Mackógyűjtemény

A lány szobája a tetőtérben volt. Elég nagy helyiségnek volt mondható. A helyet mégsem a bútorok
foglalták el, hanem a rengeteg játékmackó, ami a polcokon, és a földön volt. Mindenféle, kicsi és nagy, nagyságrendi sorban. A lányt Belle-nek hívják. Örökbe fogadták, mert nem tudja, kik az igazi szülei.
Ez kicsit bántja, de mindig ott vannak neki a mackói. Volt, hogy sírva jött haza (sokat sétál egyedül)
akkor odabújt a szobája sarkában levő nagy mackóhoz (az a legnagyobb) ott még sírt egy kis ideig, majd elaludt.
Nem meglepő, hogy a kezében mindig egy fehér mackó volt, mindig magánál hordta. De ez más volt. Mikor megtalálták már akkor is a kezében volt, valószínűleg a szülei egyetlen emléke. A szobájába nem igen enged be másokat, visszahúzódó. Amikor a szülei nem voltak otthon, én mentem vigyázni rá. Ahhoz képest, hogy visszahúzódó, el tudtam vele beszélgetni.
Érdekes dolgokról beszélt. Hogy szeretne mindenkit boldoggá tenni, de a többi gyerek elutasítja őt.
Fekete haja van, kék szemei. Teljesen átlagos lány, nem értetem, miért utasítják el. Bár, a szobájába szinte senkit nem engedett be, engem mindig beengedett. Lenyűgözött a sok mackó, meg hogy
ilyen rendezett az egész, pedig nagyon-nagyon sok van neki. Sokat beszélt arról, hogy mikor a parkban sétált, volt ott egy másik lány. Szomorú volt, szerette volna neki odaadni a fehér maciját, hogy boldoggá tegye, de a másik lány azt mondta, hogy nem tudja elfogadni. Ettől Belle elszomorodott...

Mikor pár nappal később mentem rá vigyázni ismét, Belle nem igazán szólalt meg. Nagyon szótlan volt, valamerre másfele merengett. El a messzeségbe. Megkérdeztem tőle, hogy miért ennyire szomorú, azt mondta, a másik lány miatt, akinek nem tudja odaadni a maciját. S emiatt ő nagyon szomorú. Nem tudtam milyen lányról beszél.

Meg akartam tudni, ki az a lány, akiről beszél, úgyhogy legközelebb vele mentem én is. A másik lány a parkban ült az egyik padon, egyedül. Odamentünk hozzá, én egy kicsit távolabbról figyeltem, mi történik. A másik lány nagyon hasonlított Belle-re. Fekete haja volt, s kék szeme. A szemét furcsálltam, mert nagyon homályos volt, talán hályogos? És az arcán mintha égés nyomok lettek volna. Belle megpróbálta neki ismét odaadni a fehér mackót, már remegett a keze. A másik lány el akarta venni, de nem tudta nem tudta megfogni, átment rajta a keze. Nem igazán hittem el, hogy amit látok, az igaz. A másik lány sírt, aztán elment, elment a park fái közé aztán eltűnt. Mi pedig hazamentünk.

Álmomban történt, ott voltam a parkban, azzal a másik lánnyal. A lány beszélt. Beszélt, de mintha a gondolataim között szólalt volna meg. Tökéletesen hallottam minden szót. Elmesélte, hogy egy tűzbalesetben elvesztette a szüleit. És hogy már ő maga sem él. Erre ébredtem fel. Aznap ismét átmentem Belle-hez. Elmondtam neki ezeket a dolgokat. Azt mondta, éjjel ő ugyanezt álmodta.
Még mindig szomorú volt a lány miatt. Nem igazán tudtuk, mit csináljunk, aztán nekem beugrott egy kép, egy régi házról. És hirtelen beugrott a megoldás is...

Elmentünk ahhoz a régi házhoz, nem messze volt a parktól. Már sötét volt. Beértünk. Tudtuk, hogy ez az a ház, ahol a lány élt. Ez az a ház, ami leégett. Leégett, de még mindig egy normális házhoz hasonlított. Majd megjelent a lány,a semmiből. Fogtuk a fehér mackót, és beledobtuk a tűzbe,
hirtelen egy villanás kíséretében eltűntünk mind. És belekerültünk egy régi emlékbe. Két gyerek látható, két egyforma. Mindketten egy-egy fehér macit szorongatnak a kezükben. Aztán egy másik kép, a ház kigyullad, majd az apa fogja a két gyereket és kirohan. Aztán az összes kép eltűnt. Egy pillanatig csak a feketeséget láttam. Majd ismét Belle szobájában voltunk, minden ugyanolyan volt, de ott volt az a másik lány is. Ugyanolyan fehér mackóval, mint ami Belle-nek van. És a lány arcán egyetlen sérülés sem volt. Eltűnt a kép, mi pedig visszakerültünk a régi leégett házba. A sérülések valóban eltűntek a lány arcáról, és Belle fehér macija nála volt. Már nem sírt. A kezében volt a maci, és már nem sírt, majd végleg eltűnt.

1 héttel ezután Belle elajándékozta az összes maciját. Azt mondta, ezzel a többi gyerek boldog lesz.
Elajándékozta a mackógyűjteményét, kivéve a legnagyobbat, ami a szoba sarkában volt. Minden éjjel azzal aludt el. És mintha beszélt volna álmában, érdekes dolgokat mondott, hogy mennyire hiányzott neki, és hogy mennyire boldog, hogy újra láthatja.