Live and love in abroad - Első fejezet

   Ádám vagyok, 21 éves, az egyik magyar egyetem angol-földrajz szakos tanárjelölt hallgatója. Tanulmányi eredményeimet elnézve, az egyik legjobb tanuló vagyok, ezáltal lehetőséget kaptam egy év külföldi tanulásra a festői Portugáliában.
   Július 26. Az utolsó estém itthon. A kollégium helyett az utolsó két éjszakámat szüleimmel töltöttem, segítettek a csomagolásban. El se tudtam képzelni, mi minden kerülhet egy bőröndbe: rövidnadrágok, hosszúnadrágok, farmerok, alsógatyák és megannyi dolog... na meg a tisztasági dolgok. 
   Elérkezett az indulás napja. Szüleim kíséretében megérkeztem a repülőtérre, ahol három másik hallgatótársammal illetve a projektvezetővel találkoztunk, és elindultunk Portugália felé. Öt órányi utazás után megérkeztünk Portoba. Az elkövetkezendő egy évet itt fogom tölteni. A reptéren nagy szeretettel fogadtak minket a befogadó családok. És ott volt Ő...
   
 
   Az első este nagyon jól telt az új családomnál. Lillian, akinél lakom, nagyon kedves lány. Sőt... A kedvesebbnél is kedvesebb. Szüleivel nyelvi akadályok miatt nem igazán beszélgetünk, de ez a kevesebb baj, inkább Lilliannal töltöm az időmet. 
   Vacsora után elmentünk felfedezni a várost. Életemben nem éreztem még ilyen jól magam. Minden annyira új volt, új élményeket szereztem, és... Vele voltam. Lilliannel. Furcsa ilyet mondani, de... Mintha első látásra szerelem lenne, de ezt korai elkiabálni.
   Mire minden olyan helyet, amit Lillian szeret, meglátogattunk, elindultunk hazafelé. Körülbelül este tíz óra lehet, kicsit bezavar az időzóna váltása.
 - Meg is érkeztünk. - szólalt meg fáradtan, ugyanakkor nagyon boldogan.
 - Nagyon szuper volt ez az első este. Köszönöm! - mosolygok, mire Ő átölel.
Nem kell mondanom, de magamban repestek az Örömtől.
 
   Miután bementünk a házba, a szülei már rég lefeküdtek aludni, már csak mi voltunk ketten ébren Lilliannal. Mivel még egyikőnk se volt annyira fáradt, kiültünk az emeleten lévő nagy teraszra, a részleteket megbeszélni az elkövetkezendő időszakról.
 - Gondolom, azt mondták Neked, hogy már a holnapi naptól kezdve együtt járunk egyetemre. - közli velem viccesen Lillian.
 - Igen, már nagyon várom. Lesz olyan óra, amire együtt fogunk járni? - kérdezem, és kicsit aggódom a nemleges válasz miatt. Tartok attól, hogy egész végig egyedül kell lennem.
 - Mivel én is tanárnak tanulók, és pont földrajz tanárnak, ezért szinte minden órára együtt fogunk menni.
 - Tényleg? - kérdezem meglepődve.
 - Igen! Minden nap kilencre kell mennünk, és legkésőbb délután háromkor végzünk is, tehát viszonylag sok szabadidőnk lesz együtt. - mosolyog, és kacsint egyet felém.
 - Szuper. Mit kell vinnem magammal?
 - Hát, néhány tancuccot, és ha gondolod, fürdőruhát.
Fürdőruhát? Furcsán nézek, de biccentek felé.
 - Rendben. Még valami ami fontos lenne? - kérdezem tőle.
 - Szerintem nincs más.
 - Szuper. Ömm.. Nem tudom, lenne kedved egyet filmezni? Nem vagyok annyira fáradt, gondoltam, tetszik az ötlet. - kérdezem Tőle bátortalanul, de lelkem mélyén reménykedem, hogy igent mond, hogy még több időt lehessek Vele.
 - Ezt komolyan gondolod? - kérdezi kuncogva.
 - Miért, baj lenne? Ha nem szeretnél, részemről nem okoz problémát.
 - Ugyan Adam, miért lenne baj?
 - Rendben. És, mit szeretnél nézni? - nem szeretnék Én dönteni, nem illik szerintem.
 - Oké. Mit szólsz mondjuk a ... Kellékfeleséghez?
 - Részemről oké. - bólintok beleegyezően.
Lillian elindítja a filmet, persze az elmaradhatatlan mozis kellékek is előkerültek. A film alatt sokszor nevetünk, és megtárgyaljuk a jeleneteket.
Egyszer csak arra eszmélek fel, hogy Lillian halkan szuszogva elaludt. Én is követem az Ő példáját, és halkan elvonulok a szobámba. 
 
 
/Folytatás következik.../