Már sötét volt

Már sötét volt, a csillagok égtek az égen, de a lány még nem aludt. Csak ült az ágyon, nézte a csillagokat és a holdat, bár fényüket nem nagyon látta könnyeitől. A párnát magához szorította, s csak zokogott, néha felfigyelt, hogy nehogy meghalja valaki a fájdalom miatt született könnyeit. Hajnali 2 körül lehetett. A lány csak feküdt és sírt, s egy elmúlt szerelemre gondolt. Egy szerelem, ami már elmúlt, de a mai napig üldözi a lány lelkét. A lány lezárta a fiúval való kapcsolatot, mert úgy érezte nincs értelme tovább folytatni, érzései a fiú iránt már nem voltak. Most mégis szenved a kapcsolat lezárása miatt, hiszen mégis 4 hónap volt teli boldogsággal s örömmel. De úgy érezte lépnie kellett, lépett, tettét megbánta, s most a fájdalom keserű könnyei csorognak az arcán. Nagy nehezen elaludt, könnyei még mindig folytak.

Reggel felkelt, s megtudta a fiú új életet kezdett, innentől teljesen úgy érezte, nincs értelme az életének. Elindult az állomás felé kisírt szemekkel. Állomásra ért, még egyszer utoljára megnézte a várost, s elindult a síneken. Jól ismerte a síneket, fájdalmában sokat járt rajtuk, de most más volt a terve itt. A terv neve: halál. Tudta, hogy melyik az a rész a síneken, amikor már nem lehet visszafordítani azt a tragédiát, hogy elüsse a vonat. Megállt azon a részen, leült közbe ős és a srác kedvenc számai szóltak a fülében. Megint előjöttek az emlékek, s rájött, hogy szereti a srácot, jobban, mint hitte volna. Ekkor meghallotta, hogy közeledik a vonat, most nem ment a lány a sínek mellé, hanem várta végzetét. Biztos volt a halálba, nem akart több fájdalmat az élettől. A vonat csak jött, ő hátranézett, lelki szemei előtt újra a fiút látta, s tudta nincs visszaút a halálból. Már közel volt a vonat, hallotta a fém hangját, ekkor meglátta a vezetőt, látta szemében félelmet, mikor meglátta a lányt, s rájött, hogy ő itt akaratlanul halált fog okozni. Ekkor a lány éles fájdalmat érzett, érezte a vér szagát, vér ízét a szájában, utolsó lélegzetvételével a fiú nevét mondta ki, s vége lett mindennek!