Intergalaktikus látogatók

A Tejútrendszer szélén elterülő Xanu bolygón a bölcsességgel megáldott uralkodó Xanor úgy döntött itt az ideje felvenni a kapcsolatot a Föld nevű bolygóval.Évezredeken át figyelték a földi életet ahogyan az emberek lassan technológiai fejlettségük csúcsára értek és Xanor kíváncsi volt,hogy vajon érdemes-e a humanoid fájt beemelni a Galaktikus Szövetségbe.Az expedíció vezetésére legjobb parancsnokát Jorát jelölte ki.Jora helyettese Kather volt aki lelkesen követte felettesét az ismeretlenbe.Egy diszkréten álcázott felderítő hajót küldött a Földre,hogy az idegenek észrevétlenül figyelhessék meg az embereket.A küldetés célja egyszerű volt,felmérni a Föld lakóinak erkölcsi és társadalmi állapotát mielőtt eldöntenék érdemes-e a kapcsolatotfelvétel.A Xanu-iak gyorsabbak voltak a fénynél így hamar a Földhöz értek.
-A bolygó nagy részét víz borítja figyeljük meg először azokat akik a vízen élik életüket.Ők biztosan harmóniában élnek a bolygóval.-javasolta Kather parancsnokának.
-Igen,teljesen igazad van.Az lesz a legjobb ha őket vesszük először szemügyre.-értett egyet Jóra.
Az űrhajó hamarosan egy teherszállító hajó felett lebegett észrevétlenül.A kutatók azt látták,hogy a legénység hordókat és szemetet szór az óceánba.A halak,bálnák, cápák és a többi élőlény együtt szenvedtek a vízben.Az óceánba szórt méreg lassan megölte őket.A földönkívüliek elhűltek nem értették miért teszik ezt az emberek.
-Ha megölik a vizek lakóit azzal előbb vagy utóbb az emberek a saját halálukat fogják okozni.-jelentette ki Kather.
-Jól mondod hűséges helyettesem ahogy a földiek mondanák: Saját maguk alatt vágják a fát!
Jora a fejét rázta.
-Talán ez egy elszigetelt jelenség.Nézzük meg máshol is a bolygót-mondta Kather.
Néhány pillanat múlva az űrhajó már egy nagyváros felett lebegett.Az ég felé felhőkarcolók törtek.Első pillantásra a város impozáns volt gazdagnak és tökéletesnek látszott.Lentről kiáltások hallatszottak fel,szirénák sikoltottak az emberek ide-oda rohangáltak az utcákon.De ahogy közelebb merészkedtek az idegenek látták,hogy a felszín alatt sötétebb erők dolgoznak.Emberek éheztek az utcákon,betegségekben szenvedtek miközben a felhőkarcolók tetején gazdagok mulattak.Az égen hatalmas füstfelhők gomolyogtak amik a közeli gyárakból szálltak fel.Egy közeli sikátorban két férfi dulakodott akik pénzügyi vitába keveredtek.A pénz hajtotta ezt a társadalmat semmi más.
-Ez a civilizáció a saját kapzsiságába fullad.-jegyezte meg Kather.
-Szánalmasak.Miért viselkednek így? Hol a rend az értelem? Továbbmegyünk.-adta ki a parancsot Jora.Nemsokára a hajó egy távoli ország felett repült.A tájon háború zajlott.Nők,gyerekek futottak az életükért míg felettük vadászgépek hasították a levegőt.A férfiakat besorozták katonának.Értelmetlenül haltak vagy nyomorodtak meg csak azért mert politikusok nem tudtak egymással értelmesen tárgyalni.Bombák robbantak mindenfelé.Nem volt menekvés a háború lángjai mindenkit elértek.
-Ez lenne az emberi civilizáció?-kérdezte halkan a megdöbbent Kather.
-Nincs több kérdés.Ezek az emberek nem érettek.A fejlődésük megállt a legrosszabb ösztöneik szintjén.Pusztítják saját bolygójukat, egymást és úgy tűnik semmi remény nincs arra,hogy megváltozzanak.-válaszolta Jora,egy pillanatra csendben maradt majd kiadta a parancsot: -Térjünk vissza Xanura.Ezek a lények veszélyt jelentenek a Galaxisra.
Az űrhajó hangtalanul emelkedett ki a Föld légteréből és visszatért az űr hideg ölelésébe.Miközben a csillagok közé távoztak a Xanu-i még egyszer visszanézett a képernyőjén a kék-zöld bolygóra.
-Lehetett volna egy szép szövetség.De a földi emberek még nem állnak készen.Bánhatják hiszen a mi fejlett technológiáinkkal sok beteg emberen tudtunk volna segíteni.-suttogta Jora.
A Xanu-iak gyorsabbak voltak a fény sebességénél és mire az emberek észrevették volna a látogatásukat már régen messze jártak.