Mindennapi titkaink

A nap szokásosan indult. A nő hajnalban elindult, hogy átutazva a várost belebújjon a nővér uniformisba és betegek százait ápolja. 
Túl volt már a negyvenen, a munka és a család töltötte ki az életét, annak szokásos nyűgjeivel. Ezek a terhek, és persze az idő is nyomot hagytak a testén, és persze a lelkén is. Tekintetéből eltűnt a csillogás, csendes szomorúságban ballagott a busz felé.
A megállóban a szokásos hajnali arcok, volt aki egy köszönést oda pöccintett, de jellemzően inkább mindenki magába fordulva, fej lehajtva várta a hajnali járatot.
A nő gondolatban már dolgozott, de tekintete a vele szemben álló fiún pihent. Kézfején egy gyönyörű tigris tetoválás vonzotta a figyelmet.
Szépen kidolgozott rajz volt, a tigrist vadászat közben, az ugrás előtti pillanatban ábrázolta.
Hosszú percekig bámulta a fiú kezét, fel sem tűnt neki, hogy a fiú észrevette és mosolygott felé. Mikor a tekintetük találkozott, a nő zavarában elkapta a fejét. Szerencsére a busz megérkezett, a várakozók szépen sorban dolgukra indultak.
Napközben, párszor eszébe jutott egy-egy pillanatra a tigris, de ahogy jött, úgy tovább is ment.
Haza késve indult, így sietnie kellett, hogy elérje a szokásos járatot. Így is sötét lesz mire ismét a város széli kis településre ér, és bár pár perc az út a házig a busztól, de egy erdő szélén kell elsétálnia.
Az utolsó percben ugrott fel a járműre, szatyrokkal felpakolva a legközelebb szabad helyre le is huppant. Sorra vette az aznap még elvégzendő dolgokat fejben: vacsora készítés, gyors mosás, lecke ellenőrzés..
Ekkor ismét megpillantotta a tigrist. Felnézett és a fiú mosolygott rá a szemben lévő székről. Kedves, nyílt tekintete megmelengette a nő lelkét, vissza mosolygott. Hosszú percekig tartották egymás tekintetét..A nő a hazavezető úton maga sem tudta miért, de azon gondolkodott vajon mennyi idős lehet a fiú. Külsőre magas, meglehetősen izmos, energikus megjelenésű. Az valahogy látszott rajta, hogy kétkezi munkát végez, fiatalos divatos öltözék. Saccra úgy 10 évvel tűnt fiatalabbak a nőnél és mégis a tekintetében olyan erő volt, amit kevesen tudhatnak magukénak.
Másnap reggel ahogy a nő kilépett a házból, arra gondolt, hogy vajon újra látja- e a fiút.
Már messziről ahogy a várakozók felé haladt, meglátta azt a meleg tekintetet ami mosolyt csalt a lelkébe. Felszállás után úgy helyezkedtek, hogy egymással szemben foglaljanak helyet, így folyamatos maradt a szemkontaktus. Volt a fiú tekintetében valami, ami vonzotta a nőt, amibe beleborzongott, ami felébresztette a régen szunnyadó kiváncsiságát. Azon kapta magát, hogy napközben egyre többet gondol a tigrisre, várja a reggeli ártatlan, mégis izgalommal teli pillantásokat.
Hetek teltek el így, egymás szavát még nem hallották, de mindennap még ha percekre is, de vibrált körülöttük a levegő.
Egy őszi este a nő ismét tovább maradt a munkahelyén, éppen az utolsó járatot elérte. Kigurult a busz a megállóból, de hirtelen fékezett is, egy utasnak még kinyitotta az ajtaját. A fiú szállt fel, és lendületes léptekkel elindult a busz hátuljába és leült a nő mellé. A nő érezte ahogy a szíve egyre szaporábban ver és ahogy összeért a testük, megborzongott. Ekkor a fiú a kezét a nő combjára tette, a nő a tigrisre pillantott, és tudta a vadászat megkezdődött és neki esze ágában sincs menekülni......