Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy rövid közbevetés Madách Imre klasszikusához.
Egy vámpír aki rettegésben tartja a környéket, egy nap kiszemeli Elizát.<br /> <br /> <br...
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella,
Szeretném azt hinni, hogy Kata is látja mindezt valahonnan, hogy figyel rám, és tudja, hogy...
-Mutassuk meg a világnak hogy milyen gyönyörű a tested! -mondta Vicky. Megoldotta Sofia köntösének...
Friss hozzászólások
balurocco: Köszi a kritikát elkészült a m...
2018-06-17 22:39
Deakjanika: Nagyonjóírás folytazsd!
2018-06-17 16:21
JuS: Bájos kis szösszenet. :)
2018-06-14 20:48
JuS: Biztos velem van a baj, de nek...
2018-06-14 20:38
Annariás: Erre a történetre sokat tantrá...
2018-06-14 14:13
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Láthatatlan ember

Egy négyszintes panel lakásban laktam. Szomszédaimat hébe-hóba láttam, mivel a környező országokban dolgoztam hosszabb-rövidebb ideig. Amig távol voltam, lakásom ügyeit - rezsi..stb..stb.. - a mellettem lakó egyedülálló középkorú hölgyre bíztam. Pár ezer forint ellenében tisztességesen elvégezte az ügyeimet. Próbáltam vele közelebbről is megismerkedni, de hidegen elutasította minden próbálkozásomat. Semmi hátsó szándék nem volt bennem, egyszerűen csak a segítségét próbáltam meghálálni egy vacsora meghívással vagy csak egy csokor virággal. Mindenre csak az volt a válasza
-Mi már megegyeztünk, maradjunk ennyiben.
Pár próbálkozás után, a tökömnek sem volt kedve tovább pedálozni.
Épp a nyári szabadságomat töltöttem, amikor csengettek. Egy szál boxer alsóban nyitottam ajtót. Úgy gondoltam, akinek nem tetszik, hátra arc séta, mehet a busba.
Ágnes állt az ajtómban, aki a ház ügyeimet intézte. Ágnes a negyvenes évei felé járhatott. Hogy milyen is volt? Magas. Fél fejjel magasabb, mint én. A testalkata erős, mintha valamikor sportolt volna. Természetesen ez nem vett el semmit a nőiességéből, sőt.. Fiatal korában biztos bomlottak utána a férfiak. Ma már látszott rajta az idő múlása. Apró ráncok itt-ott és a tekintetében az a..nem is tudom..mintha életunt lenne. Fogalmam sem volt róla, hogy valaha volt-e valakije vagy van-e hozzátartozója. Mióta ismertem, nem láttam nála mozgást, senki nem látogatta! 
- Üdvözlöm Ágnes, miben segíthetek?
- Jó napot - köszönt halkan a fejét lehajtva (gondolom zavarta az öltözetem).
- Komoly dologról szeretnék beszélni önnel, zavarhatom?
- Persze, fáradjon be!
- Khmm. Esetleg visszajövök később, ha..
- Ja persze.. egy pillanat, csak magamra kapok valamit - ( verjem beléd, ha ilyen prűd vagy gondolattal vettem fel a szabadidő alsómat)
Pár perc múlva egy kávé mellett ülve kezdte el, miért is jött.
Nagyvonalakban, teljesen leégett nincs pénze, kilátástalan a helyzete. Természetesen egy hónap múlva rendezi a tartozást stb stb..
Nem okozott gondot  a kért összeg, szívesen segítettem neki. Hálálkodva ment el.
Kb. két hónap múlva, távmunkából hazaérve a postaládámban fizetés felszólító leveleket találtam.
Soha nem fordult még ilyen elő. Mindig pontosan utaltam Ágnesnek a pénzt, mindig tiszták voltak a dolgok.
Kezemben a papírokkal csengettem be Ágnes ajtaján. Kis idő múlva, mintha egy teljesen más nő nyitott volna ajtót. A mindig fess nő helyett egy csapzott hajú, rendezetlen öltözetű Ágnes állt velem szemben.
A mérgem elszállt, tudtam, hogy nem kicsi a gond amivel Ágnes küszködik. Hívás nélkül mentem be hozzá és ültem le az ágyára.
Hosszas beszélgetésbe kezdtünk. A sztori abból állt, hogy megszűnt a munkahelye, nemhogy az én számláimat nem fizette be, de ő már három havi részletfizetéssel el van maradva, nincs senkije, egyedül él, azt sem tudja mi lesz vele, kajára sincs már pénze.
Miközben beszélt, néztem őt, a szobáját. Egyszerűen élt. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű körülmények között. 
Miután befejezte a mondandóját, kérdőn nézett rám. Szerintem azt várta, hogy halasztást kap a tőlem kapott kölcsönre. Pár percig gondolkoztam mielőtt válaszoltam volna neki.
- Nézze Ágnes! - kezdtem - nem az az összeg a propléma, amivel nekem tartozik. Van itt pár be nem fizetett csekkem és önnek itt van három hónap lógóban. Ez már egy igen tetemes összeg. Úgy néz ki, ezt képtelen rendezni. A  saját csekkeimet befizetem, de mi lesz magával??
- Nem tudom..fogalmam sincs - válaszolta.
Lehet, hogy gazember vagyok, de itt ezen a ponton határoztam el, hogy valamiképpen kihasználom a lehetőséget.
-Holnapra kigondolom mit lehet tenni. - szólaltam meg - Holnap beszélünk Ágnes.
 
Fáradt voltam, de nem tudtam pihenni. Járt az agyam, hogy lehetne kihasználnom a lehetőséget. Számoltam, terveztem, végül egy nekem nagyon kedvező tervet eszeltem ki.
Másnap délben Ágnes a konyhámban ült, egy kávé mellett kezdtem el mondani a tervemet.
- Figyeljen Ágnes! Hajlandó vagyok kifizetni mindent, de az lesz, amit most mondok! Itt fog lakni egy hétig! Nem beszélek magához, maga sem szólhat hozzám. Én élem az én életem, ön a magáét. Mindent úgy teszi, úgy cselekszik, mintha ott sem lennék! Nem veszünk egymásról tudomást.
- De hát ezek egy szobás lakások!! Hol fogok aludni, hogy fogok öltözködni , vagy hogy...?
- Ez a maga problémája! - vágtam közbe. - Ezt tudom ajánlani! Vagy igen, vagy nem!
- Rohadjon meg maga szemétláda perverz köcsög!! - sziszegte Ágnes és elrohant.
Igazság szerint nem érdekelt, hogy benne van-e vagy nem, a magam részéről anyagi szempontokat nézve buktam volna kb. 150 ezret, ha kitisztázom a tartozásaimat. Ő meg, oldja meg a problámáját ahogy akarja.
Nem kellett sokat várni, újra csengettek. Ágnes az ajtómban. Halkan, hogy ne hallja senki, kezdett el suttogni.
- Egy hét, de nálam! Egy kikötésem van! Egy ujjal sem érhet hozzám!!
- Nekem is van egy kikötésem. Ha valamit akar tőlem az egy hét alatt, csak telefonon beszélhet velem. Az anyagiakat holnaphoz egy hétre rendezem. A holnap reggeli viszont nem látásra Ágnes!
 
Mit ne mondjak! Kemény éjszakám volt. Nem tudtam mit fogok tenni ,mi hogy lesz. 
Reggel kétszer fordultam a közeli boltból. Egy hétre való kaja, pia stb ..stb. Tudtam, hogy Ágnesnek egy fityingje sincs. Pontban nyolc órakor kopogás nélkül nyitottam be Ágneshez. Szó nélkül pakoltam be a konyhába. Miután végeztem, leültem és figyeltem. Élveztem a helyzetet. Egy hét egy vadidegen nővel....
Ágnes tett-vett a házban. Látszódott rajta a zavarodottság, de próbálta leplezni. Az üzlet az üzlet.
Én, mint láthatatlan ember ismerkedni kezdtem az új környezettel. Nézegettem a képeket a falakon, Ágnes fiatalkori képei voltak. Gyönyörű csaj volt. A dátumok után számolgatni kezdtem. Ha ezen a képen ekkor tizennyolc volt, akkor most.....hihetetlen, de Ágnes bőven túl volt az ötödik x-en..
Egy sörrel a kezemben kényelmesen elhelyezkedtem a fotelban. Néztem Ágnest. Egy szabadidő ruhában volt, próbált minél kevesebbet mutatni magából. Így sem tudta elfedni csinos alakját. Nem is tudom hogy nem figyeltem fel eddig rá. Gyönyörű telt keblek, hosszú combok, formás fenék. Hihetetlen, hogy ennyi idős.
Miért nincs senkije? Miért kerüli a társaságot? Reméltem, hogy mindenre választ kapok. Szabadidő ruha ide, szabadidő ruha oda, Ágnes nem számolt azzal, hogy nyár lévén melegedni fog az idő. A reggeli kellemes idő pokoli hőséggé fajult. Hiába a nyitott ablak, a meleg elviselhetetlen volt. Keresni kezdett a ruhás szekrényben. Egy egyszerű kis nyári ruhára esett a válsztása. Elkezdődtek a problémák. Hogyan is öltözzön át?
Már idult volna a fürdőszoba felé, amikor hirtelen megtorpant. Fejét kissé lehajtva, sóhajtott egyet. Megadva magát a láthatatlan emberrel kötött egyességnek, lassan kibújt a a ruhájából. Próbált minél természetesebben viselkedni. Egy szál melltartóban és egy bugyiban állt a szoba közepén. Mit ne mondjak, gyönyörű volt. Magasságához képest tökéletesen arányos volt mindene. Nem sokat tudtam megfigyelni rajta, mert szememet vonzotta a kidomborodó vénusz dombja. A bugyi nem takarta teljesen a természetes dús szőrzetét. Még Ágnes a kisruhával foglalatoskodott, addig én térdre ereszkedve közelről bámultam az ölét. Látszott rajta, hogy zavarban van, de erőt vett magán és kényelmesen magára vette a csini kis nyári rucit.
Folyt köv..
 
 
 
 
 
Hasonló történetek
1849
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
1753
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Hozzászólások
Deakjanika ·
Folytazsd.

Deakjanika ·
Folytazsd.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: