Különleges éjszaka

A blues szomorkásan lüktető hangja szűrődött az utcára. Vaskos hópihék hullottak az arcomra. A zene belülről felmelegített, mintha egy csésze forró teát kortyoltam volna. A hó meg pirosra csipkedte az orromat. Ez az édes ellentét marasztalt az utcán, de vonzott be a bárba is. Mindegy volt, be kellett mennem. Mellesleg nem volt épp ellenemre, hogy bemenjek, ugyanis randim volt. Bizony. Hogy kivel azt teljes bizonyossággal még nem tudtam. A neten ismerkedtem meg vele „Nagyonnagy” volt a beceneve. Sokat sejtető, tulajdonképpen ezért kattintottam rá. Persze nem vagyok én rossz lány, csak kíváncsi. Az órákon át tartó csevegés közben kiderült, hogy több van a pasiban, mint az elsőre gondoltam. Nem küldtünk egymásnak képet. Azt mondta bízzak benne. Nem bízok benne, nem fűzök hozzá sok reményt, csak abban bízom, hogy nem egy későn érő típusú anyakomplexusos lesz.

Ahogy az ajtón beléptem, rögtön körül ölelt a füst. Olyan jó kis tömött, harapni való, mozdíthatatlan füst állt a helyiségben. Megpróbáltam átvágni magam az embereken, iszonyat tömeg volt. „Nagyonnagy” választotta a helyett, azt mondta ez a törzs helye. Azt legalább meg tudtam állapítani, hogy nincs tömegiszonya, de nem is túl romantikus.
Kerestem egy asztalt nem messze az ajtótól. Piros pólót vettem fel ebben állapodtunk meg. Egy helyes szőke fiú lépkedett hozzám, hogy felvegye a rendelést. pezsgőt kértem, már előre ittam a medve bőrére. Hátha lesz okom ünnepelni.
Amint megérkezett a pezsgő belekortyoltam. A hideg ital átfagyasztotta az egész testemet. Hamarabb érkeztem a megbeszéltnél, de nem bántam. Szerettem figyelni az embereket. Kiszúrtam egy fiatal párt 3 asztallal arrébb. Édesen elbújtak a sötétben . Az egész testük égett a vágytól. Minden gesztusok azért volt, hogy utat találjanak a másik bőréhez. Irigylésre méltóan szerelmesek voltak. Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy mi történik, ha hazamennek. Vajon, hogy csillapítják szenvedélyüket? Ahogy tűnődtem meleg borzongás futott végig a testemen. Az ajkamhoz emeltem a jeges pezsgős poharat. Becsuktam a szemem és éreztem ahogy az alkohol édesen kesernyés ízé a számba cseppen.

Akkor hirtelen valami csörrenést hallottam. Csörgést és egy hangos kattanást. Kinyitottam a szemem és egy szobában voltam. Egy lány hálószobájában. Babák a polcon, sok-sok kép a családról. Rózsaszín függöny és cserepes virágok az ablakban. Hol vagyok? – nem értettem. Megfordultam. A hátam mögött egy ágyon feküdt meztelenül a fiú és a lány, akiket a bárban láttam. A fiú kezén bilincs volt, azzal volt az ágyhoz rögzítve. Férfias, lüktető teste egy kamaszlány kezében volt. A lány a fiún ült és nevetett. Kezében egy kést szorongatott. A fiú szeméből vágy és félelem tüzelt, vágyott rá, hogy a lány hozzá érjen, széttépje, megkínozza, de félt a fájdalomtól, amit a kés okoz mellkasának vékony bőrén. A kés pengéje a bőréhez ért, a fiú kéjesen felüvöltött.

Csattant a pohár az asztalon. Hidegség öntötte el a mellemet. Kicsúszott a pohár a kezemből és a pezsgő a nyakamba borult. Ijedten ugrottam fel. Szász szempár szegeződött rám. Ahogy fürkésztem a tömeget, próbáltam a szememmel menteni magam, a pillantásom összetalálkozott a 3 asztallal arrébb ülő lányéval. Ahogy a hideg pezsgő végig fojt a bőrömön, úgy fagyasztotta meg a bensőmet is a gondolat, hogy néhány másodperccel ezelőtt ezt a lányt láttam, szerelmi kéjelgés közben. Elkaptam a pillantásom és kapkodva az asztalon lévő szalvéta után nyúltam. Nem értettem, ami történt, de beleborzongtam.
A szőke pincér szaladt hozzám. Felitatta az asztalról a lét és megkérdezte kérek-e valamit. Almalevet rendeltem. Alkoholtilalom, amíg szórakozik velem a képzeletem.

Kimentem a mosdóba, hogy felfrissítsem magam. Imbolygó lépteimmel igyekeztem messze elkerülni a fiatalok asztalát. A WC ajtó valaminek neki ütközött. Bocsánat- mondtam. Az ajtó mögül egy fátyolos tekintet figyelt fel rám. A szemfestéke végigcsorgott az arcán. Szőke haja összekócolódva lógott. Ijesztő volt. A csaphoz mentem, de a tükörből láttam a kétségbeesett tekintetet. Megnyitottam a vizet. A hideg víz fájdalmasan érintette a bőrömet.
Sikoltást hallottam. Összerezzentem és hátrafordultam. A lány ült bőgve a földön, szájából vér patakzott. Egy férfi feküdt mellette egy ágyon. Meztelenül hevert, elképesztően nagy hímtagja ernyedten lógott. A lányt szidta. Azt mondta, most fele olyan jó sem volt, mint máskor és hogy lány takarodjon el onnan, de legközelebb legyen sokkal engedelmesebb különben, még baja esik. A lány csak zokogott. Elnyúzott volt és végtelenül kifosztott. Néhány ezer forint hevert mellette. A lány prostituált volt. Fel kapta a ruháit és zihálva kiment az ajtón.

Csapódás térített magamhoz. A WC ajtó zárva volt, a lány már nem volt bent. Megengedtem a vizet és addig mostan az arcomat, amíg el nem fagyott az orrom. Nem értettem, miért látok ilyeneket. Mi közöm van nekem ehhez. Úgy sem tehettem semmit, a lány elment.
Kimentem a mosdóból és visszatámolyogtam az asztalomhoz. A fiatal pár még mindig ott falta egymást, a prostit sehol nem láttam. „Nagyonnagy” még mindig nem jött. A órámra néztem. 21 volt. 10 perce érkeztem, de nekem egy örökké valóságnak tűnt. Az ablak felé fordultam. Fel kaptam a fejem, mert a wc-ben látott lány szaladt el az ablak előtt. Felálltam, után akartam menni, valamit tenni, amikor kinyílt a bár ajtaja és egy férfi lépett be. Nem láttam tisztán, hogy ki az, a füst áthatolhatatlan volt. Láttam, hogy felém lépked. Mikor az asztalomhoz ért felém nyújtotta a kezét: -Jó estét. Én vagyok „Nagyonnagy.2 –szólt mély, alt hangján, enyhe derű csikorgott a fogai közt.

Nyújtottam a kezem és az arcára pillantottam. Amint a kezünk összeért megláttam a fiatal lányt, amint „Nagyonnagy" a testét vagdossa,a lányon sebek voltak, de nem tiltakozott. Aztán láttam a prostit, ahogy a földre hanyatlik egy jobb kezes pofontól. Aztán láttam magamat, ahogy bilinccsel a kezemen fekszem egy ágyon.
Egyet hátra léptem. A kezem kihúztam az övéből.
- Ne haragudjon, de nem ismerem magát. –mondtam.
- Tényleg nem? Pedig minden úgy klappolt. Piros a ruhája és itt van ebben a bárban.
- Sajnálom, nem tudom, miről beszél. Mennem kell.

Felvettem a kabátom és kisiettem az ajtón. A vér a fülemben dobolt. Irtózatosan be voltam rezelve. A bár egy mellékutcában volt, a főút felé igyekeztem. A hóban nehezen tudtam haladni, csúszott a cipőm sarka. Hátrafordultam és szívembe tépett a hideg. A férfi jött utánam. A főút még messze volt és én pánikba estem. Szaladni kezdtem, de nem tudtam gyorsan haladni. Az a szar cipő akadályozott. Közben hátranéztem. A férfi is sietett. Hirtelen eltűnt a talaj a lábam alól. éreztem, ahogy a cipő sarka kitörik és én sebesen közeledem a föld felé. A kezemmel felfogtam az ütést, de nem tudtam felállni. Hallottam a havon surranó léptek zaját. A férfi már nagyon közel ért hozzám.
- Mi az kislány? Csak nem berezeltél? – röhögött, mikor letérdelt mellém. Kiabálni próbáltam, de befogta a szám. - Nyugalom, ne próbálj meg kiabálni. Tőlem megkapod azt, amire féltett álmaidban vágytál.

Kezével a kabátja alá nyújtott. Tudtam, hogy mit keres. Aztán hideg keze a combjaim közt kezdett matatni. Teljes pánikba estem. Egy pillanatra lecsúszott az ujja a számról, akkor beleharaptam. A férfi felüvöltött, rögtön utána hatalmasat lekevert nekem. A vér fémes ízét éreztem a számba, aztán elsötétült a világ.
Mikor kinyitottam a szemem egy férfi arca bámult rám. Nem „Nagyonnagy” volt az. Körbenéztem. Egy ágyon feküdtem, kórházban voltam. Egy igen sármos férfi állt felettem.
- Üdvözlöm. ….. nyomozó vagyok. Ha szabad ilyet mondanom én mentettem meg magát.
- Hogy, hogy? Mi történt? – kérdetem zavartam.
- Nem tudom mire emlékszik. Onnan mesélem, hogy maga kijött a bárból. Amint kilépett a férfi is maga után indult. Sejtettük, mire készült, mert ez már nem az első eset volt. A bárban lévő fiatal lány is ennek az alaknak volt az áldozata. Elmesélte nekünk, hogy találkozott magával a mosdóban. Régóta vadásztunk erre a perverzre, és most végre elkaptuk – diadal sugárzott a szeméből.
- És engem erről miért nem világosítottak fel? – kissé ingerülten kérdeztem, már amennyire ingerült tudtam lenni a fejemben lüktető fájdalomtól
- Ne haragudjon. Biztosra akartunk menni. Nem szerettük volna, hogy a férfi gyanút fogjon.
Elgondolkozva néztem rá. Örültem, hogy túléltem ezt az egészet és a kezdeti ijedtség után azonnal bekapcsolt a radarom. Nem nézett ki rosszul a nyomozó.
- Szóval maga mentett meg? – kérdeztem.
- Persze több ember vett részt az ügyben, de én szedtem le magáról azt a mocskot.- megtorpant- persze nekem objektívnak kell maradnom. Tehát én fékeztem meg a
gyanúsítottat.
- Köszönöm. – rá mosolyogtam. - Habár hamarabb is jöhetett volna, akkor megspóroltam volna ezt az égtelen fejfájást.
- Igen, kicsit késve értem oda. Valahogy jóvá tudnám tenni? – kérdezte.
- Meddig kell még bent lennem?
- Az orvos szerint csak két napig.
- Remek , akkor örülnék, ha néha beugrana meglátogatni.

A nyomozó meghökkent merész kérésemen. – Csak is hivatalosan. – bólintott, szigorú maszkot öltve arcára.
- Természetesen. – feleltem.
Ha hivatalosan, ha nem hivatalosan, de biztos voltam benne, hogy szívesen jönne be hozzám a nyomozó. És azt is tudtam, hogy bár féltem a perverz fazontól és rémálmaiban sem kívántam, hogy hozzám érjen, nem vagyok én prűd és a megfelelő férfi bármikor rám kattinthatja a bilincset.