Májusi eső

Iskola után fáradtan, éhesen, ámde megkönnyebbülten, és a hétvége tudatával mentem fel nagyapámékhoz. Igaz, még csak május volt, a hőséget szinte elviselhetetlennek éreztem az előző, hűvösebb hónapok után.
A párás levegő még kellemetlenebbé tette a magas hőmérsékletet, a dombnak felfelé néha még a levegővétel is nehezebbnek tűnt.
Az akkor nyíló ezerféle virág illata is inkább bántónak érződött, mint kellemesnek.
Ahogy beértem a házba, első utam a csaphoz vezetett, és nem törődve felhevült testemmel, minden intés ellenére egy húzásra megittam egy hatalmas pohár hideg vizet.
Mivel az ebéd még nem készült el, kimentem a kertbe nézelődni. A kerti hinta melletti futórózsa szépen virágzott, mint mindig, a hatalmas tuja ágain halvány színű kékes-zöld termések ékeskedtek.

Kisétáltam az eperfához, amit nagyapám még az én kedvemért ültetett, és elégedetten szemléltem a most növekvő gyümölcsöket.
Már alig vártam, hogy érezzem az édes, talán kissé vizes faeper ízét.
A levegő közben megmozdult, de nem az a kellemes, üdítő tavaszi szellő fújt, hanem erős, forró, balzsamos szél... A zápor hírnöke.
Felnéztem az égre, és láttam: bizony sűrű esőfelhők érkeznek a Karancs felől.
Ezzel nem is igazán törődtem egy darabig, de amikor magamon éreztem az első esőcseppeket, felszaladtam az emeletre. Éppen időben, mert szinte azonnal, ahogy felértem, megeredt a zápor.

Úgy látszott, mintha a fenyőerdő, a kert ködben lenne a sűrű vízcseppektől.
A hőmérséklet érezhetően lecsökkent, de nem annyira, hogy dideregjek, inkább jól is esett a kis hűvös. A levegő is kitisztult, a virágillatban elvegyült a nedves föld tiszta illata.
Kikönyököltem a korlátra, és hallgattam a fejem fölött kopogó esőcseppek monoton, mégis megnyugtató zaját.
Kinyújtottam a kezem, és hagytam, hogy a víz belecsorogjon a tenyerembe. Kellemes volt érezni a langyos esővíz simaságát.

De amilyen gyorsan jött ez a zivatar, olyan gyorsan véget is ért, de én még ottmaradtam nézelődni az új életre kelt tájban.
A tavaszi üde zöld levelek még kellemesebb árnyalatot vettek fel, és a szirmokon gyöngyként ülő kicsi cseppek is meseszép látványt nyújtottak.
Hirtelen valami megvillant a pünkösdi rózsa levelei között. Kicsit előrébb hajoltam, hogy jobban lássam, mi okozza ezt a pontszerű fényt.
A növény egyik levelében összegyűlt egy kevés víz, és az újra előbukkanó Nap fényét visszaverte.
Gyönyörű volt...
Talán csak az akkori hangulatom miatt, de akkor úgy éreztem, egy kisebb csodának vagyok a szemtanúja.

Tudtam, a fénynek ezt a játékát csak én láthatom, az emeletről könyökölve...
Szépnek éreztem, de szomorúnak is... Szomorúnak, hogy a természetnek ezt a kis csodáját nem oszthatom meg senkivel.
Addig néztem a vörös szirmok és a zöld levelek közötti gyémántcsillogást, amíg a Nap arrébb nem haladt az égen, de magamban megőriztem a természet eme kis ajándékát.