Ne menj Oklahomába, ha jót akarsz! (8. rész)

A tradicionális orosz ízlésvilágot tükröző Balalajka étterem falai között fennállása során sok minden megtörtént, de arra nem akadt példa, ami ekkortájt történt.
 
Dr Emanuela Cruz a szeparéban elhelyezett asztalnál ült. Nem tudni, hogy az elfogyasztott vodka miatt vált ennyire vakmerővé, vagy annak tudata, hogy az úrnői státusz igencsak sok előnnyel jár, miként azt páciensénél, Riley Skylarnál aznap délelőtt már meg is tapasztalta. Igen ám, de Riley egy 19 éves, kiforratlan egyéniség, aki képtelen volt szemnbenézni a hirtelen rázúdult eseményekkkel, s mindenekelőtt önmaga rendezetlen érzésvilágával. Ezzel szemben Kornyilov egy határozott fellépésű, sokat tapasztalt, jómodorú, intelligens férfi, aki jóképű, gáláns, s láthatóan tud bánni a nőkkel. Riley délelőtt még egyszerű konfekcióruhában jelent meg nála, Kornyilov pedig alkalomhoz illő, jó ízléssel kiválasztott ruhában. És most ez az ember alázza meg magát, pusztán azért, mert ő ráparancsolt!
 
A szeparéba behallatszott, hogy a nagyteremen lévő zenekar éppen azt a katonai indulót játszotta, melyet eredetileg az orosz–török háborúba induló önkéntesek számára írtak, de később a keleti országokban az "Amuri partizánok dala"-ként lett ismert. A zenekar azonban még az eredeti szöveggel játszotta el. Hja, változnak az idők, de a zene marad...
 
A doktornő járatlan volt az orosz történelemben, sőt meglehetősen hiányosak voltak az ismeretei az orosz zenét illetően, sőt az sem értette pontosam, hogy hogyan is csöppen egy ilyen abszurd szituációba, de rettenetesen élvezte a helyzetet. Rezzenéstelen arccal ült a szépen terített asztal mellett, miközben Igor Sztyepanovics  négykézlábra ereszkedve ügyködött az asztal alatt. Hagyta, hogy lovagja, a mindig elegáns Igor csókolgassa a lábát és nyaldossa a talpát. Időnként finoman orrba rúgta a fess  vendéglátóját; nem szadizmusból, csupán azért, hogy emlékeztesse őt a köztük kialakult hierarchiára.
 
Közben az is átvillant az agyán, hogy ha ez az úrnői helyzet és lábfétises mókabóka ennyire könnyen előidézhető, akkor ezt bevezeti a családi környezetben is. Az eddig is tudta, hogy férjének hajfétis mániája van, vagyis szexuálisan az emberi haj, és általában valamilyen szőrzet izgatta, ezt, mint ártatlan bolondságnak tekintette, bár igyekezett távol tartani a férjét a dús hajó nőktől, nehogy kisértésbe essen ez a drága lélek. Most hirtelen rájött, hogy talán egyszerűbb lenne az egyik fétist a másikkal helyettesíteni. Elvégre épp ő volt az, aki azt tanácsolta Rileynek, hogy az ő túlzott érdeklődését az ő aranyos kis mennyasszonyával, Mary Truelove-val gyakorolja. Nos, ennyi erővel akár ő is megtehetné ezt a saját férjével. Ami most történik Kornyilovval, azt akár tapasztalatszerzésnek is lehetne tekinteni, hasonlóképpen ahhoz, ami Riley és Stormy között történt.
 
Ám ez a gondolat épp csak hogy átsuhant az agyán, de meglehetősen jónak tűnt – hiszen erkölcsi értelemben felmentést adott arra, ami akkor a Balalajka étteremben történt. Emanuela ekkor már úgy érzete, hogy az események irányítása a kezében van; Kornyilov megtesz mindazt, amire ő utasítja.
 
Nem tudni meddig fajult volna ez, ha hirtelen nem robban volna be egy ember. A zenekar éppen a folyónál álló Dunnyuskáról játszott egy orosz dalt, s éppen ott tartottak, hogy sűrű az erdő, Nap sose járja, s nem szól benne csalogány, amikor berontott egy láthatóan feldúlt ember és hevesen rájuk ripakodott.
 
- Mi a büdös francot csináltok itt? – tajtékzott. 
 
S mielőtt még bárki is megmukkanthatott volna, előkapta a mobilját és egy sereg képet készített.
Emanuéla Cruz ránézett és meglepetten látta, hogy az illető nem más, mint Bradshaw tiszteletes, Riley lelki vezetője. Sok mindenkire számított, de rá a legkevésbé.
 
Igor zavartan kibújt az étkezőasztal alól. Olyan hevesen tette, hogy az asztalon lévő váza, ami a virágját tartotta, felborult, sőt a falon levő polcról is lepotyogtak a matrjoska babák. Kezében tartotta a doktornő süteményes villáját, bizonyítékként, hogy végül is mit keresett az asztal alatt. Ágaskodó péniszét és Emanuela rugdosása miatt kissé megdagadt orrát nehezen tudta eltitkolni.
 
- Hé, megálljunk csak – szisszent fel a doktornő. -  Ha nem látná ez egy nyilvános hely. Ez nem arra való, hogy a magához hasonló őrültek randalíroznak. Gondolom, a hívőktől sem tűrné el a templomban.
- Hé… hé… hé … Jobb lenne asszonyom, ha abbahagyná a műfelháborodását.  Maga alaposan sáros… Vagy talán akarja, hogy a férjét is tájékoztassam arról, hogy maga ezzel a bájgúnárral múlatja az idejét? Nem adnák nagy esélyt arra, hogy megmarad a házasságuk.
- Maga egy ocsmány bajkeverő. (Jó, nem pont a ’baj’ szót használta, hanem valamik más, hangzásilag ehhez hasonlót, de ezen ne akadjunk meg!) Ne akarja belekeverni a férjemet! Ez egy szakmai indíttatású találkozás.
- Vicccel, asszonyom? Talán nem ez a legjobb alkalom egy ilyen gyatra érvelésre.
 
Kornyilov azonnal átlátta a helyzetet. Ránézett az agresszív férfira, majd higgadt hangon azt monda:
- OK. Beszéljük meg a dolgot. Mi akar?
- Nagyon egyszerű. Magának semmi keresnivalója nincs itt. Tűnjön el a francba….
 
Némi morfondírozás után, a nyomaték kedvéért hozzátette:
- … Kornyilov polgártárs… Vagy talán jobban örülne annak, ha Kornyilov őrnagynak szólítanám?
- Ahogy gondolja, kedves … félig-meddig .. kolléga. Ugye nem veszi rossz néven, ha így szólítom? Talán jobb is, ha kitérítjük a kártyáinkat. Maga ugyan pap, tehát Isten szolgája, de hogy-hogy nem magát beszervezte a CIA. Ugye, kedves Bradshaw ügynök?
 
Dr Emanuela Cruz ekkorra már teljesen megbánta, hogy belekeveredett ebbe a dologba. Meg is kérdezte:
- Uraim, nem tudják ezt egymás között elrendezni? Üssék-verjék egymást, nem bánom, de én ebből szeretnék kimaradni.
- Ön, asszonyom, nyakig benne van a slamasztikában. Szóval ne finnyáskodjon! Netán az is érdekli, hogy mi történt Rileyvel, amikor elhagyta a rendelőját?
- Majd megtudom, ha eljön annak az ideje. Egy hét múlva úgyis jön a rendelésemre. Akkor majd elmondja, hogy sikerült e rendezni a kapcsolatát Mary Truelove-val.
- De én nem erről beszélek. Sokkal inkább arról, hogy mi történt közvetlenül az után, hogy elhagyta az Ön rendelőjét. Szeretném emlékeztetni arra, hogy Riley akkor már túl volt az ejakuláción és a gatyája is ragacsos volt. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy Ön belepisilt a fiú szájába. Riley mocskos volt és bűzlött az ammóniákszagtól. Hogy képzeli azt, hogy ezek után beül egy zárt kocsiba, ahol a szülei és a menyasszonya is tartózkodmak?
- Mi sem egyszerűbb. Menjen el a mosdóba és hozza rendbe magát! Ez már az ő ügye.
- Persze, el is ment. Alsónadrágját eldobta és hosszú ideig gargarizált. De nem volt elégedett az eredménnyel. Nem volt fogkeféje, szájvize. Teljesen tehetetlennek érezte magát. A kórházat nem hagyhatja el, hiszen az előcsarnokban ott várta őt a teljes családja. Végső kétségbeesésében felhívott engem a mobilján. Állati nagy mázlija volt, hogy akkor én még nem a családdal együtt ültem. Valójában nekem köszönheti, hogy elkerülte a balhét. És persze Ön is. Nem lett volna egyszerű megmagyarázni a St. Barbara Kórház etikai bizottságának, hogy miként viselkedett Riley Skylkarral, az ön betegével a terápiás ülés alatt. Azt gondolom, mérget vehet arra, hogy azonnal kirúgjak az állásából, sőt minden bizonnyal megfosztják a diplomájától.
Jobb, ha beletörődik, hogy mindkettőjük sorsa az én kezemben van. Ha nem akar botrányt, akkor én sem hozom nyilvánosságra, ami történt. Ha nem, akkor Isten kegyelmezzen Önnek és Rileynek! De még Önnek is, Kornyilov ügynök. Félek, hogy a KGB-s főnökei sem fogják megbocsátani Önnek, hogy ennyire elbénázta az Önre bízott ügyet.
 
- Én az Ön helyében nem becsülném le ennyire a KGB szakembereit - jegyezte meg Igor Kornyilov. S mintha ezt hallották volna, a zenekar épp ekkor zendített rá a "Vörös Hadsereg a legerősebb" című dalra.  
 
                                                                          * * *
 
                                  
FONTOS! A történet teljes egészében szerzői jogilag védett. Illetéktelen felhasználása jogi következményeket von maga után.