Ültem a buszon, kissé felfordult ez a világ. Az emberek szemtelen kis talpak voltak, az arcukon jártak. Néhánynak imitt-amott leégett a bőr az orcájáról. A hajuk? Az, hát, nőnek nem látott senki ekkora bundát a hátsótáján...
Kicsit az egekben gurult a busz, majd karambolozott egy nagy bárányfelhővel.
Talán, talán nem is gurult, hanem inkább zakatolt a lánctalpain.
Fecskék úsztak a homokban, majd a hal nagy lélegzetet vett és elfutott a frissen kihajtó fák nagy lombjában.
Megérkezett a busz, kaparva a levegőt, sikított a fék, majd minden összedőlt.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
Hozzászólások