Kaland

Ez csak fantázia, de lehet, hogy tényleg megtörtént, bár mi lehet:

Hát ezt is megúsztam, élek, és újra itthon vagyok. Na mondjuk lóvét nem kaptam a melóért, de egy telefonszámot igen és talán egyszer jó lesz valamire.
Kérhettem volna pénzt is, de azt mondták, lehet nem tudnám elkölteni.
Azért jó volna tudni ki volt az igazi megbízó, mondjuk azt a srácot sem nagyon ismerem aki megkeresett a melóval, négyszer-ötször járt a P......-ban, fizetett pár whiskyt, beszélgettünk, aztán rátért az üzletre.

Először azt hittem hülyül, de kiderült komolyan mondja, ki kellene menni valahova Szerbiába visszahozni valami csajt, akit átvágtak egy külföldi munkával és kivitték dolgozni egy katonai kupiba.
Valami főmufti haverjának, vagy pereputtyának a kicsi lánya az illető, de nem akar nyíltan segíteni, mert vannak érdekeltségei a szerb hadseregben - na meg kell egy balek, aki veszíthető és nem tudnak eljutni hozzá. Ez lettem volna én. A beígért pénz zsírosnak tűnt, de már ekkor sántított az egész. De akkor erre nem figyeltem, jó bulinak tűnt és úgy is tele volt a faszom az egész szar világgal. Az asszony még mindig válni akart, és esélyem sem volt, hogy a gyerekeimet én kaphatnám meg.
Na mindegy túl vagyok rajta, amúgy a hülye picsa még mindig válni akar, de már nem érdekel, ha egyszer szembe röhögted a halált, már semmi nem fog felizgatni.

Tényleg már nem is tudom hogyan volt az egész, szombat este a buli végén rámondtam az áment, hogy elvállalom, megadtam a telefonszámomat és vasárnap kora délután fel is hívtak.
Mondjuk sokra nem emlékszem, mert tök kómás voltam, ugyanis a többiekkel, még felugrottunk a G..-be, mert az később zárt, így a meló után még pajkoskodtunk egy kicsit.

Megbeszéltünk egy találkozót egy nyilvános helyen még aznap este egy P-i étteremben.
A fazont nem nagyon tudnám beazonosítani, egy tök szürke mókus, még szerintem a cucc is szürke volt, amit hordott.
Egy valami azonban nagyon ismerős volt a fazonban, a stílusa, a hátamon felállt a szőr tőle, belügyes volt a madár a fejemet tenném rá, és ekkor kattant be, hogy miért is pont engem találtak meg.
Már megint az a rohadt múlt. A kibaszott elhárítástól sosem fogok megszabadulni, de ezek még rosszabbak, mert ezek már a magyar maffia, a kemény mag, a háttér.
Először dühös lettem, de aztán nem érdekelt az egész, ezért már pénzt kapok,- legalábbis ekkor még azt hittem-, nem zsarolás miatt kell ölnöm, ha kell.

Mit kell csinálni és mi lesz a zsoszo?- kérdeztem egy kissé arrogánsan

semmi keményet, bemész, kijössz, kihozod a csajt, lehetőleg egészben, mert az gáz, ha miattad valami baja lenne, aztán leadod ahol kell, és felnyúlod a pénzt. Nem keveset szánt rá aki fizet, de szerintem ne a pénz motiváljon, lehet, hogy annál több lesz benne- válaszolta nyugodt mosollyal.

Mi az hogy bemész, kimész, ha ilyen átjáróház, mi a faszért kell nektek külsős, mi a szar a palacsintában?

Mondom öreg, hogy semmi, de a megbízónak érdekeltségei vannak arra felé és nem lenne jó, ha a neve felmerülne. A szar a palacsintában meg annyi, hogy kosztümös a szerep. Párszor öltözni kell és ha rossz a jelmezed taps helyett fasza kis olomtrüszit tudsz szerezni. De a ruhát fegyvereket technikát, sőt helyi segítőket is mi megszervezzük, neked a csajjal kell foglalkozni, tényleg szerbül gagyogsz?

Hát azt tudom mondani, hogy druzsba Tito pártizáná, de szerintem most ettől ott nem esnek hasra, na meg a Trutyi gyereket sem kamázták, pedig elég jól nyomja a délszláv akcentust, ha kiszúrják, hogy magyarként szarozok velük, lehet, hogy morcik lesznek

Ezek akkor is morcik lesznek, ha szimplán csak a szarozást megérzik, ettől nyugodt lehetsz, na érdekel a meló vagy nem? Azt csiripelik a verebek, hogy pattanni akarsz a családtól meg innen is, ha ok lesz a téma, ebben is segíthetünk, van egy két munka a kultúráltabb részeken is és ott még a lé is nagyobb.

Ok. Érdekel. Mennyi időt vesz igénybe, mikor?

Egy nap, vagyis, ha minden jól megy egy félnap, jó lenne valamikor hét közben, ha megoldható.

Megoldható kedden, úgy csinálok, mintha melózni mennék, így otthon sem fog feltűnni semmi, habár mostanában tényleg nem hiányoznék otthon az asszonynak. Hova kell mennem?

Gyere el a tejüzemhez ½ 6-ra ott leteszed a kocsit, így alibid is ok lesz és ott felvesz egy összekötő, az útleveled hozd, mert arra szükség lesz a kimenetelhez. Na ezt megbeszéltük, ha minden simán ment, akkor mi nem nagyon fogunk találkozni, a lóvét már mással beszéled meg ha megjöttél, nem kívánok semmit, csak jó tanács ne baszd el, mert az túl egészségtelen lenne egy párunknak. Na helló - mondta lazán aztán felállt és elment

Egy kicsit kezdett nem is olyan túl jó ötletnek látszani az egész, de már elvállaltam, és tisztában voltam azzal, hogy ezek után nagyon nagy sértésnek vennék, ha kiszállnék.
Hétfőn megbeszéltem a kollégámmal, hogy kifizetem a keddi napot, ha egyedül megcsinálja a túrát és falaz nekem. Így tuti lesz az alibi, még a zsaruk előtt is ha valami itthon jönne ki szarul.
Kedd reggel kicsit görcsös hassal keltem fel, de aztán már nem volt baj, egy rozzant Opellel várt egy srác a parkolóban, annyit mondott Peti és ővele megyek át a határon.
Barcsnál léptük át a határt, ezen meglepődtem, de nem szóltam semmit, Drávaszabolcsnál még belefuthattunk volna valami szarba, mert Krainában még voltak balhék a szerbek és horvátok között.
Nem nagyon beszélgettünk, én egyszer el is aludtam, de nem sokat mentünk a határ után és valami romos szétlőtt tanyánál megállt és azt mondta, szálljak ki, majd ide jönnek értem.

Kiszálltam ő meg elment, valahogy egy kicsit gyorsabban, mint ahogy idefelé jött, de innen már nem volt visszaút, és nem is izgatott a dolog, mert nem volt olyan haragosom, aki ennyit szarozott volna azzal, hogy kinyírjon.
Alig vártam pát percet, megérkezett egy IFOR-os, vagy KFOR-os autó, két ruszki egyenruhás alakkal. Az egyik valamit beszélt magyarul, kezet fogtunk, beültem hátra és elindultunk.
Mondták, öltözzek át. Egy csomagban találtam egy IFOR egyenruhát, meg egy PA pisztolyt, tokkal vonóval. Beöltöztem, habár az egyenruha elég emberszagú volt. Mondjuk ezt szóvá tettem, de röhögve azt a választ kaptam, hogy így hitelesebb, meg a gazdája csak pár nap múlva fogja keresni. Fasza- gondoltam,remélem lapostetűje is volt, mert úgy még érdekesebb lesz a sztori.

Most egy időre fogd be a pofádat és igyál egy kis piát abból a pálinkás üvegből, meg ki is önthetsz egy keveset, aztán csinálj úgy mintha aludnál, mert átmegyünk a szerb oldalra, aztán nem lenne túl jó, ha rájönnének, hogy te nem közülünk való vagy- mondta egy kicsit szlávos akcentussal.

Bedobtam a durmit és csak azt hallottam, hogy valami ellenőrző ponton átmegyünk.
Mentünk még egy félórát aztán szóltak hogy kiszállunk.
Valami tanyán voltunk, de ez lakott volt. Egy szerbiai magyar paraszt lakott ott. Gyorsan kajáltunk, meg ittunk, persze csak a hitelesség kedvéért, mert elmondták, hogy részeg szerb szabadcsapatost kell játszanom. Megint átöltözés, most valami szerb egyenruhát húztunk, de a kocsiba betettük az IFOROS egyenruhákat is. Kaptam egy UZIT is két tár lőszerrel, és azt mondták spóroljak vele, mert nincs több.
Átvedlés után újabb másfél órás zötyi jött, közben elmondta Igor – legalábbis ezt a nevet használta -, hogy egy szerb-bosnyák határon lévő kupiba megyünk, ahol most szerbek vannak, és megpróbáljuk a csajt kihozni onnan.

Az a jó hír, hogy jelenleg kevés kuncsaft van, mert éppen harcok folynak, a rossz az, hogy ha gáz van még így is túlerő lesz.
A feladatom annyi lesz, hogy eljátszom a nagy idegenlégiós szerb szabadcsapatost aki megsérült és így pihengethet egy kupiban, de mivel tajt részeg így a kocsihoz fogják a csajt hozni. Én leáramtalanítom a lányt, hogy ne nyivákoljon, mert ő sem tud semmiről és ne legyen gáz. Vagy a kamu piával megitatva bebóbiskoltatom, vagy drasztikusabban, ez már szabadon választott, csak ne rongáljam az árút.
Lesz egy másik verda is a területen, azzal kellene elmennem nekem.

Egy út menti parkolóban leálltunk, és én átültem egy ott álló ütött- kopott BMW-be.
Elindultak előttem én meg követtem a kocsijukat, az megnyugtatott azért, hogy a külső ellenére a motor nagyon harapósan muzsikált.
Két-három km után egy nagy hodály épülethez értünk. A hatalmas parkoló majdnem teljesen üres volt, így igaz volt, amit Igor mondott, tényleg kevesen voltak én dülöngélve mentem befelé a „Klub” bár részébe. A két ruszki hangos üvöltözéssel köszöntötte a gazdát és rólam mondtak valamit, amit nem értettem, de a gazda barátságosabb képet vágott. Ő is mondott valamit nekem, amire bután bólogattam. Ittunk valami kurva erős pálinkát, azt hittem beszarok tőle, de legalább megnyugtatott kicsit. A két társam vitatkozott valamit a gazdával. A szerb először nem akart beleegyezni a dologba, de aztán felkiabált az emeletre, ahonnan három fiatal lány jött le. Szasa a másik ruszki rámutatott az egyikre, az odajött hozzánk a többi visszament az emeletre.

Még egy kerítésszaggatót bevertünk aztán a két ruszki felállt és kifelé indult. Én, meg a lány követtük őket, de mi a BMW-hez mentünk Igorék meg a saját autójukkal elindultak.
Mondjuk ez így is volt megbeszélve, mert azt mondták az alibi miatt mennek el egy kicsit messzebbre, de ha gáz van, majd fedeznek.
Az igazság az, hogy ebben nem nagyon bíztam, de jobbat nem tehettem, most már végig kellett csinálni a műsort.

Mi beültünk a kocsiba és a lány elkezdte a műsorát, én meg adtam a kanos frontegeret.
A gazda egy ideig nézett az ajtóból, de aztán bement. Ekkor elővettem a kamupiás üveget és úgy tettem, mintha innék, majd a lánynak nyújtottam. Először nem akart inni, de bevágtam a morcit, és mivel már be volt tanítva, hogy nem túl jó dolog szarozni a vendéggel ivott egyet.
Pár perc múlva kezdett elalélni, de vagy nem ivott eleget, vagy én voltam túl sietős, mert amikor elindítottam a kocsit, felébredt és ki akart szállni. Én próbáltam nyugtatni, de mivel magyarul szóltam, még jobban megijedt és elkezdet sikítani. Nem volt más, egy kicsit le kellett ütnöm és a biztonság kedvéért megkötöztem a kezét, Nem ájult el teljesen az ütéstől, de lehiggadt, csak ijedt szemmel nézett.
A sikoltozásra előrohant a gazda egy vadászpuskával a kezében, amiből egyből ránk lőtt. Szerencsére nem volt az a mesterlövész, így nem talált el minket, de azért siettem az indítással.

Mire elindultunk, még egy pár alsógatyás kuncsaft előkerült, és habár nadrág nem nagyon volt rajtuk, mindegyiknél volt fegyver. Szerencsére ekkor már kizúgtunk a parkolóból.
Végig száguldoztam az utat, úgy hogy majdnem eltévesztettem a lejáratot, ami a tanyához levezetett. Alig tudtam bevenni a kanyart, még szerencse, hogy az út melletti rész is egyenletes volt és nem volt árok, különben egy picit elestünk volna. Persze se a ruszkikat sem másik hátvéd autót nem láttam, de szerencsére, másikat sem, így aránylag simán érkeztünk meg a tanyára.
A tulaj elég bután nézett rám, mert habár nekem azt mondták hozzá kell mennem, ő nem tudott semmiről.

Szerencsére, normális volt. Valakit felhívott telefonon, majd azt mondta, vissza kell menni az útra és azon tovább menve egy leálló részen fognak várni egy magyar rendszámos kocsival. A lány eddigre lehiggadt, így el tudtam neki mondani, hogy azért jöttem, hogy hazavigyem.
Nem nagyon hitt nekem, de mivel azt is mondtam neki, hogy eltöröm a nyakát, ha valamivel próbálkozik, így nyugton maradt.
Mind ketten átöltöztünk, én a saját ruhámba, ő meg a házban található női ruhákból kapott olyan darabokat, amitől egy kicsit normálisabbnak nézett ki. A szeme alatt kezdett egy kicsit belilulni, de kis festék ide, meg oda és nem is volt feltűnő, főleg, ha nem néztek rá.
Visszamentünk az útra és pár km után tényleg ott volt egy magyar Golf az út mellett.
Két férfi és egy nő ült a kocsiban. Az egyik férfi kiszállt és átült a BMW-be.
Megnézte, hogy véletlenül nem maradt-e nálam fegyver, majd mikor mi beültünk a Golfba ő elhúzott a másik irányba.

Én előre ültem a Golfba a srác mellé, a lány pedig hátra a nő mellé. Nagyon nem szóltunk egymáshoz, csak annyit mondtak, majd a srác beszél, mi ne nagyon szólaljunk meg a határnál.
Valami ismerős lehetett, mert a szerb és a magyar határőrök is ismerősként fogadták és nem is nézték meg a papírjainkat.
Hercegszántónál értünk vissza Magyarországra, és a határ utáni benzinkútnál én kiszálltam, ők meg továbbvitték a lányt. A kúton egy Audi várt rám, egy átlagos emberkével, aki annyit mondott, hogy ok, volt a megoldás. Én rákérdeztem a pénzre, mire ő adott egy telefonszámot, és annyit mondott ezt hívjam, ha kell a pénz, vagy ha egy szívesség, de szerinte tegyem el tarcsiba, mert azzal járok a legjobban.
Erre levágtam, hogy a pénzt ugyan odaadnák, de nem biztos, soká tudnám élvezni.
Egy kicsit berágtam, de aztán elraktam a számot tényleg lehet hogy még jól fog jönni.
Elvitt a tejüzemig, ahol átültem a saját kocsimba és hazamentem, mintha mi sem történt volna.

Este 7 volt, mire beléptem a lakásba, de igaz volt a dolog, tényleg nem keresett senki, csak a két szarosnak hiányoztam, a gyerekeknek.
199.......
Utóhang:
Sokáig nem kellett a telefonszámot használnom. Ezalatt elváltam, minden pénzemből kiforgattak, majdnem lesitteltek, …....nyomozóként dolgoztam, a gyerekek végül is nálam vannak.

Aztán egy pár év multával egy szaros témában nyomoztam, és valami nagyon nagy szarba tenyereltem, mert egy jelentésem kapcsán, megkeresett két jól szituált úriember, enyhe russzise akcenttel, és érdeklődött a munkám iránt, a gyerekeimre hivatkozva.
A cég még engem hurcolt meg, nem hogy megvédett volna, ezért felhívtam azt a régi kapott telefonszámot.
Nem tudom merre és mit hatottak, de nekem aztán ebből az ügyből nem lettek további gondjaim.
Ebből is látszik, hogy nem mindig a pénz a jó választás.