogy a szeme teljesen fekete, még a szemfehérje sem látszott. A vámpír meg akarta ragadni Christy karját, de a lány résen volt, és az előzőleg zsebébe rejtett sokkolót előkapva megsokkolta a nőt. Ahogy a szerkezet a karjához ért összecsuklott a testébe hatoló elektromosságtól.
Christy nem várta meg amíg Drinian bemutat valami vámpír trükköt. Szélsebesen megfordult és kirohant a még mindig nyitott ajtón. A liftet azonnal elvetette, mint menekülési útvonal, inkább a lépcső felé vette az irányt. Már majdnem elérte a lépcsőházat amikor lökést érzett a hátában és ahelyett, hogy kinyitotta volna az ajtót, nekicsapódott, és lecsúszott rajta.
Igyekezett fölkelni, de valaki belemarkolt a hajába, felrántotta a földről és nekinyomta a falhoz.
-         Kérem Miss Horvath ne küzdjön, különben bántanom kell önt. – Drinian hangja nyugodt volt miközben a falhoz passzírozta Christy-t.
-         Mit akar tőlem? – préselte ki a lány a kérdést.
A vámpír egy gyors mozdulattal megfordította, hogy szembe nézzen vele.
- Fel fogjuk áldozni magát Christina –mondta mosolyogva a vámpír – Ugye szólíthatom Christina-nak?
Christy szeme elkerekedett a félelemtől. Nem tudta most mit kéne tennie, de nem is kellett sokáig gondolkodnia, mert Drinian megragadta a karját és elkezdte a lift felé vonszolni a riadt lányt.
-         Lemegyünk a garázsba – vetette oda a titkárnő-vámpírnak – Hivassa a limuzinomat.
-         Igenis Drinian Nagyúr – hajbókolt a nő.
Eközben továbbra is könnyedén húzta maga után Christy-t, pedig a lány már magához tért a sokkból és igyekezett dacolni a férfi akaratával.
-         Ugyan Christina, ne pocsékolja az erejét. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de minden ellenállás hasztalan.
-         Gebedj meg!
Drinian erre csak nevetett. Oda értek a lifthez, és a vámpír megnyomta a hívó gombot.
-         Most hová megyünk? – kérdezte a lány nyugodtnak szánt hangon.
-         Egyenlőre biztonságba helyezzük magát, amíg el nem érkezik a megfelelő pillanat.
-         A megfelelő pillanat mire?
-         Minek kérdez ha úgyse figyel? A pillanat amikor feláldozzuk magát.
Ettől tartottam. Christy tudta, hogy nagy bajban van. Eleget hallott a vámpírokról ahhoz, hogy tudja: nincs sok ideje hátra. Éppen valami lehetetlen szökési tervet próbált kiagyalni, amikor megérkezett a lift.
Ahogy kinyílt a liftajtó Christy és fogva tartója szembe találták magukat Tommy-val és egy ismeretlen szőke sráccal.

*

Tommy és Nathan a folyosón jelentek meg Christy lakásánál. Előttük, egy férfi éppen a lány ajtaja előtt guggolt, háttal nekik, és a zárral matatott valamit. Biztos a lakatos. A két démon megindult a 217-es ajtó felé, elég nagy zajt csapva, hogy az ember meghallja őket. A férfi felkapta a fejét, és a válla fölött hátra nézett. Amikor meglátta az érkezőket, szembe fordult velük.
-         Maguk aztán csendben járnak – mondta fura akcentussal – nem is hallottam, hogy feljöttek a lépcsőn.
-         Igen, ez beidegződés – hagyta rá Tommy – A lány aki itt lakik, itthon van? – mutatott Christy ajtajára, miközben nagyon remélte, hogy igenlő választ fog kapni.
-         Miért akarja tudni? – kérdezte gyanakodva a férfi – Talán a barátja?
-         Igen a barátai vagyunk. – vágta rá Nathan – Én Nathan vagyok, ő pedig Tommy. Mindketten régi ismerősei vagyunk Christina-nak.
-         Maga az a Tommy? – mérte végig a fiút, majd kezet is nyújtott neki – Seamus Grady vagyok a gondnok.
-         Christy itthon van? – kérdezte ismételten Tommy, miközben kezet rázott Grady-vel.
-         Nem, most nincs. – Ettől tartottam. – Nagyjából egy órája ment el.
Tommy idegesen a hajába túrt, mert ötlete se volt, hogy hogyan találja meg a lányt.
-         Majd elfelejtettem – csapott a homlokára a gondnok – hagyott magának üzenetet.
Ezzel benyúlt a zsebébe és egy kis papírlapot vett ki belőle amit átnyújtott a fiúnak. Tommy gyorsan átvette és széthajtogatta a levelet.

Drága Tommy!

Be kellett mennem a szerkesztőségbe elintézni néhány dolgot. A gondnoktól kérd el az új kulcsokat, és várj meg a lakásban. Sietek haza.

Csókollak. C.

Tommy gyorsan kétszer elolvasta a néhány mondatot, és közben igyekezett nagyon gyorsan agyalni. Drinian elkapta. Felnézett Nathan-re, aki kérdő tekintettel várta a fejleményeket.
-         Drinian-nal van. – foglalta össze a lényeget Tommy.
Nathan tekintete egyből elkomorult. Mindketten tudták, hogy gyorsan kell cselekedniük. A gondnok döbbent tekintetétől kísérve a szeme láttára teleportáltak, a New York Nature épülete elé.
-         Hol megyünk be? – kérdezte Nathan miközben előhúzta farmer dzsekijéből az egyik hosszú kését.
-         Nincs idő tervezésre, talán már így is késésben vagyunk. – felelte Tommy – Frontálisan támadunk.
Előhúzta az egyik pisztolyát és futva indult meg a bejárat felé. Ahogy beért az előcsarnokba
( jézusom üres az egész épület ), meglátta a két vámpírt a recepciós pult mögött. Nyílván ők is egyből tudták kik érkeztek, mivel rögtön elővillantották a szemfogaikat, és a pultot átugorva támadásba lendültek.
Tommy kiszemelte magának a jobb oldalit, és egyből tüzet nyitott rá. A vámpír villám gyorsan kerülgette a golyókat miközben egyre közelebb ért a fiúhoz. Amikor már csak egy méter választotta el őket, Tommy a szabad kezével az egyik késéhez nyúlt, és pont abban a pillanatban dobta el amikor leadott egy újabb lövést. A vámpír a golyót még kikerülte de ezzel pont beleszaladt a felé repülő késbe ami a vállán találta el. Nem volt halálos sérülés, de ahhoz pont elég, hogy kibillentse az egyensúlyából, így Tommy következő lövése pont szíven találta és elégette. Miközben végignézte, ahogy a vámpír elhamvad már cserélte is ki a tárat a fegyverében, és fordult Nathan felé, hogy besegítsen ha kell. Felesleges volt aggódnia, mert a társa éppen akkor gázolt bele egy kupac hamuba, miközben a kését törölgette.
-         Felvonó? – kérdezte és már indult is a lift felé.
-         Felvonó. – bólintott Tommy, és ő is elindult a jelzett irányba.
Miközben átvágtak az előcsarnokon, jobbra balra pásztáztak újabb ellenséget keresve, de minden csendes volt. Odaérve a lifthez, megnyomta a hívógombot, és türelmetlenül várta, hogy megérkezzen a fülke.
-         Felmegyünk Drinian irodájába és… - fogott bele Tommy a tervébe.
-         Várj! – szakította félbe Nathan – Ugye nem fogunk megküzdeni vele?
-         Ha szükséges. – Ha az is lesz az utolsó küzdelem
Ekkor kinyílt a liftajtó és a két férfi gyanakodva belépett, majd Nathan megnyomta a harmincadik emelet gombját. Feszülten álltak egymás mellett miközben felfelé mentek, és az előttük álló harcra koncentráltak.
Egy örökké valóságig tartó liftezés után megérkeztek a harmincadikra, és az ajtók félre siklottak. Tommy legnagyobb megdöbbenésére egyből Christy-be és Drinian-ba – New York vámpír Nagyurába – botlottak.

Reflexből egy tűzgolyót dobott a vámpírnak, akit a találat a szemközti falig repített. Nathan sem volt rest, gyorsan megragadta Christy-t és berántotta a liftbe, szabad kezével pedig már nyomta is meg az ajtó záró gombot. Ahogy a lift megindult lefelé Tommy szorosan átölelte a lányt.
-         Remélem nem zavartam meg a bulit? – kérdezte könnyednek szánt hangon.
-         Ugyan, csak fel akartak áldozni. – felelte a lány, de az ő hangja is remegett.
-         Jut eszembe Christy, valamit el kell mondanom. – mondta Tommy komolyan.
-         Mit?
-         A főnököd egy vámpír, aki meg akar ölni téged.
-         Köszi, hogy időben figyelmeztettél. – mondta Christy szintén komolynak szánt hangon, de már mosolygott.
-         Igazán nincs mit. – nevette el magát Tommy.
-         Ha ti ketten kiszórakoztátok magatokat, akkor akár az adott helyzetre is koncentrálhatnátok – csattant fel Nathan – Még mindig életveszélyben vagyunk.
Tommy azonnal elkomolyodott.
-         Igazad van – bólintott  - Egyébként Christy Horvath, ő egy barátom Nathan Moor. Nate ő Christy.
A két ember gyorsan kezet rázott.
- Örvendek – mondta a lány, majd Tommy felé fordult – Most akkor meghalt?
- Drinian? – kérdezett vissza a fiú. – Ennyitől nem.
- Azt mondtad, hogy a napon elégnek.
- El is. – bólintott Tommy – De az épületet spéci üveggel építették. Megvédi a vámpírokat.
Ebben a pillanatban megállt a lift.
-         Csodás. – mondta Christy és vadul elkezdte nyomkodni a földszint gombját.
-         Azzal nem sokra mész. Nyilván központilag állították meg. – mondta Nathan és elkezdte az ajtót vizsgálni. – Segíts Tommy, feszítsük szét.
A két harcos könnyedén elhúzta a tolóajtót. Az emelet padlója mell magasságban volt.
- Megyek előre. – mondta Tommy és már fönt is volt. Fegyverével végigpásztázta a folyosókat. – Tiszta.
Lenyúlt és fél kézzel felhúzta Christy-t. Nathan magától mászott ki, és amint talpon volt a kezében már ott is volt, a kése.
-         Most, hogyan tovább? – kérdezte Christy
-         Ki jutunk az épületből. – felelte Tommy és már el is indult jobbra, hogy megtalálja a lépcsőházat. Christy követte, a sort Nathan zárta aki a hátvéd volt.
-         Mért nem teleportálunk ki innen?
-         Az épület védve van. – felelte Nathan – Ez a vámpírok legfőbb erődje. Bejutni könnyű, kijutni nehéz.
Nathan mögött ekkor a mennyezetről leesett a szellőzőrács, és a nyíláson egy női vámpír ugrott ki. Mire Tommy megfordult, a támadó már el is kapta és a falhoz vágta Nathan-t. Tommy felemelte a pisztolyát, de Christy a tűzvonalban volt. A vámpír ekkor odaért a lányhoz, és a nyakát átkarolva a folyosó falához hátrált vele, túszként tartva maga előtt Christy-t. Tommy célra tartotta a fegyverét, Nathan pedig már újra talpon volt és a másik oldalról közelített, de ő se mert támadni.
-         Úgy tűnik ez patt helyzet – vicsorogta a vámpír.
-         Nem hiszem Sarah – suttogta Christy, és a még mindig meglévő sokkolójával újra ártalmatlanná tette a nőt. Sarah menetrendszerűen összerogyott ahogy a készülék a karjához ért, és Christy már szabad is volt.
Ahogy a lány kikerült a közvetlen veszélyből, Tommy egyből három golyót is beleeresztett a föltápászkodó vámpírba. A nő szinte felrobbant a tömény tűzmágiától ami átjárta a golyókat.
A kis közjáték után folytatták útjukat a labirintus szerű folyosókon. Jobbra, balra, balra, jobbra és megint balra.
- Csak én hülyültem meg, vagy tényleg körbe-körbe megyünk – kérdezte Nathan.
- Nate te hülye vagy. – vágta rá Tommy vigyorogva. - De szerintem is jártunk már ezen a folyosón.
- Akkor most mi lesz? – aggodalmaskodott Christy – Előbb-utóbb elkapnak minket.
Néhány pillanatnyi tanácstalanság után, Tommy benyitott a szemben lévő ajtón. Egy irodába jutottak, aminek nagy ablakai voltak.
-         Mi a terv, ó bölcs vezér? – gúnyolódott Nathan
-         Kiugrunk az ablakon – felelte a fiú határozottan.
Nathan arcán azonnal átsuhant a felismerés, hogy mit akar a másik. Habozás nélkül felkapott egy széket, és az ablaknak vágta. Az üveg karcolás nélkül hárította az ütést.
-         Nagyon nem szeretnék ha elmennénk – dörmögte Christy – bár annak örülök, hogy mégse ugrunk ki a 28. emeletről.
-         Ne örülj Cicám – mondta Tommy és előhúzta a kardját. Kinyújtotta a pengét ami elkezdett vörösen izzani a fiú kezében.
Lendületet vett és a kard markolatig szaladt az üvegben, szétolvasztva maga körül az ablakot. Tommy lassan kört írt le a pengével, lyukat vágva maguknak. Amikor végzett hagyta, hogy a kard izzása kihunyjon, és újra a kabátjába rejtette a fegyvert.
-         Szabad az út. – jelentette be büszkén.
Ebben a pillanatban iszonyatos erő csapódott az ajtónak amit Nathan előzőleg eltorlaszolt.
-         Ideje indulni – mondta ki a nyilvánvalót a férfi.
-         Tommy majdnem 30 emelet van alattunk. – mondta Christy – Ez öngyilkosság.
-         Bízz bennem. – nézett mélyen a lány szemébe Tommy.
Christy habozás nélkül bólintott.
-         Bízom.
Tommy csak erre várt. A karjaiba kapta a lányt és megindult Nathan mögött az ablak felé, miközben az ajtót újabb támadás érte. Nathan habozás nélkül kiugrott az ablakon, Tommy pedig szinte azonnal követte. Kivetette magát az ablakon és zuhanni kezdtek a föld felé.